totelcamp

Bart és bandája meg kell hagyni, idén piszkosul belecsaptak a lecsóba. Hogy ki mit hoz a konyhára, az még persze elválik, de első blikkre nagyon úgy fest, hogy sikerült felrázni a keretet, leadni a ballasztot, és a régóta kritikák kereszttüzében izzó cserepadot pedig olyan szinten felturbózni, hogy néhány (pl. a jelen pillanatban három) kezdőjátékos hiányát is képesek vagyunk megfelelő szinten pótolni.

A szezon egyik legnehezebb idegenbeli meccse ezúttal is igazolta, hogy nem véletlenül hívjuk/tartjuk annak. Előtte, közben és utána is. Hogy aztán jövőre (vagy akár még ebben a szezonban is) megint annak tarthassuk előtte, közben és utána is. És mivel néha bele szoktam olvasni a kommentsorba, ezúttal engedtem a többség határozott kívánságának és hiába volt készen már vasárnap este a poszt, a kilövéssel megvártam a többek által hőn áhított kedd-szerda magasságát. És ez pedig azért volt jó, mert így már már eleve bele se írtam a "ma-tegnap", illetve "ma este-tegnap este" szavakat.

A gálafutballal indult szezon második mérkőzésén a hírhedt San Mamésbe utazik a csapat, hogy a szezon egyik legnehezebb mérkőzését vívja a baszk kollégák ellen. Felesleges újra és újra felsorolni, miért is nehéz Bilbaóban játszani (kemény csapat, felkészült edző, nyomasztó hangulat, stb.), inkább nézzük, a két csapat milyen előzményeket követően, milyen körülmények között és milyen állapotban várhatja a vasárnap esti összecsapást.

"Középcsapat" ellen kezdeni mindig zsákbamacska. Nagy még ilyenkor a mellény, nagy a tűz a játékosokban, bizonyítani akarják ország-világ előtt, hogy ők márpedig itt és most megmutatják, hogyan kell szétverni akárki pofáját, akár egy strandpapuccsal is... Na a Betis pontosan ilyen lesz.

Messi úgy néz ki, mint egy örgecskedését hidrogén-peroxiddal orvosló metál zenész. Rakitic középhátvéd. Van jobb mint a Ferrari. A pályán lévő legalacsonyabb játékos fejesgólja teszi fel az estére a koronát. A Török beadta az áfiumot az ellennek. Nem hiszek a szememnek.

Barcelona - Sevilla: 3-0 (össz.: 5-0)

Mivel az odavágón Munir elbaszta a bulit, és semmi érdemleges nem maradt mára, így megragadom az alkalmat és megemlékezek a nyáron eltapsolt 80 millió euróról. Ezen túlmenőleg dícséret illeti Luchot, akinek már csak ez a Spanyol Szuperkupa hiányzik a gyűjteményéből.

A kupadöntő első meccse után nagyon valószínűnek tűnik, hogy Luis Enrique tovább másolja Pep karrierjét azzal, hogy az első tízből nyolcat behúz. A sors pedig úgy hozta, hogy a sok új érkező közül kettő is élesben bizonyíthatott.

Unai Eméry távozása után a Sevilla drukkerek egy emberként néztek kétségbeesetten Monchira, a piros-fehérek sportigazgatójára, vajon kivel fogja pótolni az Európa Ligát háromszor is megnyerő sikeredzőt. A megmentő nem váratott magára sokáig, ugyanis az andalúz "házmesternek" rövid úton sikerült meggyőznie a chilei válogatott nemrég lemondott sikeredzőjét, Jorge Sampaolit, hogy csatlakozzon a Sevilla rendkívül okosan felépített gépezetéhez.

1992. május 20­-án a Bajnokok Ligája döntőjének hosszabbításában kilenc perccel lefújás előtt Eusebio Sacristán vett át egy visszatett labdát Stoitchkovtól. A Suarezt is megszégyenítő cselsorozat után ­ nagyjából 22 méterre Pagliuca kapujától ­ egy John Cena ollófogás után került a földre, amit Schmidhuber spori azonnal le is fújt. Mancini - és ­ ekkor érthetően kevésbé vidám ­- cimborái igyekeztek amolyan olaszosan menteni a menthetőt, de miután Pep is megmutatta nekik, hogy hova lesz letéve a labda, szépen lassan visszasompolyogtak a heréiket simogatva sorfalat állni. Ronald Koeman komótosan leállította a pettyest, megvitatta Hrisztóval és Bakeróval, hogy "Jó, akkor ez most egy olyan kerítésszaggató lesz, rendben?", amíg Vialli a törölközőjébe temetett fejjel imádkozott a Madonnához a cserepadon... mindhiába.