totelcamp

Szerda volt az igazság napja, helyreállt a rend, mindenki ugyanannyi meccset játszott, azonos esélyekkel, azonos mérkőzésszámmal, korántsem azonos teherrel vághat neki mindenki a tavasznak. Az esélyek egyenlők, csak nekünk a pontunk több.

Bibibi.

 Gijón – Barcelona értékelő a reklám után.

A gijóni győzelemmel a Barcelona stabilan a tabella élén, minden a helyén, minden tökéletes, a forma kifogástalan, néha ugyan az ellenünk vezetett kontrákba beleszuszókálunk, de amíg a rúgott gól (minden mérkőzésen) több, mint a kapott, nagy baj nem lehet.

Az előny tehát viszonylagosan magabiztos, két meccset lehet elszórakozni, úgy hogy közben mindeki bucira nyeri magát mögöttünk. Not bad.

Van viszont ez a tizenegyes dolog. Ezt én egyszerűen nem értem. Ez hogyan lehetséges? Hogyan van az, hogy a Világ Legjobb Játákosai, a Világ Legjobb Támadóhármasának tagjai olyan bénák a tizenegyesnél, mintha szándékosan csinálnák. Mintha be lennének az idén oltva ellene. Mintha edzői utastás lenne. Vagy valami mentális görcs. Vagy morális fék. Vagy vallási kötelem. Vagy már nem is tudom.

Csakhogy.

Addig, amíg az első félidei őrlés után a második félidőben bárkit meg tudunk roppantani; amíg a középpályánkon szinte bármi elakad; amíg a kontralehetőségek nagy részét ki sem használjuk, hanem tudatosan hagyjuk visszafutni az ellenfelet védekezni, aztán labdát kergetni; amíg a képesek vagyunk a tiki-taka maradványai felett átívelni a tűpontos hosszú labdákat; amíg a vesekőtlenített Messi újra olyan sebességre képes, hogy az már nem relatív; amíg az önzetlen asszisztok minden támadó számára megteremtik az elégedettség érzését; amíg három egyenértékű befejező ember dolgozik az ellenfél kapujára; amíg a pálya bármelyik pontján ilyen ritmusváltásokra képes a csapat; amíg ennyire effektív és játékos a társaság, addig

én ezt leszarom.

Messi közben meglőtte a 300. majd a 301. gólját is, egyben a Barcelona 10.000 találatát is ő jegyzi (ahogy a 9000.-et is.). Meg sem lepődök.

---

A poszt címe egy rejtvény, amire kommentben várom a megfejtéseket. Kettő is van. Aki eltalálja tapsot kap! Ha közel lakik, csokit.

Játékosok egyenként:

Bravo – 7 – A két kapura tartó lövésből egyet megfogott, ami statisztikailag ugyan kevés, de ha figyelembe vesszük, hogy 0:1-es állásnál úgy lekontráztak minket, mint egyszeri brácsás a prímását, így nagyon nincs mit számon kérnünk rajta.

Vidal – 7 – Teljesen jó ez az ember. Örömmel játszik, őszinte leszek, jó ránézni, sugárzik róla a lelkesedés, a menni akarás. Gólpasszal zárta a mérkőzést, érdemi hibát nem követett el, bár összjátéka Messivel még elmarad Alves csúcsformájától, de Alves formája még jobban elmarad Alves csúcsformájától.

Piqué – 7.5 – Vele kapcsolatban az utóbbi meccseken azt érzem, hogy a határozottság a sebessége rovására megy. Már egészen kiválóan szervezi a védelmet, abszolút főnök (még akkor is, ha a Kisfőnök a pályán van), magabiztosan lép közbe, a helyzeti előnyét jól használja, de szerdán többször csúnyán megverték tempóban. Lehet, hogy nem mehet minden egyszerre.

Mathieu – 6.5 – Az ő töketlenségéből kaptuk a gólt. Ennyikeh.

Adriano – 7 – Jobb volt, mint Alba. Mondjam még? Illetve ez így teljesen nem igaz, mert nem volt olyan jó, mint amilyennek Albának lennie kellene, de az a sok sutaság hiányzott belőle, ami szegény köhögős Ferrarinkban mostanában megvan.

Rakitic – 7.5 – Ivan jómunkásember. Ivan, szorgalmas, kitartó, ügyes és figyel. Iván jól passzol. Mindenki megpróbálhatna olyan lenni, mint Ivan.

Busquets – 8 – Láthatóan egy kategóriával jobban működik a középpálya, ha ott bóklászik hórihorgas testvérünk a gyepen. Most is így történt. A világ legjobbja a posztján. Ezt annyiszor mondom, hogy lassan csinálok erre a mondatra egy billentyűkombinációt.

Arda Turan – 8 – A meccs legkellemesebb meglepetése nekem Arda. Óriásit dolgozott, nagyon sok labdát szerzett, jól játszotta meg őket, hasznos tagja volt a társadalomnak. Fejlődik szépen. Kreativitás még mindig nincs és lehet, hogy nem is lesz, de azért jobb lenne, ha lenne. Egyszer.

Messi – 9.5 – Élete legjobb formájához közelít egy némiképp új szerepben és annyira jól esik látni, hogy ez egyáltalán nem zavarja. Sőt, ahogy szervez, osztogat, már a bölcsesség látszik rajta, nem csak az ösztönös zsenialitás. Mondjuk mindehhez az is kell, hogy előtte legyen:

Suarez – 8.5 – akivel kapcsolatban elgondolkodtam, hogy... de mindegy is. Vele kapcsolatban már a saját véleményem sem érdekel, annyira megtalálta a helyét. Elesik a labdában, vergődik két passz között, site-sután odébbpöcköli, mindeközben vezeti a góllövőlistát és és asszisztokban is ultra. Igen, Cristiano, őt indítjuk a Pichichiért, már ha ez rajtad kívül még érdekel valakit.

Neymar – 8 – Szerintem beszélt vele valaki, mert szedi magát összefele. El tudja valaki képzelni, hogy mi lenne, ha ez a három faszi egyszerre lenne csúcsformában?

Sporting Gijón 1 : 3  FC Barcelona