totelcamp

Az informatikus karácsony alkalmából mehetünk Madridba, a legszimpatikusabb fővárosi gárdához - ez persze nem nagy mondás a Getaféról, hiszen a definíció szerint mínusz végtelen Real Madrid mellett az aritmetikát forradalmasító, a mínusz végtelent köbre emelő Atlético van még versenyben a címért*. Mindenesetre így is lehet aggódni, a múlt heti Neymarra irányuló lábvadászat után csak remékenykedhetünk, hogy a  hazaiak nem értik félre a "tökfaragás" fogalmát.

Getafében egyébként klubválság van, a heinrich a helyszínről hazabeszél rovatban elég hosszan olvashattok róla, hogyan próbál Angél Torres elnök nyitott lapokkal blöffölni - na de ez nem a mi dolgunk, örüljünk neki, hogy nem csak nálunk vannak gondok a pályán kívül (is). Mindezzel együtt a bajnokságban hazai környezetben egyáltalán nem mennek rosszul, idegenben viszont annál inkább, s ennek megfelelően a középmezőny legalján csücsülnek. Az idegenbeli betlizéshez hozzátartozik azért, hogy épp egy Atlético-Celta-Sevilla hármasugráson vannak túl, így viszont akár bravúrnak is tekinthető az ezeken (konkrétan Vigóban) megszerzett egy pont.

Na, de nem is ők lesznek váltómezben, hanem mi. S ha visszalapozunk a fejünkben, kiderül, hogy konkrétan ugyanezzel a három együttessel, ugyanebben a sorrendben toltuk mi is a legutóbbi három idegenbeli meccsünket a ligában, s hát nem sokkal voltunk acélosabbak: a Vicente Calderónban talán a szezon eddigi legmeggyőzőbb produktumát pakoltuk ki, de a Celtától nagyon csúnyán, a Sevillától meg csak úgy szimplán kaptunk ki. Így esélyünk van egy 2002 óta nem látott hármas vereségsorozatra is - reméljük, a mostanság notórius rekordhalmozó csapat nem kap vérszemet ettől a statisztikától.

Sajnos a hétközi, szintén idegenbeli kupameccs sok minden volt, csak kedélyjavító nem. Míg öt éve röhögve éltünk volna túl egy ilyen átigazolási tilalmat, addig most jól látszott, miért nem nagyon bízik Lucho a fiataljainkban. Engem továbbra is Sandro-Munir páros aggaszt a legjobban, mivel úgy tűnik formációváltásban egyelőre nem gondolkodunk, így Messi visszatéréséig, azaz ki tudja még meddig, egyikük folyamatosan a pályán lesz. Hetek óta emésztem ezt az információt, de csak egyre jobban fáj tőle a hasam. Hozzájuk képest még Pedro Gudjohnsen is maga volt az életveszély, Sanyi a harmadosztályú védők között úgy tűnt el szerdán, mint Palik Laci a szöszi feleségével.

Hogy ne ilyen negatívan fejezzük be: felépült Don Andrés, sőt Sergi Roberto is! Jól is jönnek, mert ugye a kisfőnök kivette a szabiját - lennék azért profi focista, ha ki van mindennel a tököm, leanyázom a bírót, rögtön jön az eltiltás. (Arról nem is beszélve, hogy a rehab olyan, mint egy öt csillagos fitness-wellness hétvége.) Na, szóval középen Busi-Raki mellett feltehetően a két visszatérő váltja majd egymást a 60. perc környékén, a sorrend megtippelésére nem vállalkozom. Hátul Bravo, Alvés, Piqué és Alba helye biztos, míg az ultimate hiányposztból az egyetlen jól betöltötté avanzsáló második középső védő helyére hárman is pályáznak. Én Vermaelent kezdetném, addig kell gyorsan használni, amíg meg nem sérül újra. (És nem kell a mellébeszélés, ha nem játszik, akkor edzésen fog lerohadni, mindenki tisztában van ezzel.)

Szóval így állunk most, fontos lenne a három pont - dehát mikor nem? A gimnáziumban fossá hangsúlyozott keretes szerkezet jegyében ajánlok nektek zárásként még egy cikket az origóról, ezt ni.

Spanyol bajnokság, 10. forduló
Getafe - FC Barcelona
20:30, Sport2

*A Rayóról nyilván elfeledkeztem... De úgy nem is lenne túl izgi a játék, nyilván ők nyernék a szimpátiaszavazást.