totelcamp

A Tot El Camp az alábbi címen üzemel tovább: totelcamp.blog.hu

Részletek a költözéssel kapcsolatban itt olvashatóak.

Várunk benneteket odaát!

PSG - Barcelona 4-0

Amikor egy edző eldönti, milyen hadrendben küldi pályára fiait, sok tényezőt kell mérlegelnie. Igazodnia kell a klub hagyományaihoz, a játékosai karakteréhez, az ellenfélhez. Egyetlen dolog van, amit nyugodtan ignorálhat: önnön rögeszméit.

Ha újabban azon filozofáltunk, hogy a korábbi évek Barcájából alig maradt valami, akkor most Enrique, ha csak egy félidő erejéig is, de rá cáfolt erre. Az Alavés ellen egy kétarcú Barcát láttunk, két totál ellentétes félidővel, amihez persze kellett az ellenfél is.

A kupadöntős ellenfelünkhöz látogatunk ezen a szép szombat délutánon, akik eddig több meglepetéssel is szolgáltak újoncként a ligában. Reméljük ma nem lesz meglepetés.

Mosolyból sokféle létezik. Van felhőtlen, van keserű, van erőltetett, van vidám, van kínos, van cinikus, van szégyenlős, van magabiztos és még sokféle.

És van Cilessené.

Visszavágó. Nem szeretem ezt a szót, mert mintha kódolva lenne bele, hogy most a másik nyer majd. Pedig dehogy. Maradjunk a második mérkőzésnél.

A tegnapi mérkőzésen egy újabb utat tehettünk meg a Lucho-féle hullámvasúton, amely kissé meredek kezdés után - néhány nagyszerű taktikai döntésnek hála - dunai sétahajókázássá lanyhult. Hajtás után három dolog és egyéni értékelések:

Régi jó ismerősök jönnek vendégségbe, hiszen a baszk kollégákkal az elmúlt másfél évben most randevúzunk tizedszer és reméljük Enrique kiváló rekordja csak javul ma a Bilbao ellen.

A körülmények bíztatók.

0-3-at álmodtam. A kommentátor a második félidő tizenegyedik percében azt kiabálta: "Messi, Messi, még egy védőt megver, Neymar...., gól! Micsoda játék! Elképesztő formában a Barcelona és nagy bajban az Atletico. Ezek után gyakorlatilag el is dőlt a továbbjutás sorsa."

Akár így is lehetett volna.

A szezon felénél még mindig csak a sötétben tapogatózunk, rengeteg a megválaszolatlan kérdés a csapat körül. Most akkor mit is játszunk? És amit játszunk, az jó-e nekünk? Mik a céljaink ebben a szezonban? stb. Főleg az utóbbit kéne nagyon gyorsan letisztázni, mert a február vízválasztó lehet. Sorban Atlético (i), Bilbao (h), Atlético (h), Alavés (i), PSG (i), Leganés (h), Atlético (i). Hét meccs egy hónap alatt, és egyedül a Leganés elleni hazai bajnoki tűnik simának.

Előzetesen okkal hihettük azt, hogy nyerőszériába kerültünk, így meglehetősen kellemetlen pofon lett a Betis elleni döntetlen. Személy szerint a kupasorsolást gyanítom az események mögött, de legalábbis kevésbé kellett volna erőket tartalékolni, ha nem az Atléticót dobja a gép.

Akárhogy is, a január-február hagyományosan nehéz időszak számunkra, a szezon összképét pedig a fennmaradó időszak adja (majd) meg. Nagyon le vagyunk terhelve, hogy a túlzottan is állja-e a helyét, pár hét múlva kiderül.

Sűrű napjaink vannak, jönnek a meccsek, mint a vonat; de ahogy a katonák mondják, a fájdalom a barátod, mert azt jelenti, hogy élsz, így igaza van a Lajos bának, hogy a sok meccs jó, mert azt jelenti, minden fronton versenyben vagyunk.

Vasárnap délben a sevillai kiscsapatot kellene jobb belátásra bírni.

Nézzük.

Az volt a jó a tegnapi meccs forgatókönyvében, hogy kb. minden jóérzésű barcelonai Luchóval az élen pontosan így képzelte el. Az ellenfél jön, mert jönnie kell, mi meg majd kontrázunk, mert feltolt védekezés ellen azt kell, és persze nem utolsó sorban mert most már tudunk is. Neymar gyorsasága, Messi "képességei" és Lalyos fizikai jelenléte ebben a rendszerben aztán nagyszerűen kamatoztak, s a főként szűrésre kalibrált középpálya Mascheranóval az élen nyomta is a zsugát a tridente alá.

