totelcamp

Barcelona - Granada 6-0 (3-0)

Kicsit nehezen ugyan, de azért beindult nekünk is tegnap este. Viszonylag nyilvánvaló szándékunk volt, hogy az elején a hátsó sorukat feltoljuk a kapu mögötti kanyar alsó soraiba, és negyed óra alatt elintézzük a lényegi dolgokat. Ez aztán nem nagyon jött be, mert Messinek sajnos nem szólt senki, és ő épp azon merengett, vajon mi az a fényes korong az égen, ami nyilván nem szeret jó focit nézni, mert meccsek alatt oly ritkán tűnik fel. Hogy a talált gól ébresztette fel, vagy magától kapott észbe - talán nem is fontos. Sok egyéb általános maszlagot ehhez nem fűznék, jól elpicsáztuk őket, a gólkülönbség kivételesen hű képet ad a történtekről.

Ha már úgy alakult, hogy saját hibám miatt (=túlvállaltam magam) elmaradt az előző értékelő, illendő néhány gondolatot írnom arról a meccsről. Meg másról is, de azt inkább azért, mert akarom.

Nem meglepő (és továbbra sem nevelési célzatú!), de megint vissza kell térnünk az ilyenkor szokásos megjegyzésekhez:

- az utóbbi évek után még mindig nincs helyén a spanyol bajnokság, de nem (lenne) meglepő, ha lassan-lassan végre tényleg kilép(ne) a páros versenyfutásból, ahol a többiek csupán asszisztálnak,

- megint új csapatot építünk, és ez még akkor is igaz, ha normális körülmények között ezt már tavaly letudtuk volna, és mostanra joggal tehetnénk magasabbra az elvárásainkat.

Egyébként ladlac megmondta előre, csak nem hittétek el neki: "Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért."

A fentebb ígért illendőségi és akarási gondolatok:

Nagyüzemre kapcsoltak a bajnokságok, akinek úgy van kedve akár a hét minden napján nézhet focit. Az igazi attrakció persze ma van, aminek jelentősen csökkenti az élvezeti értékét, hogy este tízkor kezdődik. Nem teljesen értjük, hogy a spanyolok miként értelmezik a főműsoridő fogalmát, de gyanús, hogy nem egészen jól, tavaly is ezzel magyarázták egy időben, hogy miért annyira üres a Camp Nou. Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért.

Levante-Barcelona 0-5

Volt a Pep-korszak elején egy olyan párhetes, sőt inkább párhónapos időszak, amikor megvolt az átlag 4-5 rúgott gólunk, és a védelem is perfektül működött, aztán amikor jött egy "döcögős" 2-0-s győzelem, már csalódásként könyveltük el. Na ez a tegnapi tegnapelőtti meccs épp olyan volt, mint azok közül az ötnullás meccsek közül valamelyik. Izgalmas nem volt, olyannyira, hogy egyik szurkolótábor sem akadt fenn sem a kihagyott büntetőn, sem a piros lapon, és le is rendeztük a lényegi részt 30-40 perc alatt, utána meg még olyan perverzitásokra is maradt idő, mint a Pedro-gól.

Valahogy az ember dolgai épp úgy sűrűsödnek, mint a csapat meccsei, a válogatott szünetben unottan kapcsolgattunk, és vártuk, hogy visszatérjenek az európai bajnokságok. Most meg nem győzöm számolgatni, honnan csípjek le 20-30 perceket, hogy legyen poszt - bár én legalább ennyire ráérek. Cserében az értékelővel nincs probléma, így az elkövetkezendő meccsdömping első felét kipipálhatjuk. A sereghajtó Levantéhez utazunk, és bár az első tíz forduló előtt nem nagyon látom értelmét a tabella nézegetésének, a mai ellenfél tényleg nem tűnik jónak. Azért így sem árt némi óvatosság.

Luis Enrique gatyája Xavi holtvágányra tolása miatt már eddig is dagadt, de most aztán premier plánban csodálhattuk meg víziló méretű golyóit. Felpakolni a pályára egy erősen B-be hajló csapatot a legelső BL-meccseden - ciprusi ellenfél ide, kötelező győzelem oda - szerintem masszív hazárdjáték. Azért - közhely alert! - a labda még nekünk is gömbölyű, ha én lettem volna a helyében, egészen biztosan minimalizálni igyekeztem volna a pontvesztés kockázatát egy aktuális gála tizenegy pályára küldésével - persze én csak sima M-es boxereket szoktam venni, és a Barca kispadját is legfeljebb felcsiszolni tudnám (azt is csak szakszerűtlenül). Mindenesetre a patikamérlegen kimért teljesítménnyel behúzott 1-0-ás győzelemért is három pont jár, így Lucho nem hogy jól jött ki a buliból, hanem egyenesen kurva jól, hiszen a szezon végén minden megspórolt mikrojoule energiára szükség lesz, és a fiatalok is kezdik teleplakátolni a La Masía koleszszobáit Luis Enriqués poszterekkel, lelkesen készülve ezzel a csapatnál köztudottan megkövetelt alternatív szexuális kultúrára.

