totelcamp

Barca - Eibar 3-1 (1-1)

Nem mondom, Neymarra ráfér, hogy megpróbáljanak belőle embert faragni. (Nyúl nem bólogat!) Na de azért ez már mégiscsak túlzás volt... Volt (van) ugye ez a sajtólufinak tűnő megvesztegetési botrány, hát én ilyenkor mindig naívan azt gondolom, hogy majd most egy darabig normális bíráskodást kapunk. Erre megint az agyvérzés kerülgetett. Gyakorlatilag tönkretette a spori a meccseélményt, pedig amúgy egy teljesen jó kis csörte lehetett volna meglátásom szerint. Na de lépjünk ezen (is) elegánsan túl.

A keret szűkössége igencsak behatárolja mostanság Luchót, a melyik ujjamba harapjak típusú Munir vagy Sandro kérdésen felül csak a védelemben voltak opciók (feltéve, hogy Gumbau nagymesterről jótékonyan megfeledkezünk - hát sajnos nem könnyű); végül a közvélemény által a legerősebbnek vélt négyes állt hátul össze. Vermaelentől eltekintve - akiről érdemben még mindig nem lehet nyilatkozni - szerintem ez a leglabdabiztosabb, legügyesebb hátsó sorunk. Ennek ellenére a letámadó Eibar (akik - tegyük hozzá - azért nem a Bayern München) rendre gondot okozott nekünk a labdakihozatalok során.

Meggyőződésem, ez javarészt az elhibázott taktika gyümölcse, hogy mostanában rendre megkínlódunk az aggresszív, a saját térfelére önszántukból visszahúzódni nem hajlandó együttesek ellen. Ugyanis a szétszakadó csapatot elkerülendő a letámadás velejárója a feltolt védelmi vonal is, vagyis a csatáraink előtt sokszor 35-40 méteres üres hely tátong. Ezekbe bejátszani a labdát nem nagy művészet, még a Pep-csapat csúcsidőszakában, amikor az ellenfelek tényleg gyakorlatilag fingani sem tudtak ellenünk, akkor is rendre sikerült azért a leggyengébb ellenfélnek is két-három alkalommal meglógnia egy-egy véletlenül betaláló hosszú indításból.

Ehhez képest mi hátul képesek vagyunk (akár hosszan is) megtartani a labdát, de vertikális (nem keresztirányú) hosszú átadásra nagyon-nagyon ritkán vállalkozunk. A presszing annak idején nálunk azért működött oly' brutálisan, mert ott az ellenfél védőinek egyszerűen nem volt idejük a hosszú labdáik megtervezésére, csak elbikkantották, lehetőleg  minél messzebre. De esetünkben ilyesmiről nincs szó, egyszerűen csak minden körülmények között igyekszünk rövid passzokból, a középpályán is átfűzve felépíteni a támadásokat.

Ez már csak azért is furcsa számomra, mert Suárez kifejezetten szeret hosszú labdákkal operálni, akár a védelem mögé beindulva, akár a védőjét pozíciós játékban kizárva képes ezekből veszélyt teremteni. Nem beszélve a jelenlegi taktikában lényegében emberhátrányt játszó Sandro-Munir duóról, akik a nekik jutó 30-60 percben a belüket kisprintelhetnék: amikor a leghalványabb esély kínálkozik, usgyi be a védelem mögé. Biztos vagyok benne, hogy a védőink képesek lennének a pontos hosszú indításokra.

Azért rossz ez összességében, mert így a védekező csapat javarészt a középpályára összpontosíthat, hiszen úgyis át akarunk majd ott is kelni előbb-utóbb. Kicsit a 2012 körül az átlövésekkel volt hasonló a helyzet. Mindenki tudta, hogy szinte felesleges kilépni a védővonalból, úgyse fogunk tüzelni a tizenhatoson kívülről.

Mindezek, és a több pocsék egyéni teljesítmény ellenére azért a klasszisok továbbra is vontatják a csapat szekerét, még ha nem is éppen a - nyilvánvalóan elkényeztetett - szurkolók szája íze szerint alakul minden. Mindenesetre egyre inkább dagadó kérdés, hogy tényleg csak próbálunk a víz tetején maradni, amíg meg nem jönnek a divatszakállas felmentőseregek, vagy a gyengébb ősz szükséges egyszerűen feltétele a parádés tavasznak.

