totelcamp

Lévén, hogy szerencsésen túléltük a válogatott szünet miatti megvonási tüneteinket, máris emelt dózisban kapunk Barça meccset, merthogy ma este megkezdjük a "ródtubörlin" ródján tett utazásunkat. Máris jelzem, egyelőre fogalmam nincs, végül meddig is visz minket ez a ród, illetve visszük önmagunkat ezen a ródon.

Abban nincs semmi újdonság, ha/hogy okkal várunk csoportból történő továbbjutást, történhetett bármi az előző szezonban, ezt a lécet nagyon is illik megugranunk. Ugyanakkor érdemes nem befejezett tényként kezelni ezt az elvárást, tekintve, hogy a csoportunkban a PSG nem az ócskább ellenfelek közül való, de akár azt is tekintve, hogy épp a legutóbbi szezonban sikerült vereséget szenvednünk az Ajax-tól.

A hosszú és unalmas válogatott szünet után nem is térhetne vissza jobban az európai klubfoci. A hétközben rajtoló Bajnokok Ligája főpróbát tart, a Barca a Bilbaot látja vendégül, és a két madridi rivális is egymásnak feszül, de a délutáni Arsenal - City sem egy rossz bemelegítés. Most indul majd be igazán a szezon, már kellő mennyiségű meccs van a lábakban, szóval nem árt egy fajsúlyos ellenfél ellen letesztelni, hol is tartunk nagyjából.

A klub BL-szerepléseit felelevenítő sorozatunkban [sic!] ezúttal egy kis kitérőt teszünk, egy olyan szezonról lesz szó, ami talán az elmúlt 25 év legfurcsábbika volt. Legutóbb - olyan laza két éve - ott fejeztük be, hogy 1995 nyarán a Dream Team hanyatlása után megkezdődött a masszív széthullása is. A következő idény sok szempontból szomorú történéseit inkább nem forszíroznánk, viszont a poszt-Cruyff időszak első évada mellett talán dőreség lenne csupán azért elmenni, mert a csapat nem szerepelt a Bajnokok Ligájában. Ez az írás nagyjából az utolsó, fentebb linkelt BL-es poszt publikálása óta kallódik félkész állapotban, de mostanra hirtelen annyi aktualitása lett, hogy egyszerűen muszáj volt már befejezni. Meg aztán a válogatott szünetben szerintem kifejezetten jól tud esni egy kis old school klubfoci. Monstre poszt, rengeteg kötelező videóval, fogyasszátok egészséggel!

Menthetetlenül és visszavonhatatlanul elérkezett a pillanat, amikor kísérletet teszünk arra, hogy egy személyes találkozó formájában is elkezdjük a szezont. Magyarán ez azt jelenti, hogy az alant jelölt időpontban és helyen mi ott leszünk, Ti meg eldöntitek, hogy Ti is-e, vagy sem-e?

Hogy miért? Miért ne és mert csak!

Hogy miért most? Miért ne most és mert csak!

Hogy miért ott? Miért ne ott és mert csak!

Az időpont: 2014. szeptember 13. (a meccs 16:00-kor kezdődik, mi 15:00 magasságában már biztosan ott leszünk, habfehér öltözetünkről leszünk felismerhetők)

A helyszín: a Grund (minden szükséges információ a linkben)

Persze vannak értelmesebb indokaink is:

Villarreal-Barcelona 0-1

Tavasszal egy ilyen meccset elveszítettünk volna, de ez már nem ugyanaz a Barca. Az idei nyár alatt jelentős változásokon ment keresztül a Barca, és ez a folyamat még mindig tart, ami nem is csoda, hiszen még csak két tétmeccsen vagyunk túl. Azonban vannak dolgok, melyek nem változnak most sem, hiszen a csapatot továbbra is Leo Messi és a La Masía kettőse határozza meg leginkább. Luis Enrique bátran nyúlt a fiatal játékosokhoz egy olyan pályán is, amely nem a legkönnyebb hétvégi kiruccanások közé tartozik, és nyomatékosította, hogy a kezdőcsapati tagságot a legnagyobbaknak is el kell nyerniük. És nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja, hogy bízik az utánpótlásban.

Nem tudom ki hogy van vele, de a szezon eleje - főleg ennyi változással - olyan, mintha minden hétre jutna egy-egy karácsony. Most is nagy izgalommal várjuk az este hétkor kezdődő ajándékbontást, a kirakós egy újabb részletét villantja fel Lucho csapata. Kicsit olyan érzésünk van, hogy a lazább tempójú, heti egymeccses augusztusra még az előszezon részeként tekintett a stáb, így az első két bajnoki kvázi kiegészíti a kevés felkészülési mérkőzést. Nem is lehetne hát jobb az utolsó vizsga, mint egy masszív, jól szervezett Villarreal, idegenben.

A BL csoportkör sorsolásáig nekem akad egy szabad negyedórám, így gyorsan dobok is ki valamit, hogy meg lehessen vitatni a csoportokat. Elég erősnek néz ki az idei 32-es mezőny, bár őszintén fogalmam sincs már, milyen volt a tavalyi vagy az azelőtti. Mindenesetre elég valószínű, hogy legalább egy viszonylag izgalmas csoportba kerülünk, ami a tévéközvetítések szempontjából bizony jó. Fogalmam sincs a szavazóboxokat honnan szoktuk előszedni, így ma elmarad, de majd jól bekommentelitek milyen csoport lenne nekünk az ideális. Aztán remélhetőleg az UEFA is úgy hűtötte/melegítette a golyókat.

Rendhagyó módon indulunk az évnek, mert szerintem olyan még a sportblogok történelmében nem volt soha, hogy egy szezonértékelő augusztus végén lásson napvilágot. Hogy miért alakult így, lényegtelen, előnye azonban mégis van. Mert akarom, hogy legyen.

A világbajnokságnak és a nagyon is mozgalmas Barça előszezonnak köszönhetően annyi minden történt velünk-körülöttünk, hogy a kötelező izgatott várakozás hajlamossá tesz régmúlt időnek érezni az alig pár hónapja történteket. Mivel pedig a véleményeink még alig az előző szezon vége előtt születtek, talán segíthetnek elfeledett emlékeket felidézni. Leszámítva, hogy közülünk ketten alig pár napja írták a soraikat és hogy nyilván módosítottunk a nyáron történtek tükrében az akkori válaszainkon.

A kérdések nem döbbenetesen kreatívak (lényegében ugyanaz minden szezonban), az viszont továbbra is érdekes, mennyire másként látjuk/közelítjük meg az egyes pontokat.