AJÁNLÓ
 
11:51
2015. 05. 07.
A Tot El Camp az alábbi címen üzemel tovább: totelcamp.blog.hu Részletek a költözéssel kapcsolatban...
A bejegyzés folyatódik
 
11:51
2015. 05. 07.
A kupadöntős ellenfelünkhöz látogatunk ezen a szép szombat délutánon, akik eddig...
A bejegyzés folyatódik
 
11:51
2015. 05. 07.
Mosolyból sokféle létezik. Van felhőtlen, van keserű, van erőltetett, van vidám,...
A bejegyzés folyatódik
 
11:51
2015. 05. 07.
Visszavágó. Nem szeretem ezt a szót, mert mintha kódolva lenne bele, hogy most a másik...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Legyőztük önmagunkat!

0 komment

Ahogy senki, egyelőre én se tudhatom, Pep kap-e majd annyi időt a Bayernnél, hogy ugyanezt az utat bejárhassa, mindenesetre tény, hogy mi már túlvagyunk a két év szenvedésen, ami végül mindenki számára világossá és elfogadhatóvá tette, hogy változtatnunk KELL. De megéltük a harmadikat is, ahol időt kaptunk arra, hogy ezeket a változásokat viszonylag zökkenőmentesen végre is hajthassuk.

Biztosan megneveznek majd még többet is mások, de az egyik döntő faktor - érzésem szerint - az volt, hogy mi már tudunk hatékonyan(!) védekező felfogásban (is) játszani, a Bayern viszont (még? már?) nem. Ez pedig nagyon fontos lesz akkor, ha a két csapat a pályán lényegében tükörképe egymásnak.

A másik döntő momentum mindenki számára nyilvánvaló: nálunk a pályán voltak olyan egyéniségek, akik még ezen a szinten is eldönthetnek szinte bármit, a másik oldalon viszont érezhetően hiányoztak.

 

Egyéni értékelő:

Ter Stegen – kisebb spanyol csapatok ellen nem meglepő, de ezen a szinten és ilyen nívós ellenféllel szemben nagyon is az: a kilencven perc alatt nem volt egyetlen érdemleges Bayern lövés sem, amely kaput talált volna. Kisebb spanyol csapatok ellen nem meglepő, de ezen a szinten és ilyen nívós ellenféllel szemben nagyon is az: a kilencven perc alatt a kapusunknak nem volt semmi különösebb tennivalója. Kisebb spanyol csapatok ellen nem meglepő, de ezen a szinten és ilyen nívós ellenféllel szemben nagyon is az: a kilencven perc alatt a Bayern – két alkalmat leszámítva - lényegében nem jelentett veszélyt a kapunkra - 8

Alves – a kommentsorba írta valaki valamikor nemrég, hogy mennyire látszik rajta az, jelenleg még függőben van az új szerződése. Tény és való, hetek óta a csapat egyik legjobbja, tegnap pedig sikerült még tovább emelnie a tétet. Nem csak lenullázta az ellenfelet az oldalán, de felfutkározni is maradt energiája, miközben laza cselekkel és higgadt megoldásokkal demoralizálta az egyébként hihetetlen intenzitással letámadó Bayernt. Külön pacsi jár azért, hogy bevállalta a sárgát is, amikor tényleg „égett a ház” - 9

Piqué – egy igazán komoly hibájára emlékszem és ennek volt köszönhető a Bayern (Lewandowski) ziccere is. Biztosan volt persze oka annak, hogy Mascherano mögött biztosítani akart, de cserébe miatta keletkezett a rohadt nagy terület pont a kapu előtt. Ugyanakkor lényegi volt a labdabiztossága abban, hogy ne tudjanak minket érdemben zavarba hozni hátul, nem sok olyan védő van a világon, aki képes ilyen magas százalékkal és ilyen magabiztossággal megoldani ezt. És bár ezzel éppen ellentmondok az előző mondatnak, az is nagyon tetszik, hogy továbbra se cifrázza ostobán túl, amikor a pillanat azt diktálja - 8

Mascherano – nem tudom, milyen volt a Bayern Pep előtt (meg egyébként milyen, amikor nem ellenünk játszik), de tegnap lejött az, hogy akár tudatosan, akár önkéntelenül, hogyan építi le a csapatai magas játékát. Mivel mi meg éppen az ellenkező irányba tartunk, szokatlan volt azt látni, hogy a Barça egy ellenfele fölé nő a levegőben. (Persze ha már egy Atléticót is sikerül ebben felülmúlnunk, akkor miért lenne ez meglepő, mégis szokatlan.) Eredetileg azt gondoltam, Bartra beállítása helyette éppen a csapat magasítását szolgája, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem volt rá ok, majd az is kiderült, hogy a vádlijával voltak némi problémák. Amúgy meg „semmi más, csak a szokásos”. Gondolkodás nélkül áll bele mindenbe, kétségek nélkül törekszik a kizárólagos célja felé: mindenáron megállítani azt, aki szembejön. Már korábban is volt néhányszor alap, hogy szóba kerülhessen, most ismét: elvesztettük Puyolt, de Jefecitóval a csapatban a szelleme velünk maradt - 8

