totelcamp

Nyögvenyelős játék, botrányos befejezések, peches kapufák, sérülés sérülés hátán, ami az elpusztíthatatlannak tűnő Messit is utóléri. Miután másfél hét alatt két nagy fülest is kaptunk (bár így visszanézve a Sevilla elleni inkább csak azért fájt, mert az előző helye még sajgott), alig vártuk az egyébként hátunk közepére kívánt októberi válogatott szünetet. Ott aztán varázsütesre magához tért a csapat, bár valószínűbb, hogy sokkal egyszerűbb okai vannak ennek. A legutóbb már vigvik is pedzegette, hogy Lucho végigtolhatott valami alapozást, amire nyáron kevés idő volt, mondván ősszel csak megúszunk egy nagyobb beragadást, cserébe a hajrában ez kamatozni fog. Másrészt Neymar fizikálisan utólérte magát, a tizes helyett tizes lehetett, végleg elhallgattatva a kritikusait, köztük Joey Bartont is. Végül bekövetkezett az, amit október elején a legvadabb álmainkban sem képzeltünk volna - történelmi győzelem a Bernabeuban, olyan siker, amelynek a képkockái pont úgy égnek az agyunkba, mint a 2005-ös 0–3-é, vagy a 2009-es 2–6-é.

Szóval most dagad rendesen a mellkasunk, pofán verünk bárkit, aki elénk áll, és az összes kupát megnyerjük, amit csak lehet. Az utóbbi két hónapból leginkább azt tudjuk megtanulni, hogy pillanatok alatt fordulhat a kocka, biztos lesz még olyan, amikor minden kifelé pattan, és semmire nem fújnak tizenegyest, szóval masszívan álljunk be Dani Alves mögé, aki szerint a győzelmek csak gyengítenek. Ősszel még senki nem lett bajnok, elég csak a tavalyi Realra gondolnunk, tehát csak módjával örüljünk a mostani formánknak. Mondjuk az a veszély nem fenyeget, hogy nem tudunk fejlődni, még mindig rengeteg részleten lehet csiszolni, meg egyébként is, itt inkább csak két játékos, sem mint az egész csapat fantasztikus formájáról lehet beszélni. Még ha Neymar mutatói vissza is esnek (lehet majd ujjal mutogatni Messire), az argentin játékmester bőven tud annyit dobni a csapaton, hogy ezt ne vegyük észre. Viszont fújhatunk egy nagyot, mert most már látjuk, Messi nélkül is van élet, ami nem is rossz, de ha minket kérdeznek, még mindig kell az 'M' az 'SN' mellé.

Megfelelő tisztelettel kell várni a Romát, bár sok mindent nem tudunk felhozni mellettük, de azt igen, hogy aki az életéért küzd, az bizony veszélyes. Ők pedig azért küzdenek, bár ezekben a percekben épp a BATE keveri meg a csoportot. Mindenesetre nekik nagyon kellene a pont, mi meg igazából egy döntetlennel is biztos csoportelsők vagyunk. Az odavágót nyernünk kellett volna, azóta pedig még jobb formában is vagyunk, ami nem növeli az esélyüket, mint ahogy azt sem, hogy a két leggyorsabb szélsőjük, Gervinho és Salah sem játszhat. Pedig ha valamiben bízhatnak az az, hogy a stabil védekezés mellett egyszer el tud futni valaki, de hát már Rómában is csak a Vatikán közelsége segített egy gólon tartani Lucho csapatát, a sprintereik közül meg egyik sem játszhat. Mi viszont nagyjából teljes fegyverzetben vonulhatunk ki a Camp Nou gyepére, Mascheranoval nem vállalnak kockázatot, illetve mivel Iniesta is kisebb sérüléssel játszott szombaton, valószínűleg ő is csak a padon kezd.

Várható kezdők:

Ter Stegen - Alves - Piqué - Mathieu - Alba - Busquets - Sergi Roberto - Rakitic - Neymar - Messi - Suárez

Szczesnyi - Maicon - Rüdiger - Manolas - Digne - De Rossi - Nainggolan - Pjanic - Florenzi - Falque - Dzeko

TV: 20.45, m4