Csak a nevében volt derbi

0 komment

Az őszi meccsen kezdett gyanús lenni, hogy ez az Espanyol már „nem az”, de gondoltam, kivárom ezt a mait is, hátha az volt a kivétel. Nem arról van szó, hogy különösebben hiányolom a köcsögebbik oldalukat, viszont az is tény, hogy abban legalább volt valami felismerhető karakter, szemben ezzel a tanácstalan és erőtlen ténfergéssel, amit ma (is) produkáltak.

Más oldalról megközelítve ugyanezt, az utóbbi évek Espanyoljában legalább a de la Pena-Tamudo páros (f)elismerhető volt, de ez a mostani banda színtelen és szagtalan, valamint szir és szar is.

 

Egyéni értékelő:

Bravo – egy igazán komoly védése biztosan volt, mellette meg párszor könnyebben megtornáztatták. Elhiszem, hogy aktívabb lett volna, ha rákényszerítik – 8

Alves – lassan-lassan fogyóban az ellenérveink vele szemben, amikor ugyanis nem szaladgál ész nélkül előre, még mindig nagyon korrekt védőként, nem a bénábbak közül való, ha elől kell csinálni valamit a labdával, de ráadásul a küzdőszelleme se kétséges. És ez utóbbi főleg emberhátrányban jött nagyon át, amikor sprintekben futott vissza és lépett közbe határozottan, nem is egyszer - 8

Piqué, Mascherano – alapból nem lenne indokolt összevonni őket, most mégis helyesnek érzem, mivel meglepő módon már a meccs elejétől fogva mi voltunk lényegesen határozottabbak, és ezt elsősorban nekik tulajdonítom. Mindketten érezhetően törekedtek arra, hogy már az első perctől kezdve világossá tegyék, ki a főnök a pályán, tették mindezt pedig úgy, hogy szinte esélyt nem hagyva, azonnal és ellentmondást nem tűrően léptek mindenkire, ahogy a leghalványabb esélye lett volna bármi értelmeset alkotni. Nem tudom, lesz-e még lehetőségünk ezt a felfogást látni, mindenesetre jó ez akkor, ha a középpályán éppen nincs senki, aki a test-test elleni küzdelemben különösebben jó lenne – 8

Alba – voltak már pillanatok-időszakok, amikor észrevehettük, hogy nem ártana olykor sportpszichológussal hosszabban beszélgetnie, csak eddig ez mindig akkor volt, amikor éppen nem ment a foci. Se a csapatnak, se neki. Mivel csak egy szögletről volt szó, elég nehéz tolerálni ezt a dühkitörést, még akkor is, ha a csapat számára nagy baj végül nem lett belőle. Persze hogy túlreagálta a bíró az ügyet, de neki meg illene már ismernie a figurát és elszámolni legalább kettőig, mielőtt megszólal. Pedig addig nagyon is jól tolta, bizonyság rá a gólpassza, valamint az is, hogy Piqué és Mascherano mellett ő is nagyon harcosan állt bele a meccsbe az elején – 5

Busquets – nem meglepő, hogy ezúttal is kísérletezett néhány alkalommal a maga „unott és esetlen” labdahúzogatásával alázni a soros ellent, most azonban sikerült kétszer is abszolút feleslegesen próbálkozni ezzel, főleg, mert addigra már minden értelemben verve volt az Espanyol. Az viszont kifejezetten tetszik, ahogy Luis Enrique reagál, amióta felismerte, mekkora bajban vagyunk, amikor Xavi nincs a pályán és éppen némi labdabirtoklásra lenne szükség. Az utóbbi néhány meccsen érezhető a szándék, hogy ő játsszon mélységi, de még inkább és bizonyos időszakokban feltolt irányítót, ami pedig nagyon jó iránynak tűnik – 7

Iniesta – elkiabálni persze nem akarom, de talán-talán úgy tűnik, hogy lesz még szerencsénk látni őt abban a formában, ahogy megszoktuk és szeretjük. Már a PSG elleni villanása is remek volt, de ma többször is előfordult az a helyzet, ami már régen nem – szabálytalankodni kellett vele szemben, nehogy megindulhasson, vagy akár azért, mert alapból képtelenség tőle elvenni a labdát. Ráadásul ismét aktív és nagyon jó is volt támadásban, ami jelentheti akár azt is, hogy a szezon legfontosabb időszakában kapjuk vissza az eddig talonban heverő adu ászunkat. Hisz mennyivel könnyebb a támadóhármas dolga is, ha van egy további állandó veszélyforrás is a csapatban, akire az ellenfeleknek állandóan figyelnie kell – 8

Rafinha – persze nem akarom sürgetni, és idő előtt minősíteni sem, de azt gondolom, ha ezt az évet átmenetinek is tekintjük, jövőre már lényegesen több kellene ahhoz, hogy tartósan megragadhasson az első csapatban. Vagy csak arról van szó, hogy egyelőre még(?) nincs igazi posztja és emiatt tud csak nagyon ritkán igazán karakteres lenni a pályán – 7

Messi – az utóbbi néhány meccsen tartottam attól, hogy a szezon végére a fásultság (fizikai fáradtság?) végül legyőzi őt, de a ma látottak alapján azt hiszem, túl van a holtponton, és ismét és tartósan számíthatunk a jobb, ha nem éppen a legjobb formájára – 8

Neymar – nála is világosan érezhető volt egy halványabb időszak, de a sormintát elnézve, majdnem biztosan állíthatjuk, hogy mostanra átlépett ezen. Talán a múltkori túlkapása (és az azt követő edzői lebasz?) a Sevilla elleni lecserélésekor is jót tehetett neki, mert kevésbé érzem pimasznak az ellenfelekkel szemben, sőt sokkal inkább tűnik sportszerűnek, mint korábban. Ráadásul most már arra is figyel, hogy ne akarjon mindenáron lefeküdni, inkább megoldja egy el/fel/átugrással a becsúszó lábak elkerülését - 8

Suárez – nála is elmondható, hogy a legjobb pillanatban hagyta maga mögött a csetlő-botló időszakát, ez a „villámgyorsan sarokkal lazán pörgetve másokat helyzetbe hozó” változat lényegesen jobban tetszik – 8

Mathieu, Rakitic – a cserék célja az emberhátrány miatt elég egyértelmű volt – magasságot, sebességet, friss lábakat és ütközéseket hozni a pályára

Xavi – a mai egy újabb 500. a pályafutásában


comments powered by Disqus

Facebook

Következő mérkőzésünk

Powered by whatsthescore.com

A bajnokság állása

Widget powered by WhatstheScore.com

Feedek