totelcamp

Nagy utat jártunk be szeptember óta. A kétkedve fogadott vezetőedző, a Valenciából kikukázott vörös villanykaró, a "nevenincs" horvát futógép és a játékra alkalmatlan belga keményfiú mellé Douglas érkezése sok szurkolónak már csak hab volt a tortán. Ennek a brigádnak kellett megadnia a VB-n szénné égő spanyol válogatott alapembereinek, valamint a döntőt elbukó Messinek azt az impulzust, amitől azok majd újra talpra állnak, és felveszik a kesztyűt Cholo martalócai és Ancelotti pöccre robbanó fehér serege ellen.

Biztosan más csapatok életében is így van, amikor fut a szekér -, csak nekem nem tűnik fel, mert nem áll rá a szemem (sarka), - de az utóbbi hetekben, a városban járva-kelve határozottan megszaporodtak a Barça szurkolók. Értem ezalatt persze azt, hogy a városban járva-kelve azonnal látszik is rajtuk, ők márpedig azok.

Bevallom, jól is esik egyfajta inkognitóban odabökni egy "jó a pólód/sapkád/táskád" megjegyzést, egy feltartott hüvelykujj kíséretében és hallani a "köszönöm"-öket is.

Vannak játékosok, akiknek a neve mellé nem kell jelzőket aggatni, játékosok, akiket nem kell jellemezni, játékosok, akikről nem kell ódákat zengeni, vagy bizonygatni még egy rivális csapat szurkolójának sem, mennyire különlegesek. Elég csak kimondani a nevüket, s az ember arcára akaratlanul is felkúszik egy halvány kis mosoly, amiben összesűrűsödik a sok év emléke.

Érdekesen alakult az utolsó forduló, hiszen amíg a Barca egy óriási fiesztára készül, addig a Depor az utolsó lehetőséget próbálja meg megragadni, hogy bentmaradjon az első osztályban. Bár igazság szerint akár egy vereséggel is megúszhatják a kiesést, ha szerencsésen alakulnak a körülmények, de Bendaknak kell igazat adjak, aki levlistán megjegyezte, hogy volt 37 forduló, hogy elég pontot szedjenek össze a galíciaiak, ne érezzük rosszul magunkat, ha nem jön össze a tizenhetedik hely. Idén utóljára van lehetőségünk tét nélküli örömjátékra, illene megünnepelni a bajnoki aranyat, és Xavit.

Tripla. Színes, magyarul beszélő, spanyol dráma, 270'. Csak elérkeztünk idáig, minden sorozatban, ahol elindultunk, elég egy győzelem az aranyhoz, szóval a minden meccs egy döntő kijelentés már nem csak motivációs eszköz, hanem tény. Luis Enrique a halhatatlanság kapujában áll, de ne felejtsük, nem egyszerű dolog belépni rajta. Mascherano figyelmeztett hétközben: három mérkőzésen elérhetünk, vagy elbukhatunk mindent. Első felvonás.

Utólag összegezve, az volt itt az egyetlen baj az első meccsel, hogy túl korán lezártunk minden kérdést, mert így kimaradt a továbbjutás öröméből az eufória. Okkal lehet némi hiányérzetünk a tegnap után, mert hiába talált korán gólt a Bayern, megfizették az árát annak, hogy legalább kettő még kellett volna nekik. Mert ahhoz támadni kell. Akkor pedig védekezni nehéz. Mi meg már tudunk kontrázni is.

Villantunk kettőt, aztán rápihentünk a szezon végére. Ami rohadt kemény lesz. Akkor is, ha négy döntő (Atlético, Depor, Bilbao, Ju…) vár még ránk, de akkor is, ha csak egy.

