totelcamp

Hosszú idő után olyan évet zártunk, tudjátok. Közel voltunk hozzá, de a barbárok széttrollkodták (képzavar) az összes törekvésünket. Ilyenmódon az események év végi illő feldolgozásához ezúttal külső segítséget kellett igénybevennünk, mert a szívünk szakadt meg (vagy mi, megint képzavar?). No, azért odáig nem süllyedtünk, csak egy pesti - hívjuk így - kávéházba ültünk be hallgatózni, a szilveszteri posztot szigorúan borral és malaccal elv jegyében. Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak Barca-sikerekben gazdag, boldog új évet!

Éric Abidal december 19-én 35 évesen az Olympiakos játékosaként jelentette be visszavonulását. Nem így kellett volna történnie. Éric Abidalnak a Barcából kellett volna visszavonulnia, ahogyan Puyol is tette, ahogyan a klub legnagyobbjai tették.

Mivel vigvik a Pedro tripla óta katatón állapotban van, s ha akad is néhány tiszta perce dolgozatokat javít, vagy visszanézi a Huesca elleni első félidőt (amitől újra visszaesik), John taknyos zsebkendőkkel várja a télapót, bastila majd értékel, ladlac pedig most egy ideig a másik elfoglaltságának (emberkereskedelem) hódol, ezért hajtás után tőlem kaptok beharangot. Nézzük mi vár ránk, az év utolsó Barca meccsén.

Ha eddig tűkön ülve vártátok a kvíz következő megoldásos posztját, hát nem kell tovább idegeskednetek miatta, hiszen végre a Tot El Camp bloghoz is megérkezett a Mikulás, és a messis csipsz meg az iniestás fagyi mellé elhelyezett levélben megírta a megoldásokat és a pontszámokat is nekünk. Buzdításunk, hogy minél többen szálljanak be a játékba, nem csak süket fülekre talált, hiszen két új versenyzőnk is akadt, a korábbiak közül pedig hárman ismét vevők voltak az agytornára. Ezúton kell kifejeznünk sajnálatunkat amiatt, hogy faja1124 nem vett részt a fordulóban, pedig vártuk a megoldását az utolsó utáni pillanatig. Hajtás után kiderül, kik fognak 20 év múlva a Barçában játszani, és hogyan nem célszerű körbeutazni az Ibériai-félszigetet.

A BL sorsolás elé. Élőben 12:00-kor a Sport1-en (11:45-től), a Digisport1-en és az Eurosporton

Bár a cím sugallhatná, hogy itt most a döntetlen és a kilátástalan játék miatti kesergés következik, egyáltalán nem erről van szó! A kesergésen már rég túl vagyunk, láttuk éppen elég alkalommal, mikor és hogyan nem működik a csapat, én sokkal inkább azt érzem, eljött az idő elfogadni és a múlton való rágódás helyett előrenézni. Majd előrelépni.

A Pep által felépített játékrendszer lényegében évek óta döcög, rosszabb esetben kiderül, hogy reménytelen és eredménytelen ezen az úton továbbhaladni. Én pedig azt gondolom, Luis Enrique meg is értette ezt, sőt lépéseket is tesz annak érdekében, hogy változtasson.

Bár konkrétan a tegnapi meccsben is voltak jelek, amik ezt igazolták, inkább érzem a szezon eddigi egészében, hogy talán történik is valami, nem csak beszélünk róla, hogy kellene.

Megmondom őszintén, az év elején, amikor végig kellett néznünk a "Marquinhos passiót" (és ahogyan a franciák újra keresztbe tesznek), a végén azt kívántam, csak találkozzunk velük a BL-ben, és verjük el a valagukat úgy, ahogyan nem szégyen, a 100 milliós pereputtyukkal együtt a védelemben. Aztán szerdán, bár úgy kezdődött a dolog, mint egy komoly gyomorrontás, később isteni érzés volt látni, hogy vannak még dolgok, amiket nem lehet kilóra megvenni.

