Wengernek két lába van, mégis megbotlik
2016.02.24. 15:45 - pulga
Az 'útwenger' mocskolódása ellenére az Arsenal egy szerethető csapat. Szerethető a miénkhez közel álló focijuk, és szerethető a vigvik által is taglalt lúzerségük. Arról nem tehetnek, hogy kis hazánk szurkolói olyan szintre predesztinálják őket, aminek jó tíz éve már a közelében sincsenek.
Mert legyen akármennyire is szimpatikus a londoni alakulat, a közvetlen elittől nagyon messze vannak. Mégis, a leleményes és némi marketing érzékkel megáldott útwengeres szerkesztőség ezt a képet tárja a követői elé. Az ellenfelek megszégyenítésére alapozva próbálják árnyalni a saját csapatukba vetett kishitűségüket. A sorozatos kudarcok ahelyett hogy önkritikába fordulnának, csak egy újabb kapaszkodóhoz vezetnek: a Liga Kupa megnyerése felértékelődik, St Totteringham's Day ünneplése pedig a szezon összes szégyenfoltját feledteti.
Tegnap úgy tűnt, az Arsenal végre levetkőzi az említett lúzerségét. Wenger ugyanazt a taktikát választotta, ami ősszel a Bayern München ellen is eredményre vezetett. Az esély meg is adatott a számukra, ám az évről-évre visszatérő balfaszkodás ezúttal is gátat szabott az elképzeléseiknek. Hiába a precízen megtervezett védekezés, a tudatosan felépített kontrajáték, ha Oxlade-Chamberlain a legfontosabb pillanatban képtelen egy egyeneset rúgni a labdába, vagy amikor Giroud a telepatikus képességeit megcsillogtatva, a csapattársa mozgásával ellentétes irányba passzol. Úgy tűnik, hogy a ballonkabátok médiaarcát a saját játékosai akadályozzák meg a kiteljesedésben. Mert azt kár lenne tagadni, hogy az első félidőben az történt a pályán, amit az öreg elgondolt. Igaz, mi sem rángattuk az istrángot.
Aztán a fordulás után sebességet váltottunk, amit már nem bírtak a megfáradt londoni lábak. A két csapat közti különbséget nem is feltétlenül a technikai fölényünkben vagy a kiküszöbölhetetlen MSN-faktorban kell keresni, hanem a profizmusban. Amíg az Arsenal képtelen volt a döntő helyzeteket előnnyé kovácsolni, addig mi kíméletlenül kihasználtuk a legkisebb megingásaikat is. Ez az a tulajdonság, ami a legjobbak közé emel egy csapatot. Ez az a tulajdonság, amivel Bajnokok Ligáját lehet nyerni. Majd ha az Arsenal kilép a saját árnyékából, komolyan vesszük őket. Talán.
Kieg.: Eddig azt hittem, hogy egy meccsen feltartóztatható az MSN. Tévedtem.
ter Stegen (8): Oxlade helyzete a legkevesbé sem rajta múlott, ettől függetlenül jár a pacsi, amiért időben lereagálta a helyzetet. Giroud fejese viszont más tészta, ott tényleg parádézott.
Alves (7): Az elején semmi terület nem volt az Arsenal szélsőhátvédei mögött, ő mégis sokat szaladgált és állandóan megjátszható volt. Alexis-szel gyakran meggyűlt a baja, de a chilei számottevő előnyt nem tudott kiharcolni, úgyhogy összességében korrekt munkát végzett.
Piqué (7): Ügyesen kipontozta magát a visszavágóról. Már csak abban reménykedem, hogy cigisMatyő nem hozza vissza a párharcba Wengeréket. Tegnap stabilitást adott a védelemnek, Giroud nem is tudott mit kezdeni vele.
Mascherano (7,5): Az Oxlade előli takarításában minden benne volt, amiért szeretjük.
Alba (6): Meccsek óta formán kívül futballozik, a fölösleges színészkedése pedig csak még tovább rontotta a megítélését.
Busquets (7,5): Az első félidőben alig volt megjátszható, csak a szünet előtti másodpercekben adott zseniális keresztlabdája maradt meg. A másodikban már több területhez jutott, és a szokásos eleganciáját is hozta.
Rakitic (6,5): Elveszett az Arsenal védelmi falai között...
Iniesta (6,5): Igazából neki sem volt helye ficánkolni, a szokásos illúzionista szerep most elmaradt. Azért Alvesnél jobb fodrászt is találhatna...
Neymar (8): Az elején jól lefogta őt Bellerín, aztán rájött, hogy nála komolyabb ellenfelekkel is megbírkózott már. Amikor rágyorsított a védelemre, érezhető volt a gólveszély, de a helyzetkihasználása egy fikarcnyit sem javult az elmúlt időszakhoz képest.
Messi (8,5): Gyakorlatilag nem volt olyan pillanata a meccsnek, amikor ne csüngtek volna legalább ketten a nyakán. Brutális ahogy álló helyzetből megindulva belép az ellenfele elé, hogy az még véletlenül se tudja elvenni tőle a labdát. A Ronaldinho-féle szabadrúgás nem jött össze, de ahogy elfektette Cecht az első gól előtt, az valami zseniális volt. A tizenegyesét meg belőtte. Kiemelendő!
Suárez (7): Nem tudott húzóembernek előlépni, annyira elveszett az Arsenal belső védői között. A lehetőségeit tekintve a rosszabbik énjét mutatta, de az utóbbi időben annyira jól megy, hogy elnézzük neki.