FC Barcelona - Real Sociedad 2-0 (0-0)

Nyilvánvaló, hogy sosem fogják egy lapon emlegetni a klub történetének legfontosabb ollózásával, de hát nem sokszor adatik meg mostanában, hogy megdícsérjük Pedrot, és erős a gyanúm, hogy az utolsó alkalom volt ez. Szóval kicsit úgy jártam, mint john legutóbb Xavival, így kihasználtam a lehetőséget. Utólag visszanézve kicsit túlparáztuk ezt a meccset, tartottunk tőle, hogy amit Moyes adott, azt vissza is veszi. Pedig gyakorlatilag nem forgott veszélyben sem a kapunk, sem a három pont sorsa. A tompaság érezhető volt a Barcán, de hogy ebből mennyi volt a tényleges fizikai fáradtság, és mennyi a spórolás, azt nem tudjuk megmondani. Az viszont biztos, hogy amikor láttuk, a meccs eleji sebesség nem elég, tudtunk egy kicsit pörgetni a játékon, a helyzetek pedig előbb-utóbb góllá váltak. A megnyugtató második gól után tűnt úgy, hogy teljesen szétcsúszunk fejben, senkinek nem volt kedve a maradék néhány perchez. Az összképet nézve azért rendben voltunk, a Sociedad pihent volt, mindenféle nyomás nélkül játszhatott, mégsem sikerült belerondítani a szombatunkba. Sőt, mivel a Valencia elhozott egy pontot a Bernabueból, így négy pont előnnyel várjuk az utolsó két fordulót, tehát elég hazai pályán megverni a kiesés elől menekülő Deport az aranyért.

Az önmagunk felett aratott hétköznapi győzelmünk örömmámorának ködéből lassan kilebegve máris itt az újabb kinyalni való tányér, amelyre lehet, hogy idén utolsó alkalommal teríthetünk meg a Camp Nouban. Hajtás után spanyol futballsztrájk, Real Sociedad, és egy rotált kezdő Vermaelennel a kispadon.

Ahogy senki, egyelőre én se tudhatom, Pep kap-e majd annyi időt a Bayernnél, hogy ugyanezt az utat bejárhassa, mindenesetre tény, hogy mi már túlvagyunk a két év szenvedésen, ami végül mindenki számára világossá és elfogadhatóvá tette, hogy változtatnunk KELL. De megéltük a harmadikat is, ahol időt kaptunk arra, hogy ezeket a változásokat viszonylag zökkenőmentesen végre is hajthassuk.

Biztosan megneveznek majd még többet is mások, de az egyik döntő faktor - érzésem szerint - az volt, hogy mi már tudunk hatékonyan(!) védekező felfogásban (is) játszani, a Bayern viszont (még? már?) nem. Ez pedig nagyon fontos lesz akkor, ha a két csapat a pályán lényegében tükörképe egymásnak.

A másik döntő momentum mindenki számára nyilvánvaló: nálunk a pályán voltak olyan egyéniségek, akik még ezen a szinten is eldönthetnek szinte bármit, a másik oldalon viszont érezhetően hiányoztak.

...már ha egyáltalán fenn voltak. Az is könnyen megeshet, hogy éppen most kerülnek fel.

Tegnap került szóba a kommentsorban az az ellentmondás, hogy miként lehetséges Messi tavalyi állítólagos felháborodása Neymar túl magas fizetésével kapcsolatban, miközben a klubon belüli játékosfizetések rangsorában a brazil nem is szerepel az első négyben (Messi, Xavi, Iniesta, Busquets).

Tegnap már reagáltam erre ott röviden, most itt a poszt arról, valójában mi is történt és arról, lényegében miről is folyik a bírósági tárgyalás. A szöveg - nem lehet más - száraz és hosszadalmasan taglal neveket, számokat, kitartás szükségeltetik a végigolvasásához és értelmezéshez. Ugyanakkor kiderül számunkra, miért is vádolta a sajtó az elhunyt Tito Vilanova nevének aljas besározásával Bartomeut az idén márciusban megtartott bírósági meghallgatása után.

A Neymar transzfer tényei:

Córdoba - Barcelona 0-8 (0-2)

Jelentős hétvége előtt állunk, ugyanis előzetesen úgy számolgattunk, hogy mostanában lehet majd leszakítani magunkról a Real Madridot. Ehhez először le kell győzni a Cordobát, majd kiszurkolni a Sevillának, hogy tovább nyújtsák a hazai veretlenségi sorozatukat. Egyik sem lesz egyszerű, de nyilván valamivel esélyesebb, hogy mi örülhetünk ma este. Fél szemünket persze a Bayernen kell tartanunk, és volt már kellemetlen meglepetésekben idén részünk, szóval csak óvatosan, mint mindig. De az előjelek azért jók.