Bravo (8) - 100% passzpontosság, jó védések. Már csak az a kérdés, hogy Valdés után lesz-e újra olyan kapusunk, aki képes akár 90%-kal passzolni, és csak kevés asszisztot ad az ellenfélnek - Bravónak ehhez a szinthez még meg kellene tanulnia elbaszni dolgokat.

Alvés (6) - Megint olyan volt, mintha a nyugdíjas Kriston Atesz zakatolna a jobbon, de annyi a mentségére legyen mondva, hogy legalább a védekezést azért lényegében megoldotta. (Vesd össze a másik oldallal...)

Piqué (8) - Szerintem fáklyaként világított ki az egyébként állandó zavarban lévő védősorból. Hiába írtam, hogy tulajdonképpen a legtechnikásabb védőinket sorakoztattuk fel, a letámadásba mégis látványosan hibáztak folyton bele a többiek, Piqué viszont rendre higgadt és jó megoldást választott.

Bartra (5,5) - Lecserélték Mathieure és ettől feljavultunk...

...de legalább a puszi megvolt.

Jordi Alba (5,5) - Se kép, se hang, kérem kapcsolja ki. Még ezt az eszetlen rohangálást... Nincs valami jó formában, és akkor még elég finoman fogalmaztam.

Rakitic (5,5) - Szintén zenész, mert bármennyire is elhibázott szerintem görcsösen erőltetni a középpályát aktivizáló labdakihozatalt, ez nem jelenti azt, hogy kötelező szarul csinálni. Ezúttal ráadásul a párharcokból is kivonta magát, alig-alig mutatott valamit.

Mascherano (6,5) - Az anyád picsájáért kellett beszólni nekik! (Amúgy jó voltál.)

Busquets (8,5) - Nagyjából ennyi időre, két-három mérkőzésre volt szüksége neki, hogy kitanulja az új posztot. Zseniális figura, annyival jobban átlátta a játékot a többieknél, hogy a sétatempójában is képes volt kiugrani a bal szélen például. Kicsit tényleg olyan, mintha egy tizessel idősebb lenne, mint valójában. (Pedig ő nem is a vénasszony Shakirát ékeli...)

Sandro (4) - Szerintem a gólpassza előtt tetemes lesről indulva ugrott ki, de az mindenképp a javára írható, hogy a partjelzőt legalább átverte. Rúgott két luftot nagy helyzetben, csetlett-botlott párat, de szerencsére csak keveset vállalt, így nagyobb galibát nem csinált. Nálam lejárt a türelmi zóna, minden meccs után behúzzuk neki a jól megérdemelt karót, amíg össze nem kapja magát.

Sanyikám, ez nem vitéz

Suárez (9) - Mascheranót rendszeresen szoktam dicsérni a mentalitása miatt, Suárez is hasonló figura a pályán, csak ő ráadásul folyamatosan pofázik valamiért. (Mégis a Kisfőnököt állítják ki...) Mindenesetre szörnyű lehet ellene játszani. Nem csak a gólok miatt van szükségünk rá, egyszerűen kell pár olyan félőrült is a szent eszme követői mellé, akik szerint a labdarúgás nem a tudomány és a művészet határmesgyéjén egyensúlyozó tökéletességbe hajló entitás, hanem egyszerűen egy férfias sport.

Neymar (8,5) - Hatszor fújtak róla faltot. Hatszor. Ez mondjuk kb. a harmada lehet a valóságnak, tehát olyan 4-5 percenként alápakoltak egy isteneset - kész csoda, hogy túlélte a meccset... (Még egyszer köszi spori!) Nagy kalaplengetés neki, hogy végigcsinálta össz-vissz egyetlen komolyabb kakaskodással, pedig ő nem is olyan zenvérű figura, mint Messi.

Mathieu (7) - Lelkes csapat ez az Eibar, de igazából azért nem cifrázzák agyon, az egybites Mathieunek kifejezetten jól feküdt ez a stílus.

Munir (6) - Akarva-akaratlanul is Sandróhoz hasonlítjuk, és abból manapság egyszerűen lehetetlenség rosszul kijönni.