totelcamp

A tegnapi mérkőzéssel kapcsolatban azt hiszem, fölösleges lenne bármiféle szócséplés taktikáról, letámadásról, labdabirtoklásról, súlypontáthelyezésekről, kihagyott büntetőkről, vagy arról, hogy amit a Getaféval csináltunk az már-már az illegalitás határát súrolta, és sanszos, hogy kilenc hónap múlva tartásdíjat követelve fognak majd a madridiak kopogtatni az ajtónkon. Hajtás után pontozás.

Végre! Vééégre, hosszú idő után úgy dőlhettem hátra meccs után, hogy vita nélkül, teljesen megérdemelten, jó játékkal hozta a csapat a meccset és a három pontot. Végre volt valami formánk, végre volt tiszta elképzelés a játékunkban, végre volt Barcás letámadás (igaz, kissé még akadozott), végre volt vállalható labdajáratás… végre visszakaptam a csapatom?

Az informatikus karácsony alkalmából mehetünk Madridba, a legszimpatikusabb fővárosi gárdához - ez persze nem nagy mondás a Getaféról, hiszen a definíció szerint mínusz végtelen Real Madrid mellett az aritmetikát forradalmasító, a mínusz végtelent köbre emelő Atlético van még versenyben a címért*. Mindenesetre így is lehet aggódni, a múlt heti Neymarra irányuló lábvadászat után csak remékenykedhetünk, hogy a hazaiak nem értik félre a "tökfaragás" fogalmát.

Míg a Getaféra próbálok jelzőket találni, akarva akaratlanul is elkalandozik a figyelmem a saját házunk tájára. A BL-ben minden csodás, a bajnokságban csak rajtunk múlik a dolog, a kupadöntő is itthon lesz, Messi és Xavi rekordokat döntöget, Lucho is megtalálta a tökéletes formulát, Neymar újra csúcsformában, Sui beilleszkedett, Lahoz még mindig egy seggfej, Iniesta pedig felébredt csipkejózsika álmából, és úgy tolja, mint egy újralakkozott politikus a választások előtt. Túl szép, hogy igaz legyen?

Bár a cím sugallhatná, hogy itt most a döntetlen és a kilátástalan játék miatti kesergés következik, egyáltalán nem erről van szó! A kesergésen már rég túl vagyunk, láttuk éppen elég alkalommal, mikor és hogyan nem működik a csapat, én sokkal inkább azt érzem, eljött az idő elfogadni és a múlton való rágódás helyett előrenézni. Majd előrelépni.

A Pep által felépített játékrendszer lényegében évek óta döcög, rosszabb esetben kiderül, hogy reménytelen és eredménytelen ezen az úton továbbhaladni. Én pedig azt gondolom, Luis Enrique meg is értette ezt, sőt lépéseket is tesz annak érdekében, hogy változtasson.

Bár konkrétan a tegnapi meccsben is voltak jelek, amik ezt igazolták, inkább érzem a szezon eddigi egészében, hogy talán történik is valami, nem csak beszélünk róla, hogy kellene.

Megmondom őszintén, az év elején, amikor végig kellett néznünk a "Marquinhos passiót" (és ahogyan a franciák újra keresztbe tesznek), a végén azt kívántam, csak találkozzunk velük a BL-ben, és verjük el a valagukat úgy, ahogyan nem szégyen, a 100 milliós pereputtyukkal együtt a védelemben. Aztán szerdán, bár úgy kezdődött a dolog, mint egy komoly gyomorrontás, később isteni érzés volt látni, hogy vannak még dolgok, amiket nem lehet kilóra megvenni.