Lévén, hogy szerencsésen túléltük a válogatott szünet miatti megvonási tüneteinket, máris emelt dózisban kapunk Barça meccset, merthogy ma este megkezdjük a "ródtubörlin" ródján tett utazásunkat. Máris jelzem, egyelőre fogalmam nincs, végül meddig is visz minket ez a ród, illetve visszük önmagunkat ezen a ródon.

Abban nincs semmi újdonság, ha/hogy okkal várunk csoportból történő továbbjutást, történhetett bármi az előző szezonban, ezt a lécet nagyon is illik megugranunk. Ugyanakkor érdemes nem befejezett tényként kezelni ezt az elvárást, tekintve, hogy a csoportunkban a PSG nem az ócskább ellenfelek közül való, de akár azt is tekintve, hogy épp a legutóbbi szezonban sikerült vereséget szenvednünk az Ajax-tól.

A hosszú és unalmas válogatott szünet után nem is térhetne vissza jobban az európai klubfoci. A hétközben rajtoló Bajnokok Ligája főpróbát tart, a Barca a Bilbaot látja vendégül, és a két madridi rivális is egymásnak feszül, de a délutáni Arsenal - City sem egy rossz bemelegítés. Most indul majd be igazán a szezon, már kellő mennyiségű meccs van a lábakban, szóval nem árt egy fajsúlyos ellenfél ellen letesztelni, hol is tartunk nagyjából.

A klub BL-szerepléseit felelevenítő sorozatunkban [sic!] ezúttal egy kis kitérőt teszünk, egy olyan szezonról lesz szó, ami talán az elmúlt 25 év legfurcsábbika volt. Legutóbb - olyan laza két éve - ott fejeztük be, hogy 1995 nyarán a Dream Team hanyatlása után megkezdődött a masszív széthullása is. A következő idény sok szempontból szomorú történéseit inkább nem forszíroznánk, viszont a poszt-Cruyff időszak első évada mellett talán dőreség lenne csupán azért elmenni, mert a csapat nem szerepelt a Bajnokok Ligájában. Ez az írás nagyjából az utolsó, fentebb linkelt BL-es poszt publikálása óta kallódik félkész állapotban, de mostanra hirtelen annyi aktualitása lett, hogy egyszerűen muszáj volt már befejezni. Meg aztán a válogatott szünetben szerintem kifejezetten jól tud esni egy kis old school klubfoci. Monstre poszt, rengeteg kötelező videóval, fogyasszátok egészséggel!

Menthetetlenül és visszavonhatatlanul elérkezett a pillanat, amikor kísérletet teszünk arra, hogy egy személyes találkozó formájában is elkezdjük a szezont. Magyarán ez azt jelenti, hogy az alant jelölt időpontban és helyen mi ott leszünk, Ti meg eldöntitek, hogy Ti is-e, vagy sem-e?

Hogy miért? Miért ne és mert csak!

Hogy miért most? Miért ne most és mert csak!

Hogy miért ott? Miért ne ott és mert csak!

Az időpont: 2014. szeptember 13. (a meccs 16:00-kor kezdődik, mi 15:00 magasságában már biztosan ott leszünk, habfehér öltözetünkről leszünk felismerhetők)

A helyszín: a Grund (minden szükséges információ a linkben)

Persze vannak értelmesebb indokaink is:

Villarreal-Barcelona 0-1

Tavasszal egy ilyen meccset elveszítettünk volna, de ez már nem ugyanaz a Barca. Az idei nyár alatt jelentős változásokon ment keresztül a Barca, és ez a folyamat még mindig tart, ami nem is csoda, hiszen még csak két tétmeccsen vagyunk túl. Azonban vannak dolgok, melyek nem változnak most sem, hiszen a csapatot továbbra is Leo Messi és a La Masía kettőse határozza meg leginkább. Luis Enrique bátran nyúlt a fiatal játékosokhoz egy olyan pályán is, amely nem a legkönnyebb hétvégi kiruccanások közé tartozik, és nyomatékosította, hogy a kezdőcsapati tagságot a legnagyobbaknak is el kell nyerniük. És nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja, hogy bízik az utánpótlásban.