Mielőtt bárki megkérdezi, a címnek semmi köze sincs a meccshez, meg nem gondoltam semmire, csak lusta voltam kiírni a szokásos, informatív dolgokat. Egyébként sem sikerült az esemény rangjához méltóan a mozgosítás a nyuggerek bloggerek között, ezért a nyúlfarknyi poszt.

A 4-0 szépen virít, de van itt valami, amit nem értek. Luchóval megpróbáljuk megkeresni a választ...

Ezzel a büntető szóviccel próbálom leplezni a csalódottságomat, hogy Don Andrés ismét megsérült. Most ugyan csak picit, de azért na. Mindazonátal a szívem-csücske Eibar nem kellene, hogy gondot okozzon jelen pillanatban, mikor épp visszalöktük kettőbe, és parton felfelé gyorsítunk.

Mielőtt még valaki sérelmezni kívánja a mai pontozást, annak előre leszögezném, hogy a tegnapi "átoktörő" győzelem se nem volt látványos, se nem volt Barcás, ezért az egyéni értékelések során is inkább máshonnan közelítettem meg a játékosok teljesítményét. Hajtás után szoci verés.

Gondolom néhányunknak még megvan Hofi örökbecsűje arról, hogy mi a különbség a keresztény és a komonista temető között. Hogy ez most a Feltámadunk! vagy a Fel! Támadunk!, majd kiderül, de a mérkőzés még bíztatóbb volt, mint amit az eredmény suggal.

Bővebben a hajtás után.

Nem, nem csak a sárga mezszínük miatt nevezik így őket. Las Palmas Gran Canaria büszkesége, egy forró, homokos hely, ahol ugyanolyan könnyedén és ösztönösen játsszák a futballt, mint Brazíliában.

Hiszitek, vagy sem, szinte napra pontosan két éve történt, hogy egy förtelmes időszak után, az FC Barcelona 3-1 arányban csapta el az Atletico Madrid csapatát Suarez, Neymar és Messi góljaival. Ami azután a lélekemelő győzelem után történt, gondolom mindenki számára emlékezetes. A banda beindult, Lucho és a csapat egymásra talált, a szezon pedig ment a történelem könyvekbe.

Villarreal - Barcelona 1-1

Magyarországon a rendszerváltásból én annyit értettem meg anno, hogy megszűnt a falunkban a Tanács, s lett helyette Önkormányzat. Csinálhatták volna okosabban a névválasztást, mert azóta is az az érzésem, hogy a faluban, de igazából az egész országban teljes a tanácstalanság.

Mivel a Real nem hajlandó botlani, egyszerű a képlet: minden meccset meg kell nyernünk, ha meg akarjuk tartani a leghaloványabb esélyünket is a bajnoki címre. Szombaton mindenki hozta magát, aki számít, úgyhogy győzelmi kényszerrel utazunk a Madrigalba. Kellemetlen lesz.

Ha akad még valaki, aki neadjisten nem tudná miért is hívják a San Mamést oroszlánbarlangnak, az a tegnapi mérkőzés után minden bizonnyal megvilágosodott. A harcias mentalitás, a megalkuvást nem tűrő küzdelem tökéletes jellemzése a baszk csapatnak, amelynél csak saját szurkolótábora akarja jobban a győzelmet. Ennek megfelelően a hangulat mindig félelmetes, a lelátó népe pedig valóban tizenkettedik emberként van a pályán. Mindez a klub történetével és jól ismert filozófiájával kiegészülve egy rendkívül különleges elegyet alkot, s teszi teljesen egyedivé az Athletic Bilbao csapatát. A játékosokba fiatal koruktól belenevelik a baszk nép és a csapat hitvallását, amely egyfajta harciszellemmé manifesztálódik, s köszön vissza a pályán élet-halál harcá alakulva. Ha elbukunk, a népem is elbukott.

Szórakoztató játékkal, török mesterhármassal és persze feledhetetlen Pákó góllal búcsúztattuk az elmúlt esztendőt, így jutalmul egy piszkosul kemény ellenféllel indíthatjuk a 2017 -es évet, illetve folytathatjuk a kupában ott, ahol abbahagytuk. Hajtás után vonulunk a San Mamésba.