totelcamp

Ha újabban azon filozofáltunk, hogy a korábbi évek Barcájából alig maradt valami, akkor most Enrique, ha csak egy félidő erejéig is, de rá cáfolt erre. Az Alavés ellen egy kétarcú Barcát láttunk, két totál ellentétes félidővel, amihez persze kellett az ellenfél is.

Két nap pihenő után sitty-sutty, már itt is vagyunk, hisz a decemberi Klub VB-nek köszönhetően idén kissé korábban kell nekiszaladnunk a szokásos évi kínlódásnak, azaz a Spanyol Kupának. Minden évben elmormogom, mennyire feleslegesnek tartom ezt a kupa sorozatot (a lebonyolítási rendszer miatt), hisz az első fordulók híresen semmitmondó dupla-mérkőzései után a csapatnak egy-egy ilyen összecsapás a szezon élesebb részében felér egy szúnyogcsípéssel a herezacsira. Van persze, aki nem így gondolja.

City-verés után megint itt a liga, ahol ez alkalommal nem fogjuk mélyreszántóan elemezgetni az adott ellenfelet, mert ha tényleg akarunk valamit a bajnokságtól, akkor ez a Granada egyszerűen nem okozgat gondot. A csapatnak ki kell mennie a pályára, és laza lendülettel el kell magyaráznia a vendéglátóknak, szépen, érthetően, hogy mi is itt a szituáció... ahogyan például Bunkó is tette a srácoknak.