totelcamp

Gondolom néhányunknak még megvan Hofi örökbecsűje arról, hogy mi a különbség a keresztény és a komonista temető között. Hogy ez most a Feltámadunk! vagy a Fel! Támadunk!, majd kiderül, de a mérkőzés még bíztatóbb volt, mint amit az eredmény suggal.

Bővebben a hajtás után.

Mindenekelőtt személyes dologgal kezdeném, elnézést kérek távolmaradásomért, de privát munkám folytán kicsit kiestem a képből, de már újra itt vagyok és ajánlom is figyelmetekbe, amin eddig dolgoztam. (ez itt a reklám helye)

Szóval itt vagyok újra és ásó, kapa, nagyharang.  

Közhelyszerű, de mindannyian hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ahogyan a trófeazáporos szezonban, itt volt, most volt a fordulópont, megtört a jég, beindult a gépezet és most már nem állunk meg. Én is hajlamos vagyok, igen.

De ennél nézzünk mélyebbre kicsit (ne sokkal). Ennél kevesebbről és többről is szó van egyszerre.

A felforgatott kezdő plusz motivációnak bizonyult az alapemberek számára: a plusz teher, a plusz felelősség nagyobb teljesítményre sarkallta Messit, Suarezt, Busquets-t, míg a nem alapemberek (ez esetben) úgy válogatódtak össze, hogy számukra pedig az alapemberré válás, vagy a több játéklehetőség reménye és akarása adta meg azt, ami a látottakat eredményezte. Pedig a Las Palmas az idén nem egy rossz csapat. Sőt.

Taktikailag is sokkal kerekebb egészet mutatott a csapat, mint az ezt megelőző néhány meccsen, ahogyan azt Lajos is kiemelte, a labda nélküli játék végre újra a régi időket idézte, a fizikai és mentális állapot pedig meggyőzőnek tűnik, azaz minden adott ez a meccs fordulóponttá válhasson, persze ez csak a szezon végén derül majd ki. 

Ha szentimentális szeretnék lenni (sokszor vagyok az), azt mondanám: látszott a tűz, a lelkesedés, az akarás. Elég csak felidézni a Vidal arcát a gól után. Minden oda volt írva.

Megjött az élesség, megjöttek a pontos passzok, a helyzetkihasználás (legalább erre a meccsre) újra egy veszélyes Barcelona képét mutatta. Most már csak így kell menni tovább, zsebünkben a fekete talizmánnal.

Ter Stegen (7) Nem sok vizet zavart, mert az ő vizét sem igen zavarta senki.

Aleix Vidal (8) Úgy játszott, mintha minden héten ezt csinálná. Kivette a részét a kombinatív játékból, szélen segítette a kis játékokat, komoly szerepet vállalt az első gólban, a koronát pedig a sajátjával tette fel. Ha így marad, lehet hogy lekerül a mester FOR SALE listájáról, tényleg.

Mascherano (6) Korai sárgája visszafogta a tempót, de Piqué hiányában is jól szervezte a védelmet.  

Umtiti (7) Ha mindenki ilyen könnyen illeszkedne be, mint a Samu, sose semmi bajunk nem lehetne egyetlen igazolásunkkal sem. Erre született.  

Jordi Alba (7) Védekezni valója nem sok akadt és Neymar hiányában Turannal játszott. Egészen pofásan.

Sergio Busquets (7) Ismét emlékezetetett legjobb önmagára, érezte a játékot és helyzetkialakításban is ott volt. Csak ne torpanjon meg újra.

André Gomes (6) Kiválóan játszott volna, de az a két gól fájóan a lábában maradt. Ő is kiválóan fejlődik, világos lett mit lát benne Enrique.

Rafinha (7) Két gólt készített elő és egyet meg kurvára elönzőzött. Na ez utóbbit nem teheti még meg.  

Messi (8) Aktív volt, kezdeményező, jól osztogatott, gólt lőtt. Persze ilyen társakkal bárkinek menne. Se.

Arda Turan (8) Alapvetően Neymar helyettesítése volt a dolga, aminél kevesebbet és többet is tett. Nyilván technikailag nem képes Neymart pótolni, de a középpályán sokkal többet segített. Kiváló meccse volt ez az effendinek.

Luis Suárez (9) A hatékonyság mintapéldája volt, megérdemelte az álló tapsot.

Cserék:

Rakitic (5) Aggaszt a fiú. Azon kívül, hogy a falba bikázott egy szabadot, mást nem jegyeztem fel.

Paco Alcácer (6) Visszafogottan bár, de fejlődik. Volt gólpassz, meg egy kihagyott helyzet.

Mathieu (6) Visszatért Mátyás! Örvendezzünk/izguljunk!