totelcamp

Amikor Ra-ra-rafa Benítezt kinevezték a Real élére nyáron, és betették neki ezt a 2009-ben készült videót azzal a felkiáltással, hogy valami ilyesmit szeretnének majd látni, akkor ott félreértették egymást, azt hiszem. Baromira félreértették egymást.

Más lett ez a világ. A válogatott okozta közel harminc éve nem ismert euforikus, katartikus érzés után egy újabb pofont kapott az emberiség, amely mellett nehéz elmennünk szó nélkül. Mindig is azt hittem, a gonosz sosem férkőzhet a sport közelébe. A sport több ennél. A labdarúgás több ennél. Egyfajta szentség, erőd, amelyet a legutolsó, elfelejtett, elkeseredett ember is tisztel és elismer. A stadion pedig, amely nekem is és neked is - klubszimpátiától függetlenül - maga a szentély, a hely, ahol kilencven percre minden gondunkat és bajunkat elfeledjük, a külvilág gondjai számára érinthetetlen erőd. Most valaki megpróbálta átlépni ezt a határt, s félelmet és gyűlöletet akart vinni oda, ahol annak soha nem volt, és nem is lesz helye. Hajtás után El Clasicó.

Meccs előtt még azon filóztam, mennyire örülnék akár egy kiszenvedett, egygólos győzelemnek is ez ellen a flottul összerakott Villarreal ellen. Sérültek sérültek hátán, Arda fellebbezéséről sem hallani egy ideje, Rakitic is kiesett, a négyből két csatárunk fogalmam sincs, mit keres az első csapatnál, és még Douglas sem bevethető, hogy legyen egy kis (kár)örömünk is. Aztán elég volt kilencven perc, és minden megváltozott… kivéve Douglast. Douglas ökör örök.

Luis Enrique csapata egy Clásicó előtti szintfelmérőre hivatalos ma a Camp Nouban. Este hatra árnyalódik a kép, tisztábban látjuk majd mennyire is lett szervezett a csapat, a komolyabb meccseken mire megyünk Messi nélkül. Igazán szórakoztató összecsapásra van kilátás (annak aki nem szokott két agyvérzést lábon kihordani egy feszültebb mérkőzésen), a Villarreal csak négy ponttal szerzett kevesebbet eddig az éllovas Barca-Real párosnál, idén már pofán csapva a Bilbao, Atleti, Sevilla hármast is.

Sikerült szintet lépnünk a Sevilla elleni vereség óta, sokkal magabiztosabban lépnek pályára Neymarék, mint ahogy mi is nagyobb kedvvel ülünk a tévé elé. Ne kiabáljuk el, de az utóbbi időben nem sérül meg meccsenként valaki, sikerült a befejezéseken is pontosítani, és a védekezés is kezd halványan a tavalyi évhez hasonlítani - a Getafe kaput sem nagyon talált, holott idén jó formát mutattak saját közönség előtt. A formajavulás egyik fő kulcsa a brazil, aki Messi hiányában vezér tud lenni.

Végre! Vééégre, hosszú idő után úgy dőlhettem hátra meccs után, hogy vita nélkül, teljesen megérdemelten, jó játékkal hozta a csapat a meccset és a három pontot. Végre volt valami formánk, végre volt tiszta elképzelés a játékunkban, végre volt Barcás letámadás (igaz, kissé még akadozott), végre volt vállalható labdajáratás… végre visszakaptam a csapatom?

Az informatikus karácsony alkalmából mehetünk Madridba, a legszimpatikusabb fővárosi gárdához - ez persze nem nagy mondás a Getaféról, hiszen a definíció szerint mínusz végtelen Real Madrid mellett az aritmetikát forradalmasító, a mínusz végtelent köbre emelő Atlético van még versenyben a címért*. Mindenesetre így is lehet aggódni, a múlt heti Neymarra irányuló lábvadászat után csak remékenykedhetünk, hogy a hazaiak nem értik félre a "tökfaragás" fogalmát.

Két nap pihenő után sitty-sutty, már itt is vagyunk, hisz a decemberi Klub VB-nek köszönhetően idén kissé korábban kell nekiszaladnunk a szokásos évi kínlódásnak, azaz a Spanyol Kupának. Minden évben elmormogom, mennyire feleslegesnek tartom ezt a kupa sorozatot (a lebonyolítási rendszer miatt), hisz az első fordulók híresen semmitmondó dupla-mérkőzései után a csapatnak egy-egy ilyen összecsapás a szezon élesebb részében felér egy szúnyogcsípéssel a herezacsira. Van persze, aki nem így gondolja.

Barca - Eibar 3-1 (1-1)

Bajnokok Ligája meccs után, Spanyol Kupa előtt, mezszponzor nélkül, de szaftos kis korrupciós botránnyal a puttonyunkban érkezik az Eibar, akiket tetszik vagy sem, de még ezzel a csonka kerettel és kínlódós játékkal is le kell nyomni, mint a kollégista az ingyensört, hogy tartani tudjuk a lépést a tegnap élre ugró Benítezékkel. Hajtás után megnézzük, mit is tud a baszk kiscsapat.