totelcamp

Ami a parfümnek a Douglas, az a drognak a Müller. Vagy fordítsuk meg: ami a Douglasnak a parfüm, az a Müllernek a drog. Na de tényleg, az esélyekről kár is túl sokat szólni, alighanem  Thomas kolléga a legjobb vicceket már úgyis elsütötte. Mindannyian tudjuk, hogy majd ha lefújta a bíró, meg a bajor kolbászon a majonéz is csípős, de azért végtelenül szarul esne egy pofon - valljuk meg, a lelkünk mélyén már elkönyveltük a döntőt. Ilyenkor engem mindig az vigasztal, hogy nem baj, ha én elkényelmesedek, a lényeg, a csapat tegye a dolgát.

Ráadásul most nem csak az első meccs eredménye szól mellettünk, hanem egy csomó egyéb dolog is. Elsősorban a csapatok formáját kell említeni: a Bayern a hétvégén is kikapott - igaz tétnélküli meccsen, de lényegében fullos kezdővel, ráadásul vagy 80 percet emberhátányban töltve kapituláltak. Mi ugye kissé álmoskásan, de hoztuk a három egységet, gólt kapni meg szinte már el is felejtettük, hogy kell. Márpedig ritka az, hogy egy-egy gárda hirtelen formaingadozáson megy keresztül - most pedig egyenesen kettőnél lenne ilyesmire szükség - illetve dehogyis lenne...

Aztán bányászkodtam is egy kicsit: Pep eddig a BL-ben ötször játszott hátrányból visszavágót. Kettő nagyon fáj nekünk: az Inter elleni 2010-es 1-3, 1-0, illetve az a bizonyos Chelsea elleni 2012-es csörte, amit már együtt élhettünk át. Egyszer fordítottunk azért mi is vele, szintén már a népsport éra idejében: a 2011-es Arsenal elleni nyolcaddöntőn, Londonban egy igazából agyonnyert meccsnek 2-1-es vereség lett a vége, hogy aztán a visszavágón - minimum kritzálható bírói közreműkődés mellett - kivívjuk a továbbjutást. A Bayernnel Pep gyorsabban gyűjti a gyufákat: tavaly az elődöntőben az 1-0-ás madridi vereség után az arrogancban felnégyelték őket, és ezt aligha feledteti, hogy idén a Porto ellen bravúrral álltak fel 3-1 után. Ezeket végigtekintve ugye azt láthatjuk, hogy bizony BL-elődöntőkben eddig háromból semmi Pep mérlege hátrányból kezdve, pedig kétszer is csak minimális, egy gólt kellett volna ledolgozni. Az egyetlen némileg figyelmeztető jel legfeljebb a Porto kivégzése lehet.

Akárhogy is lesz, egy borzasztó kemény menetelés végére érkeztünk ezzel a mérkőzéssel. A szerda-szombat ritmus több mint egy hónapja, egészen pontosan 11 meccse, tart, volt közben elszórakozott Sevilla, mocskos nehéz Valencia, türhő Espanyol, mumus Socik, PSG kétszer, meg ugye egy Bayern is - és mégis rendíthetetlennek tűnik a gárda. Ha most sikerül kivívni a továbbjutást, akkor lehet egy picit lazítani. Egyrészt a vasárnapi bajnokiig kivételesen sok idő, 5 nap van még, másrészt végre lehullott a vállunkról a bajnokságban a nyerési kényszer, így szusszanhat majd egyet a keret a nagy hajrá előtt. A hétvégén már szembetűnő volt, hogy azért nyomott hagyott ez az őrült tempó a fiúkon, és egyre nehezebben tudnak a fizikai kihívásoknak megfelelni (különösen a szinte minden percet pályán töltő MSN tagjaira igaz ez).

Azt hiszem, nálam nagyobb fotelsportoló nincs (na jó, van), gyakorlatilag bármi mozgáshoz vagy játékhoz kapcsolódót hajlandó vagyok megnézni és megszakérteni (ide értve a curlinget, a biatlont valamint a versenybridzset is). Nem kivétel ez alól a magashegymászás sem, noha életemben nem voltam 3000 méter fölött hegyen. Jónéhány beszámolót és könyvet elolvastam a témában, és azt hiszem, amiért megfognak ezek a történetek az az, hogy nagyon világossá válik bennük, mit jelent a mentális erő kifejezés. Vannak emberek, akik egyszerűen képesek a fizikai korlátaikat kiterjeszteni, és olyan helyzetekben menni tovább, ahol minden emberi ismeret szerint már össze kellene esniük.

Azt hiszem, ezekhez az emberekhez képest a Barca kimondottan jó állapotban van, nincs sérültünk, a meglevő fizikai fáradtságon meg némi akarással felül lehet kerekedni - mert egyszerűen muszáj, a csapat nem csupán a saját életéért küzd, mint egy hegymászó, hanem annál sokkal többért. Jelenleg persze még csak a csúcstámadó sátrat állítjuk fel éppen, az orkánerejű fagyos szél majd kitépi a kezünkből, kevés az oxigén, nagyon oda kell már minden mozdulatra figyelni, de a feladat akkor is rutinszerű. Ha ez a munka sikerül, szusszanunk egyet, és onnan már csak egy utolsó nagy menet lesz hátra.

A sikerhez a csapat adott, alighanem a szerdai győzőket fogjuk újra viszontlátni, esetleg az időközben felépült Mathieu kerülhet be Mascherano rovására, de ez is igen nagy meglepetés lenne szerintem. A rémhírekkel ellentétben én arra jutottam, hogy senki nincs sárgaveszéyben, mert az elődöntőkre mindenki amnéziát amnesztiát kapott korábbi bűnei alól. Összességében azt mondom, nincs most miért visszafogni magunkat, benem még él a két évvel ezelőtti történet, nagyon nem bánnám, ha visszafizetnénk a kölcsönt.

Bajnokok Ligája elődöntő visszavágó
FC Bayern München - FC Barcelona
München, Allianz Aréna, 20:45, TV: Sport1