totelcamp

Nagy örömmel tudatjuk veletek, hogy egy új formátum debütál a blog hasábjain. Bevezetjük a villámbeharangokat, mi időt spórolunk az írással (maximálisan kihasználjuk az a kétszer harminc-negyven perc szabadidőt, ami jutott a napra), ti időt spóroltok az olvasással. Nem tudjuk, hogy lehet ilyen sűrű a naptár, mi legalábbis alig bírjuk a tempót, de ezt ráfoghatjuk az idény eleji formára. Vigoba látogatunk ma este, Luis Enrique korábbi csapata tavaly sem adta olcsón a bőrét.

Hektikusan indul az új idény, valami zavar van az Erőben. Most különösen tudjuk értékelni, hogy egy kicsit lazább időszak jön a szezonkezdethez képest. Rafinha sérülése ha nem is tragédia, de nagyon-nagyon rosszul jött, egyrészt a csapat szempontjából, másrészt ilyen sérüléseknél sosem tudni, hogyan fog visszatérni a játékos. Szerencsétlen bátyja rögtön rá is sérült a visszatérése után, és bár úgy néz ki, a játékának a minősége nem változott, ki tudja, mikor lesz újra problémás az a térd. Giuseppe Rossi tudna mesélni szomorú dolgokat. Szóval fel kell készülni egy új helyzetre, az ilyen könnyebbnek ígérkező hazai bajnokik aranyat érhetnek még.

A nyári pihenő, szabadságolások és egyéb, jobbára a hőségre kent munkakerülések után a legtöbb helyen szeptemberben pörög fel igazán újra az élet, az egyszeri jómunkásember meg azonnal kezdi érezni, hogy mennyire nagyon várja a karácsonyt. Szóval szerda este 9 tájékán már értelemszerűen mindenki kellőképpen pilledt, s kellemes éberkómában szemléli a csúcsfocit, a válogatott szünet borzasztó élményei mintegy ellensúlyozásaként. Apróbb probléma, hogy most a játékosok egy része is a fáradt nézők apátiájával felvértezve lépett pályára, inkább csak nézelődni ment ki , így nem nagyon maradt, aki a szórakoztatásról gondoskodjon - még a stúdióból is elzavarták a kedden parádés teljesítményt nyújtó szakértőduót.

Idén először fordul elő, hogy egy nemzet öt csapattal képviselteti magát a legrangosabb európai kupasorozatban. A keddi játéknapon pályára lépett spanyolok kapott gól nélkül, összesen 5 büntetőt elvégezve erősítették meg a bajnokságra ráragasztott 'bohócliga' jelzőt. Ma számunkra is kezdetét veszi a Bajnokok Ligája, ahol első lépésként a Gamper Kupáról ismerős AS Romát kellene legyőzni a címvédéshez vezető úton. Tovább után rápillantunk az aktuális ellenfelünk (ismerős) erényeire.

Az Atletico nyári költekezését elnézve sokan - joggal - aggodalmaskodtak a viszonylag korai Calderónos randevú miatt, hisz Jackson Martinez, Vietto, Koke és Griezmann neve rengeteg ellenfélre a frászt hozza, de aki egy kicsit is ismeri a labdarúgás világát, tisztában van vele, hogy Simeonénak ezt a kifejezetten pofás keretet még sokáig tart egy igazi "Cholós" csapattá gyúrnia. Az Atletico kezdőjén végigfutva arra számíthattunk, hogy a két verőemberre (Gabira és Tiagora) támaszkodva amolyan harmonikaszerűen igyekeznek rövid, de intenzív letámadásokkal tarkítani az egyébként szilárd védekezésre épülő taktikájukat. Egy dolog persze felrajzolni valamit a mágnestáblára, másik pedig kivitelezni azt.

Mi ez már megint? Erre kell haza jöjjek? Tényleg erre? John jóképű és jóhumorú, ámde annál rejtélyesebb ismerőse a szívemből szólt januárban. Simeone és változó összetételű, viszont lényegében konstans tahóságú csűrhéje jelenleg mérföldekkel veri a szimpátiaskálám negatív végén a Pedróval és Cesckel hígított Chelseat, a jól igyekvő, de fociban kevéssé mérvadó Espanyolt, valamint a Mourinho távozása óta fénysebességgel felfelé törő Real Madridot is. Mindegy, Simeone kitöltötte a Cruyff-féle négy évét, szóval idén széthullanak - és ezt tekinthetik fenyegetésnek.

Őszintén szólva, jobban féltettem a csapatot ettől a meccstől, mint Taki bácsi a piros ladáját a részeg turistáktól, ugyanis a Malaga volt tavaly az egyetlen csapat, amelynek még csak gólt sem tudtunk lőni. Tovább fokozta a félelmeimet, hogy a támadójátékunk még kissé rozsdás, Javi Gracia pedig tökéletesen tisztában van vele, hogyan és milyen taktikával kell pályára küldenie csapatát, hogy az újra keserű emlékekkel ajándékozzon meg minket.

Egyre jobban belelendülünk a szezonba, csütörtök óta pedig a BL csoportokat is tudjuk. Messi 'UEFA Év játékosa'-díja csak azért nem hír, mert akkor is jó eséllyel indul érte, ha gyengébb szezont fut egyéni és csapat szinten is, de az előző idénye után még a legnagyobb utálói is kalapot emelnek. A Bajnokok Ligája őszünk nem tűnik túl izgalmasnak, még úgy sem, hogy a Roma várhatóan klasszisokkal jobb lesz, mint amilyen a Gamperen volt. Így aztán lehet koncentrálni a bajnokságra, most például a Málagára, akik tavaly talán a legkeményebb ellenfeleink voltak.

Épp, hogy megnyertük a berlini döntőt máris itt az újabb friss, ropogós Bajnokok Ligája sorsolás, amikor eldől, kikkel szórakozhat majd a csapat szeptember 15-től december 9-ig (a Manchester City mellett).

A kupa-bukta után egy eltiltásoktól és sérülésektől megtépázott csapattal kellett Luis Enriquének valami újat mutatnia abban a San Mamésban, ahol a piedesztálra emelt Valverde fix taktikával és éles stoplikkal várta rövid időn belül immáron harmadik légyottra Iniestáékat. Bár a két csapat gondoskodott róla, hogy a mérkőzés ne úgy kerüljön a históriás könyvekbe, mint a La Liga első fordulóinak egyik legjobb mérkőzése, emlékezetes pillanatok azért hála istennek így is akadtak a kilencven perc alatt. Értékelünk.