totelcamp

Hajtás után egy rendhagyó kommentfogó kereteiben, négy képben összefoglalva közlöm, amit az ellenfélről tudni érdemes.

Barca - Espanyol 4-1

Túlságosan ecsetelni azt hiszem fölösleges lenne, mit is jelent a mai mérkőzés Barcelona polgárai számára. Az első összecsapás pontosan az 1900-as évre datálódik, azaz a spanyol bajnokság legrégebbi rivalizálása elevenedik meg újra ma este a Camp Nouban.

Kötelező három pont letudva, az meg leginkább az utóbbi hetek sorsolásának/a szezonkezdet nehézségeinek tudható be, hogy nem ülhettünk le teljes nyugalomban a képernyő elé. Döcögünk, botladozunk, meglepő eredményeket és főleg játékot produkálunk. Mindezt akár egy meccsen belül is.

Ennek két kimenetele tűnik valószínűnek pillanatnyilag. Vagy azzal zárjuk a szezont, hogy "beilleszkedési, átszervezési akadályok miatt majd jövőre emelgetünk trófeá(ka)t", vagy tavaszra összeáll minden, aztán le(gy)alázzuk a spanyol mezőnyt és Európát. Is. Vagy.

Kissé szokatlan időpontban, az ebéd utáni szieszta idején kell megvívnia a csapatnak a soronkövetkező meccset, s tekintettel a régi mumus ellenfélre - Osasuna -, csak remélni tudjuk, nem fog emésztési zavarokat okozni. Hajtás után villámbeharang hat pontban:

Barca - Mönchengladbach 4-0

Habár lényegében barátságos mérkőzést játszottunk tegnap, néhány keresetlen szót megérdemel a produkció, egyrészt az 1000 fölötti passzmennyiség önmagában megsüvegelendő, másrészt minden nyári szerzemény kezdőként kapott lehetőséget, így róluk is megemlékezhetünk. Hajtás után a minimalista értékelő.

Ha az eredmény miatt nem is kell izgulni, van tétje a gladbach elleni meccsnek. Messinek Ronaldóval van elszámolnivalója, Alcácer csúfos lemaradásban van egy korábbi Barca-legendához képest, Iniestát meg játékba kéne hozni, és lehetőleg egészségesen tartani a szezon végéig, mert a stasztika is alátámasztja, hogy nélküle csak szenvedünk.

A labdarúgásban nincsenek véletlenek... legalábbis hosszútávon biztosan nem. Nem (volt?) véletlen a Barca hosszú évekig tartó dominanciája, nem volt véletlen a Spanyol válogatott szériája, ahogyan Zidane "malaca" sem az (már amennyire ez a két-három hasonlat összevonható). Mielőtt komolyabban belemennénk a mérkőzés elemzésébe, néhány gondolat arról az emberről, akit közvetlen kirúgása előtt maga Johan Cruyff is szeretett volna elcsábítani az FC Barcelonához.

Régen nem volt ilyen, de nem mi vagyunk a favoritjai a hazai Clásicónak. A tavaszból kiindulva talán nem érdemes azzal foglalkozni, hogy 3, 6 vagy 9 pont lesz-e a különbség a két csapat között a meccs után, de bizonyos szempontból döntő lehet a mai Klasszikus. A Real ígyis jó, nem hiányzik, hogy el is higgyék, nekünk meg a szélsőséges rajt után jó lenne valamibe kapaszkodni, amivel egyenesbe tehetjük a szezonunkat.