totelcamp

Ha újabban azon filozofáltunk, hogy a korábbi évek Barcájából alig maradt valami, akkor most Enrique, ha csak egy félidő erejéig is, de rá cáfolt erre. Az Alavés ellen egy kétarcú Barcát láttunk, két totál ellentétes félidővel, amihez persze kellett az ellenfél is.

A szezon felénél még mindig csak a sötétben tapogatózunk, rengeteg a megválaszolatlan kérdés a csapat körül. Most akkor mit is játszunk? És amit játszunk, az jó-e nekünk? Mik a céljaink ebben a szezonban? stb. Főleg az utóbbit kéne nagyon gyorsan letisztázni, mert a február vízválasztó lehet. Sorban Atlético (i), Bilbao (h), Atlético (h), Alavés (i), PSG (i), Leganés (h), Atlético (i). Hét meccs egy hónap alatt, és egyedül a Leganés elleni hazai bajnoki tűnik simának.

A 4-0 szépen virít, de van itt valami, amit nem értek. Luchóval megpróbáljuk megkeresni a választ...

Nem, nem csak a sárga mezszínük miatt nevezik így őket. Las Palmas Gran Canaria büszkesége, egy forró, homokos hely, ahol ugyanolyan könnyedén és ösztönösen játsszák a futballt, mint Brazíliában.

Régen nem volt ilyen, de nem mi vagyunk a favoritjai a hazai Clásicónak. A tavaszból kiindulva talán nem érdemes azzal foglalkozni, hogy 3, 6 vagy 9 pont lesz-e a különbség a két csapat között a meccs után, de bizonyos szempontból döntő lehet a mai Klasszikus. A Real ígyis jó, nem hiányzik, hogy el is higgyék, nekünk meg a szélsőséges rajt után jó lenne valamibe kapaszkodni, amivel egyenesbe tehetjük a szezonunkat.

Túlzás lenne azt állítani, hogy hullámvölgybe kerültünk, de a Granada elleni borzalom és a City elleni totális megsemmisülés (még ha jól is indult) nem túl jó előjel a következő hetekre nézve. A Pizjuán akkor is kemény terep, ha épp formában vagyunk, két hét múlva jön a Málaga, akivel rendszerint megszenvedünk, majd megyünk Glasgow-ba, ami szintén szopatós szokott lenni, végül utazunk az Anoetába, ahol (az utóbbi évekből kiindulva) semmi jóra nem számíthatunk. Közben pedig lesz egy válogatott szünet is...

Mióta 2008-ban Mansour sejk átvette a Manchester Cityt, nem titkolt céljuk, hogy a Barca-filozofit átemelve a péelbe, a világ egyik legbefolyásosabb klubjává váljanak. 2008 óta három edzőt fogyasztottak el, akiknek jóformán "annyi" volt a feladatuk, hogy előmelegítsék a kispadot Guardiolának.

Nehezen indult, könnyen ment, gála lett.

A nagy játékosok kiteljesedése mögött mindig egy befolyásos edző áll. Messinek ott volt Guardiola, Ronaldónak Ferguson, Fábregasnak Wenger. Luis Suáreznek pedig Brendan Rodgers.

Mivel az odavágón Munir elbaszta a bulit, és semmi érdemleges nem maradt mára, így megragadom az alkalmat és megemlékezek a nyáron eltapsolt 80 millió euróról. Ezen túlmenőleg dícséret illeti Luchot, akinek már csak ez a Spanyol Szuperkupa hiányzik a gyűjteményéből.