Furcsa mérkőzést láthatott a stadionba kilátogató és a tévénéző szombat este. Egy takaréklángon sem égő Barcelona és egy sündisznóforma Granada mérte össze az erejét, a szándékait. Míg a Granada a kikapni, a Barca focizni nem akart.
-
- Eredj, fiam, Valenciába és hozzál finom hurkát! De ne véreset.
- - Denevéreset?!
Manciék látogatása után három nappal most a Barca megy vendégségbe. A cél: a Mestalla és a három pont.
Nézzük miből főzünk.
Ismét a katalán tizenegy ellen bizonyítódott a régi tény, hogy a Premier League a legerősebb bajnokság. Szerencsére ezt a meccs előtt Guardiola, a meccsen pedig a Barcelona cáfolta.
Ismét.
Mióta 2008-ban Mansour sejk átvette a Manchester Cityt, nem titkolt céljuk, hogy a Barca-filozofit átemelve a péelbe, a világ egyik legbefolyásosabb klubjává váljanak. 2008 óta három edzőt fogyasztottak el, akiknek jóformán "annyi" volt a feladatuk, hogy előmelegítsék a kispadot Guardiolának.
Az újabb áladozatokat szedő nemzetközi szünetnek - hála a magasságosnak - végre vége, így a Barca is visszatérhet a lassan megszokott heti két mérkőzéses rutinjához. Nem csak azért volt hosszú ez a tizenegynéhány nap, mert nem láttuk a csapatot, hanem azért is, mert egy keserű ízű kelta gombóccal a szánkban kellett hosszasan várnunk a csorba kiköszörülésének esélyére. A vigói rövidzárlatnak köszönhetően a negyedik helyről várjuk a folytatást, ahol a fene se tudja, mikor jártunk utoljára.
Ha jól sejtem nagyon sokan látták/tuk a meccset, nagyon sok embernek pedig nagyon sokféle véleménye lehet/van a látottakról. A nagyon sokféle vélemény pedig azért van, mert annyira impulzív volt a kilencven perc, hogy a nagyon sok embernek nagyon sok különböző momentum vésődhetett/vésődött be, illetve maradt meg a hosszútávú memóriában. Ennyire nagyon sokféle lehetséges bevésődést képtelen lennék ide mind leírni, ezért kettőről gondoltam megemlékezni. Ami valójában egy.
Powered by 