Alba – valószínűleg nehezebb dolga lett volna egy Robben kategóriával szemben, így viszont egyetlen olyan momentum volt (Lewandowski ziccere), amikor neki is valahol Müller környékén illett volna lennie, nem pedig akárhol. Nem tudom, mennyire volt tudatos (szerintem az óvatosság jegyében igen), hogy az első félidőben „hagyta Neymart szenvedni”, az biztos, hogy a másodikban már aktívabb tudott lenni támadásban is, de nagyon fegyelmezetten játszott akkor is, amíg a Bayern toligálta a labdát a védelmünk előtt - 8

Busquets – nem neki való ez a sokat futó, fizikai küzdelemre késztetett, ütköző középpályás szerep, viszont a Bayern ugyanolyan magas szinten presszionál, mint mi, így választása nemigen maradt. Viszont emiatt nem is volt az igazi, de legalábbis csak nagyon ritkán tudta megcsillantani az igazi erényeit. Persze létfontosságú volt a szerepe abban, hogy labdát tudjunk tartani, azt a védelmi vonalból kihozni, és emlékszem legalább kettőre a szokásos „alázós” mozdulataiból is, összegezve mégis leginkább a harcosságát kell dicsérni. Főleg, mert annyira ellenkezik a természetes játékstílusával - 8

Rakitic – továbbra se értem, mi történik akkor, amikor jellemzően csak a légüres tér marad neki, bár egyre erősebb a gyanúm, hogy azokra a meccsekre jellemző ez, amikor gyakran és látványosan lesz túl nagy a távolság a védelem és a középpálya között. Mivel pedig ő tipikus box-to-box játékos, ilyenkor hamar kialakul az érzés, hogy szinte sosincs ott, ahol lennie kellene. Persze nagyon is értékelni kell a hihetetlen munkát, amit rendre a pályára visz (főleg ilyen erős letámadás mellett) és nagyon fontos számunkra a tapasztalata felállt védekezésben, mert így van valaki a pályán, akinek nem okoz gondot a gyors támadásokból védekezésbe váltás, és viszont. A szezon elején még nagyon komoly problémáink voltak, ha át akartuk engedni az ellenfeleknek a labdát, így kicsalogatva őket a kapujuk elől, szezon közben gyakran volt problémánk abból, hogy ügyetlenkedve és önveszélyesen játszottuk a kétvonalas rendszert, mostanra viszont eljutottunk oda, hogy fegyelmezetten és biztonságosan képesek vagyunk hagyni az ellenfeleknek, hogy jobbára csak szenvedjenek ellenünk, ha gólt akarnak szerezni. Ha nem is mindenekfelett álló kulcs a személye ebben a folyamatban, biztos vagyok abban, hogy neki okozott a legkevesebb problémát az erre való átállás, de abban is, hogy a személye a pályán sokat segít azoknak, akik értelemszerűen nehezebben értették meg a változások szükségességét - 8

Iniesta – elképzelhető, hogy csak a saját téves benyomásom volt, de őszintén meglepett az, hogy a játékoskijáróban mennyire feszült volt lényegében mindenki közülünk. Érezhető volt a koncentráció, a motiváció, a tét nagyságának megértése, de az is, hogy ez milyen ellentétben állt a meccset megelőző edzésfotók laza poénkodásaival és a sok mosolygós arccal. Szintén elképzelhető, hogy csak ebből jutottam téves következtetésre, de egyből arra gondoltam, ez azt mutatja, bár nagyon jól sikerült mentálisan felpörgetni a srácokat, ezúttal talán kicsit túl is lőttünk a célon, mert könnyen túlzott rágörcsölés lehet(ett volna) a vége. Ráadásul a meccs eleje (de akár az egésze) részben igazolta is a feltevést, mert még akkor is szokatlanul sok hibával játszottunk, ha ezek majdnem mind kikényszerített hibák voltak. (Ellentétben a Bayernnel, ahol a lábak meglepően hamar és szokatlan számban remegtek meg lényegében ártalmatlan szituációkban is). Aztán eljött a pillanat, amikor először Andréshez került a labda, majd jött a második, a harmadik, a sokadik, és megértettem, hogy ő az, aki - hiába koncentrál feszülten, - magával vitte a pályára a bekódolt szellemiségét és a legnehezebb pillanatokban is sikerült megadnia a többieknek azt a magabiztosságot, amire nagyon is szükségünk volt. Igazi vezér és csapatkapitány tudott lenni, azok általában megszokott külső jelei nélkül - 8

Messi – valahol a hetvenedik perc táján fordult meg a fejemben, hogy az első félidő aktivitását követően talán ideje lenne megmutatnia magát a második félidőben is. Ami azután következett, mára már TÖRTÉNELEM - 10

