totelcamp

Egy komolyabbnak nevezhető tornának nekivágni a Munir - Sandro opcióval a szélen kb. olyan, mintha az öregfater berregő skodájával rohannánk neki a Párizs-Dakar Rally-nak, Kiszel Tündével az anyósülésen. Enyhe mák, hogy a szerdai sörmeccs után Messi és Neymar is felépült a dagi mellé, így még értelme is van nekiszaladni a Rivernek. Hajtás után klubvilágbajnokságon döntőzünk.

A Barcelona kerete már csütörtökön megkezdte a felkészülést a River Plate ellen rendezendő klubvilágbajnoki döntőre. A nyilvános és jótékonysági célból megrendezett tréningen a leglelkesebb szurkolók ölthették magukra a megkülönböztető mezt, hogy maradandó futballélményt szerezzenek az amúgy üres mindennapjaikba. Luis Enrique kihasználva az adódó lehetőséget, a labdajáratást és a betömörülő védelem megbontását gyakoroltatta a fiúkkal.

Érthetetlen. Teljesen érthetetlen. Egy totálisan kézben tartott mérkőzés volt. A csapat pontosan tudta mire számíthat. Még mi is tudtuk mire számíthatunk. Hetven percig a kezünkben volt a három pont. Okosan. Laza tempóval. Aztán elutaztunk Japánba, ami azért gáz, mert a meccsből még hátra volt egy bő negyed óra.

A Leverkusen ellen mutatott gyalázatos játék után szerencsénkre máris itt az alkalom, hogy a csapat még a klubvilágbajnokság előtt feledtesse velünk a németországban átélt "traumát". Nyafogni ugyanakkor mégsincs okunk, hisz a számunkra érdektelennek számító levezető meccsen a gyógyszeresek gyakorlatilag az életükért küzdöttek (értsd: rakás della), s a harmadik ligából érkező ifistákkal kikocogó Barcának még így is sikerült elcsennie egy pontot. Summázva tehát: a kulcsjátékosok fújhattak egyet, az arra rászorulók és az ifisták játékperceket kaptak, Messi teljes terhelést tudhat maga mögött, hogy a két ázsiai meccsre már tökéletes állapotba érkezhessen, Samper megmutatta miért is tartják az akadémia egyik legnagyobb tehetségének, Kaptoum azt, hogy van benne fantázia, Gumbau pedig azt, hogy mindenki jó valamire, ha másnak nem, hát elrettentő példának. Hajtás után jön a Deportivo:

Bizonyára sokak csalódást keltő eredményként élték meg a Mestallai fellépést. Az igazság viszont az, hogy a Valencia tökéletesen meccselt, ami láthatóan Luis Enriquét is meglepte. A csapat szabad területek hiányában csak szenvedett, a vezető gól után pedig a vesztébe rohant. Hajtás után Boot room.

Decemberre fordulva megállíthatatlannak tűnik a csapat, ha ma este lenne a BL döntő, nagyon jó eséllyel védenénk címet. Sajnos kevés érem van, amit a naptári év végén osztanak ki, úgyhogy messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni, annyit tehetünk, hogy kiélvezzük a bombaforma minden percét, és reménykedünk, hogy sikerül ezt megismételni áprilistól is. Mert abban gondolom senki nem reménykedik, hogy lendületből végigverjük a mezőnyt májusig, Alves is elmondta hétközben, hogy január-február környékén valószínűleg megint jön a megszokott hullámvölgy.

Ez a frázis, hogy kupában minden visszavágó egy döntő (plusz természetesen a bajnokság utolsó tíz meccse is egy-egy döntő, meg az első dominó a sorban, stb.), ez annyira szar, hogy pont illik az ehhez a meccshez íródott beharangozó poszt címének, meg hát rövidebb is, mint a szokásos címsablonunk. (Lustaság ftw.) A digi2 adja majd egyébként, de az igazán nagy kérdés, hogy lesz-e megint öt forintos jutub sztrím? És hogy lássátok milyen fenemód okos vagyok, meg is válaszolom ezt az elemi erejű enigmát: nem lesz, 1500 pénzért akarják adni. Hát van egy fogadásom rá, hányan fizetnek majd érte ennyit...

Nem akármilyen novembert produkált a csapat idáig, és hogy szépen is végződjön a hónap, az edzőváltáson átesett Real Sociedadot kellene megütni ma délután hazai pályán a Copa del Rey visszavágója előtt. Hajtás után néhány szó a mumusról.

Év elején, miután fény derült a BL sorsolás menetére is, megmondom őszintén nem arra számítottam, hogy a Villarreal-Real-Roma kombót 13:1-es gólkülönbséggel küldjük majd haza. Pláne nem a Leverkusen ellen látott kínlódás után. Lényeg a lényeg, a Bajnokok Ligáját ezennel erre az esztendőre nagyjából le is tudtuk, hiszen már csak egy, számunkra formalitásnak mondható záróakkordot kell a B csapattal lezongoráznunk Németországban.

Nyögvenyelős játék, botrányos befejezések, peches kapufák, sérülés sérülés hátán, ami az elpusztíthatatlannak tűnő Messit is utóléri. Miután másfél hét alatt két nagy fülest is kaptunk (bár így visszanézve a Sevilla elleni inkább csak azért fájt, mert az előző helye még sajgott), alig vártuk az egyébként hátunk közepére kívánt októberi válogatott szünetet. Ott aztán varázsütesre magához tért a csapat, bár valószínűbb, hogy sokkal egyszerűbb okai vannak ennek. A legutóbb már vigvik is pedzegette, hogy Lucho végigtolhatott valami alapozást, amire nyáron kevés idő volt, mondván ősszel csak megúszunk egy nagyobb beragadást, cserébe a hajrában ez kamatozni fog. Másrészt Neymar fizikálisan utólérte magát, a tizes helyett tizes lehetett, végleg elhallgattatva a kritikusait, köztük Joey Bartont is. Végül bekövetkezett az, amit október elején a legvadabb álmainkban sem képzeltünk volna - történelmi győzelem a Bernabeuban, olyan siker, amelynek a képkockái pont úgy égnek az agyunkba, mint a 2005-ös 0-3-é, vagy a 2009-es 2-6-é.