totelcamp

Lévén, hogy szerencsésen túléltük a válogatott szünet miatti megvonási tüneteinket, máris emelt dózisban kapunk Barça meccset, merthogy ma este megkezdjük a „ródtubörlin” ródján tett utazásunkat. Máris jelzem, egyelőre fogalmam nincs, végül meddig is visz minket ez a ród, illetve visszük önmagunkat ezen a ródon.

Abban nincs semmi újdonság, ha/hogy okkal várunk csoportból történő továbbjutást, történhetett bármi az előző szezonban, ezt a lécet nagyon is illik megugranunk. Ugyanakkor érdemes nem befejezett tényként kezelni ezt az elvárást, tekintve, hogy a csoportunkban a PSG nem az ócskább ellenfelek közül való, de akár azt is tekintve, hogy épp a legutóbbi szezonban sikerült vereséget szenvednünk az Ajax-tól.

Soros ellenfelünk az APOEL lesz, amiről – bevallom őszintén – a poszt írásáig nem tudtam, hogy nem Tel-Avivval folytatódik, hanem Nicosiával. Túl sokat most sem tudok róluk, annak mindenesetre utánanéztem, hogy ismerős névként üdvözölhetjük a keretükben John Arne Riisét, valamint egy bizonyos brazil illetőségű Vinícius-t. Akiről én azt hittem, hogy a menedzserjátékokban járatosak jól ismerik, de aztán meg gyanús, hogy ez még sem az a Vinícius. Ugyanis, ha betöltötted a brazilokat (márpedig betöltötted), volt belőlük annyi, mindanyű. Ha viszont mégis az, akkor egyike azoknak, akik mégse futották be azt a karriert, akikkel minden szemfüles játékos keresett vagy kétszázkilencvenhatmillió eurót, bizonyos megfelelő gomboknak lenyomkodásával. És némi türelemmel.

Az ellenfélről ennyit szándékoztam szólni, a többit inkább magunkról. Jósolgatni még nagyon nem érdemes, összegezni is korai, de pár gondolat, ami máris feltűnőnek minősíthető.

Elkezdtünk fizikai elemeket csempészni a játékunkba. Először is futunk a pályán. És nem csupán mozgunk, de futunk! Köszönhető ez egyrészt a fiatal játékosainknak, de köszönhető Rakitic-nek is, akiről jó eséllyel a szezon végén is leírhatjuk, hogy az év (egyik) igazolása volt.

Aztán meg nem csak futunk, de ütközünk is. Köszönhető ez az előbb említett Rakitic-nek, aki nem rest páros lábbal törni-zúzni becsúszni, de nem rest kullancsként tapadni az ellenfelek éppen labdát birtokló játékosaira. Mindig is szerettem az ilyen megalkuvást nem tűrő játékosokat, akik bár megjelenési formájukban csak egyedül vannak, mégis olyan, mintha kettőt érnének. Az ellenfelek meg – velünk ellentétben - utálják, de nagyon.

Aztán meg van nekünk egy Messink, aki – valamitől/valamiért – felébredt. Igaz, hogy a statisztikája "meccsről-meccsre romlik, hisz már nem ő szerel a csapatból a legtöbbször", de mégiscsak történt valami a nyáron, ami nagyon pozitív hatással volt rá.

Összegezve az előző szezonját, lényegében egyetértettünk abban, hogy fizikálisan iszonyúan túl volt terhelve. Úgy tűnik, ez a faktor már nem hátráltatja őt, a legnagyobb öröm számomra mégis az, milyen gyakran mosolyog. Tudja a fene, a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, lényeg a lényeg, hogy felgyorsult a pályán, ennek köszönhetően jó aránnyal be is jönnek a húzásai, ennek köszönhetően pedig élvezi a játékot. Ha meg a tojást vesszük előre, akkor fordított sorrendben írhatjuk le az előző mondatot.

Végül pedig van nekünk egy új(szerű) csapatszerkezetünk, ahonnan „eltűntek” a támadó középpályások. Nagyon rég volt, amikor Iniestát olyan visszavont szerepkörben láthattam, mint a hétvégén, Busquets felfutásaiból idén még szinte semmit nem láttunk, Rakitic pedig folyamatosan visszaér. Ezt összegezve leginkább azt mondhatom, általában fenn van a pályán egy védekező középpályásunk, a másik kettő pedig maximum középpályás, de semmiképpen nem támadó. A védelem előtti terület a pálya teljes szélességében szinte tökéletesen lefedve, Piqué pedig máris kijelentheti, hogy mennyivel könnyebb a hátsó sor dolga. És ki is jelentette.

Bár korai még tényként kezelni, nagyon is van realitás vigvik azon felvetése mögött, miszerint már a közeljövőben kialakíthatunk egy olyan játékfelfogást, ahol elsődleges a védekezés stabilitása, a szigorúan vett támadóink meg oldják meg önállóan a gólszerzést. Rijkaard hasonlóképpen nyert BL-t, Luis Enrique számára sem lehetetlen.

Bajnokok Ligája, első csoportkör

FC Barcelona – APOEL Nicosia

TV: Digisport2, 20:45