Suárez – sokkal könnyebb lett volna a dolgunk, ha az utóbbi hetek magabiztos csillogása után váratlanul nem megint a csetlő-botló önmagát viszi a pályára. A ziccere az elején már alapjaiban meghatározhatta volna a könnyebb folytatást, de ezen túl is volt vagy három-négy olyan pillanata, amikor képes volt - hibás döntések, vagy egyszerűen a hibás kivitelezés miatt - ígéretes lehetőségeket elbénázni. A harcossága, a munkabírása ettől persze vitathatatlan, külön értékelem, hogy most már sorozatosan az ő mozgása szabja meg a feltolt letámadásokat, így nem is hagyja a többieket belekényelmesedni egyetlen meccsbe sem - 8

Neymar – az ideérkezése óta képezik vita tárgyát Cruyff szavai, amikor arról beszélt, hogy hibás döntés (volt) leigazolni valakit úgy, hogy bár még semmit nem bizonyított új csapattársaihoz képest, máris nagyobb anyagi elismerésben részesül. Szintén ebben az elhíresült nyilatkozatban hangzottak el a „két dudás egy csárdában nem fér meg” szavak, valamint az is, hogy a Barcelona el fogja veszíteni identitását, mert elfordult a hagyományos értékeitől. A feltevés első részéből kifelejtette, hogy Neymar hiába nem ért el (még akkor) sportsikereket, a marketing értékét egyszerűen meg kell(ett) fizetni. A második részében végül nem lett igaza, én azt gondolom, e mögött a szakmai vezetés kiváló pszichológiai érzékét, valamint a Barcelona vitathatatlanul nagy tapasztalatát a sztárok kezelésében kell dicsérnünk, akik képesek voltak feloldani a „két dudás problémát”. A harmadik viszont – ha tetszik, ha nem, ha nehéz beismerni, ha nem – telitalálat volt. Még akkor is, ha végül nem Neymar, hanem Suárez érkezése állította kényszerpályára Luis Enriquét és ezen keresztül magát a Barçát is. Tudtuk, hogy váltanunk kell, ha eredményesek akarunk maradni. Azt is tudtuk, hogy ebben a kulcs az volt, sikerül-e tehermentesíteni Messit, de legalábbis elérni azt, hogy – főleg - Ronaldinho esetén okulva, ne csupán egyetlen ember pillanatnyi, vagy időszaki formáján múljon egy-egy szezon. Az is értelemszerű, hogy váltanunk kellett a csapatszerkezeten, mert a korábbi Barça védjegy már nem volt hosszútávon fenntartható. Meg kellett tanulnunk védekező játékot játszani, és meg kellett tanulnunk uralnunk a levegőt. És mivel a klub utánpótlásában ehhez nem voltak megfelelő játékosok (nem is lehettek, hisz nem ez a bevallott célja), vásárolnunk kellett. Méghozzá a legjobbakat, vagy legideálisabbakat. Mathieu, Vermaelen, Rakitic, Suárez mind-mind olyan karakterek, akikre szükségünk volt a változáshoz, viszont olyanok, akiket egyszerűen nem találhatunk meg az utánpótlás csapatainkban, mert nem is kerestük őket, illetve nem is irányítottuk a fejlődésüket ebbe az irányba. Sergi Roberto, Montoya, Denis Suárez, Deulofeu, El-Haddadi, Sandro mind olyan játékosok, akik akár képesek lehetnek jelentős karriert befutni (ha már Mottának is sikerült, én semmin nem lepődök meg), viszont vagy a karakterük nem felel meg ennek a csapatnak, vagy nem marad idejük, lehetőségük arra, hogy még/már nálunk bebizonyítsák, mi rejlik bennük. (Talán Bartra lehet az egyetlen kivétel, de pillanatnyilag Mathieu is megelőzi őt a rangsorban, miközben nagyon is bizonyított már. Ráadásul ők hiába hasonló karakterek, számára is csak a klubhűség lehet az egyetlen motiváció, ami miatt egyelőre nem gondolkodik a távozáson.) Nemigen marad más számunkra, itt az idő szembe néznünk azzal, hogy Pep álma egyszeri volt és megismételhetetlen. Joggal lehettünk büszkék arra, hogy elsősorban az utánpótlásunkra alapozva építettünk világverő csapatot, de látnunk kell azt is, hogy ez számtalan körülmény tökéletes időzítésén és szerencsés egybeesésén múlt. Most viszont el kell fogadnunk a helyzetet, hogy sokkal inkább hagyományosabb értelemben kell megközelítenünk a labdarúgást, ez viszont azt is jelenti, hogy az egyéniségeknek, az egyéni teljesítményeknek sokkal inkább dominánsaknak kell lenniük, mint az utóbbi években. Ez viszont csak akkor lehet a világ élvonalában eredményes, ha azok az egyéniségek világklasszis színvonalat képviselnek - 9


comments powered by Disqus

Facebook

Következő mérkőzésünk

Powered by whatsthescore.com

A bajnokság állása

Widget powered by WhatstheScore.com

Feedek