Barcelona - PSG 3-1

A körülmények úgy hozták, hogy mi már december elején elkezdjük a Bajnokok Ligája kieséses szakaszát, sőt, az ellenfél erősségét nézve akár egy negyeddöntőként is tekinthetünk a párharcra. Hazai pályán kell legyőznünk a párizsiakat a csoportelsőséghez, és bár akkor sincs tragédia, ha nem sikerül, mégis csak iszonyat furcsa lenne, a 2006-2007-es szezon óta ugyanis mindig az élen zártuk az őszt. Most azonban egy igazán komoly ellenfelet kaptunk, az utóbbi idők leggyakoribb, 4-1-1-es mérlege csak a második helyhez elég, vagyis tényleg az van, hogy a szokásos őszi BL teljesítményünkre rá kell pakolni egy lapáttal, különben mi is, és a minket kapó csoportelső is húzhatja a száját.

Az összes bajnoki közül talán az Espanyol-meccs elé a leghálásabb feladat beharangozót írni, hiszen a végtelenségig lehet szidni őket mindenféle következmény vagy megbánás nélkül. Hiszen említésre méltó eredményük régóta nincs, stílusuk még annyira sem, ahogy nagy jövő előtt álló játékosról sem tudunk beszélni esetükben, így aztán általában annak rendje és módja szerint el is verjük őket, pláne hazai pályán. Ha pedig valami gebasz miatt ez mégsem történne meg, még mindig mondhatjuk, hogy buszparkolós antifutball ellen nem tudunk játszani, és különben is három kiállítást úsztak meg (ez utóbbi persze akkor is igaz, ha nyerünk). Ha pedig sikerült jóízűen kifröcsögnünk magunkat eszpányol-ügyileg, akkor sem szól vissza senki, mert eddigi tapasztalataim szerint nincs olyan szurkolójuk, aki egyúttal a magyarul beszélők halmazába is beletartozna, és esetleges kivételként csak olyasvalakit tudok elképzelni, aki valamilyen speciális oknál fogva kötődik az Espanyolhoz (például hogy kisfia, nagybácsija, kutyája ott játszott).

Valószínűleg csak nagyon kevesen vannak, akik az utóbbi években ne hallottak volna a rondóról. Legyen akár csodafegyver, vagy csupán a spanyolok nagyképű szava a cicázásra, tisztában vagyunk azzal, mi ez és azzal is, hogy mire való. Fejleszti, és szinten tartja a játékosok labdaérzékét, csiszolja a technikát, gyorsítja a futballgondolkodást.

Ennyi nagyjából elég is lenne, azonban véletlenül beleakadtam egy érdekes alapanyagba, ami kicsit részletesebben megpróbálja elmagyarázni nekünk, mi is ez valójában, de még inkább azt, mitől lett ennyire létfontosságú a Barça, illetve a spanyolok játékában. Futballforradalmában, ha úgy tetszik.

Aki figyelmesen nézi a meccseinket, bizonyára nem egyszer észreveszi/észrevette a rondót a pályán, az alábbi poszt viszont segít nekünk abban, hogy igazán felfedezzük ezt az edzésgyakorlatot a pályán (is). És mire a végére érünk az se kizárt, hogy egészen más szemmel figyeljük majd az eseményeket meccsek közben.

Az eredeti road slide-show itt található, a képek minőségéért elnézést kérek, már az eredetiek se voltak tökéletesek, a kivágás-másolás folyamata kicsit még rontott is rajtuk.

Miután vasárnap este némán beleordítottunk az éjszakába és együtt ráztuk az öklünket Messivel, a csapatnak máris újabb jelenése van, ezúttal a spanyol királyi kupa első körében. A sors úgy hozta, hogy a Camp Nou-tól autóval mindössze 2 óra 38 percnyire lévő, 6000 férőhelyes El Alcorazba kell Lucho fiainak beugrani felhozó meccsre ma este (teljesen emberbarát) 22:00 órai kezdéssel.

Valencia-Barcelona (0-1)

Persze, hogy nem érdemelt vereséget a Valencia, és mondhatjuk, hogy mi sem érdemeltünk győzelmet. De mégis annyira meghatóan elismerésre méltó a csapatunktól, ahogy a kilencvenszázadik percben az utolsó, reménytelennek tűnő szögletpróbálkozásból bekotortuk a győzelmet érő gólt. Mert mi ilyet nem szoktunk, pláne nem pontrúgásból. És pláne nem az a Busquets, aki ritkán kerül ilyen szituációba, de ha mégis, akkor is elrontja.