A piszkos tizenkettő
2016.02.29. 16:00 - vigvik
Bevallom, valamennyire kishitű vagyok Barca-drukkernek. A csapat rekordot rekordra halmoz, én meg hetek óta nem hiszek bennük. "Jó, mostmár biztosan ki vannak facsarva", "jönnie kell egy peches meccsnek", "kizárt, hogy fejben ma is ott legyenek" - ezek a leggyakoribb indokaim, aztán valahogy mégis megroppan az ellenfél, begyötörjük a labdát a hálójukba, a meccs végén mindenki örül. Én meg csóválom a fejem, rendben volt ez, de képtelenség, hogy a következő meccsen is minden simán menjen. Itt a következő meccs.
Jó régen volt ilyen, ezért most van - visszatekintős/történelmes/érdekességes poszt. Tekintettel arra, hogy az eredeti szöveg 2008. nyarán született, Pep csapatáról értelemszerűen nem tesz említést. Azaz mégis. A szerző - David Carabén - már akkor a Barcelona hagyományos szellemisége mellett foglalt állást (ha úgy tetszik, javasolt Pepnek egy szerinte követendő utat), amikor az első csapat az utolsókat rúgta a Rijkaard korszak végén, Xavit és Iniestát még nem napjaink világklasszisaként ismertük, Busquets pedig éppen csak megnyerte a B csapattal a harmadik osztályt, így ember nem volt, aki előre tudta volna, mennyire fogja ismét meghatározni a holland-katalán futballstílus az elkövetkező éveket. A Barça történelmében, Spanyolországban, de az egész futballvilágban is.
Az 'útwenger' mocskolódása ellenére az Arsenal egy szerethető csapat. Szerethető a miénkhez közel álló focijuk, és szerethető a vigvik által is taglalt lúzerségük. Arról nem tehetnek, hogy kis hazánk szurkolói olyan szintre predesztinálják őket, aminek jó tíz éve már a közelében sincsenek.
Mivel a jó felütés rettentő fontos, kezdjük valamivel, ami pozitívabb, mint a Lance Armstrong vizeletmintája: a 2006-os BL-döntővel. Már csak azért is érdemes ide tenni a történet origóját, mert valóban ekkortájt tört el valami az ágyúban, ami azóta is megakadályozza őket abban, hogy veréb helyett valódi várra lövöldözzenek.
Nincs nálam beakadva Pedro egyébként, de most Kanári-szigetek, kedden meg már egy lényegesen kellemetlenebb szigeten London - mi a közös pont? Na ugye. És akkor meg is van a gyatra játék oka.
Nincs is jobb délutáni program, mint kiruccanni kontinensünk egyik legszebb helyére Las Palmas De Gran Canaria városába, ahol megannyi érdekesség fogadja az oda látogató érdeklődőt.
Szerda volt az igazság napja, helyreállt a rend, mindenki ugyanannyi meccset játszott, azonos esélyekkel, azonos mérkőzésszámmal, korántsem azonos teherrel vághat neki mindenki a tavasznak. Az esélyek egyenlők, csak nekünk a pontunk több.
Bibibi.
Gijón - Barcelona értékelő a reklám után.
Szerda este végre tiszta vizet öntünk a pohárba. Ma pótoljuk a klub-vb miatt eltolt tizenhatodik fordulót, úgyhogy most válik majd biztossá, mennyi előnnyel is vezetjük a bajnokságot a két madridi csapat előtt. Nyilván mindenki hattal számolt eddig, de ehhez azért Abelardo négy meccse veretlen csapatának is lesz néhány szava.
A facebook statisztikái szerint a blog követőinek kb. 86%-a férfi, és már bőven a harmadik évezredben vagyunk, így viszonylag nagy magabiztossággal jelentem ki, hogy a legtöbbünk már látott egy-két trükkös valentin-napi segghegesztést. Hát most kaptunk egy ilyen lábpornós verziót, aminek a végére már a 32 éve frigid szomszéd néni is sikoltozott. Pedig nehezen indult.
Itt az idő, drága testvéreink, bosszút állni, revansot venni, lemosni a gyalázatot, 'mit ránk kentek a Balaidos gyepén. Itt az idő, hogy megmutassuk, a 30 az új 29, biztosítani az előnyt, jelentős lépést tenni a tabella élén zárt szezon felé. Itt az idő odapörkölni a mumusnak, elűzni a rontást, különösképp, mert mindenütt jó, de legjobb otthon.
Beharangozó következik!
(visszafogott kiemelések Tika kedvéért)
Ha szezon végén megemlékeznénk a top három legérdektelenebb mérkőzésről, a mai esti valenciai fellépés biztosan közte lenne. Egyszerűen kínosnak érzem az egész szituációt, egy elődöntőben, egy Valencia ellen a Juvenil A csapatban szereplő Carlos Alena is a nevezett játékosok között van. És ez elsősorban nem a tehetségének szól (bár régóta nagyra tartják), hanem annak, hogy Luis Enrique egy másodpercig nem tart attól, hogy kieshet a csapata. Egy elődöntőben, egy Valencia ellen.
A hét közben a Camp Nouban elbukott valenciaiakért szól a harang. (...) 3, 2, 1. Tartományi kistestvéreik valószínűleg nem bánják Gary bácsi csúfos kudarcát, akitől egyébként én is sikeres(ebb) karriert vártam. A Levante mai céljai szerteágazóak: a napos tengerpart renoméjának misztifikálása, a tisztes helytállás, és legfőképp az asszisztálás Lucho századik meccsén esedékes rekordbeállításához.
Az ellenfél megérkezett Barcelonába, kifutott a pályára, majd mint beszari gyerek hógolyózáskor várta, hogy mihamarabb vége legyen az estének. Különös taktika, mit mondjak, távol áll a modern labdarúgás bevett formáitól, egy magabiztos, családja szemébe büszkén nézni szerető edző hitvallásától, de még attól is távol áll, amekkora a két csapat közti különbség. Két mesterhármas, hét gól, kiállítás, elnagyképűsködött tizenegyes.
A végeredményt mindenki tudja: Barcelona 7 : 0 Békéscsaba Valencia.
Nézzük részletesen.
Ma este hazai pályán fogadjuk a Valencia együttesét a Király Kupa elődöntő első mérkőzésén. A mérkőzés már csak azért is jelentős lesz, mert Mr. Neville első alkalommal dirigálja ellenünk csapatát, mert ugye a legutóbbi összecsapáson még a lelátót koptatta. Mit várhatunk a ma estétől?
Nézzük.
Favágók és rugdosódók! Szevasztok!
Királypárti Pérez-fiúk! Szevasztok!
Fővárosi kiscsapatok! Szevasztok!
Fülünket sérti és szívünk nem érti, hogy viharba lehet egy ilyen csapatnak szurkolni, mint az Atléti? Hogy lehet rajongani egy csapatért, ami évek óta képtelen a focival foglalkozni? Értékük a rombolás, eszközük az agresszió, mázlijuk Griezmann. A Barca ellen különösen. De nem jött be. Megint nem jött be.
Hajtás után értékelő.
Powered by 