totelcamp

Adja magát a következtetés, hogy a Rayo bebizonyította, mit nem szabad játszani a Barça ellen, mégis azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy hihetetlenül szimpatikus ez a bátor támadójáték a Liga egyik legszerényebb költségvetésű csapatától. Akkor is, ha a végeredménye nagy valószínűséggel előre borítékolható.

A Rayo gyönyörű labdakihozatalokkal, villámgyors és okos támadásokkal, gólhelyzetekkel bizonyította, helye - sőt, megbecsült helye - van az első osztályban. Nyilvánvalóan nem (volt tegnap sem) egy kategória a két csapat, mégis innen küldöm őszinte elismerésemet annak a rayongótábornak, amely csak a legvégén kezdett "putabarszázni", akkor is már csak jobb híján.

A válogatott szünet miatt ugyan időben távolabb van, de fél szemünk máris a clásicón lehet, az Ajax után az következik a sorban. És az eddig alapállapotnak számító Suárez eltiltás is véget ér, ráadásul úgy, hogy két válogatott meccs is a lábában lesz addigra.

Fájdalmas, de semmiképp nem tragikus vereség után folytatjuk a bajnokságot a válogatott szünet előtti utolsó fordulóban. Leginkább az önbizalmunk sérülhetett hétközben, már-már sebezhetetlennek hittük magunkat, Párizsban viszont rávilágítottak, hogy elég messze járunk még ettől. Persze akár jól is kijöhetünk a dologból, mert így jobban előtérbe került, miken kell javítani, a csoportelsőségre pedig továbbra is megvan minden esélyünk. Ilyen hangulatban utazunk el Madridba, ahol kétség kívül a legszimpatikusabb fővárosi ellenféllel játszunk.

Tudhattuk, hogy a PSG másik kávéház, emlékezhettünk, mennyire nyílt meccset volt már szerencsénk játszani velük, nem is egyszer. Közhely, de a BL-re nézve újra meg újra igaz: tényleg apróságokon múlik egy-egy meccs, ezen keresztül pedig az egész sorozatbeli szereplés. És nem csak a döntőben/elődöntőben, már előtte is.

Árulkodó volt/lehetett, hogy a PSG Európa jelenlegi élmezőnyéhez tartozik labdabirtoklás tekintetében, ezt az adatot pedig lehet lekicsinylően "Barçamániának" bélyegezni, mégis azt jelenti mindenhol a világon, hogy az adott csapat játékosai technikailag magasan képzettek, értsd: nagyon is van fogalmuk arról, mit kezdjenek a labdával.

Barcelona - Granada 6-0 (3-0)

Kicsit nehezen ugyan, de azért beindult nekünk is tegnap este. Viszonylag nyilvánvaló szándékunk volt, hogy az elején a hátsó sorukat feltoljuk a kapu mögötti kanyar alsó soraiba, és negyed óra alatt elintézzük a lényegi dolgokat. Ez aztán nem nagyon jött be, mert Messinek sajnos nem szólt senki, és ő épp azon merengett, vajon mi az a fényes korong az égen, ami nyilván nem szeret jó focit nézni, mert meccsek alatt oly ritkán tűnik fel. Hogy a talált gól ébresztette fel, vagy magától kapott észbe - talán nem is fontos. Sok egyéb általános maszlagot ehhez nem fűznék, jól elpicsáztuk őket, a gólkülönbség kivételesen hű képet ad a történtekről.

Ha már úgy alakult, hogy saját hibám miatt (=túlvállaltam magam) elmaradt az előző értékelő, illendő néhány gondolatot írnom arról a meccsről. Meg másról is, de azt inkább azért, mert akarom.

Nem meglepő (és továbbra sem nevelési célzatú!), de megint vissza kell térnünk az ilyenkor szokásos megjegyzésekhez:

- az utóbbi évek után még mindig nincs helyén a spanyol bajnokság, de nem (lenne) meglepő, ha lassan-lassan végre tényleg kilép(ne) a páros versenyfutásból, ahol a többiek csupán asszisztálnak,

- megint új csapatot építünk, és ez még akkor is igaz, ha normális körülmények között ezt már tavaly letudtuk volna, és mostanra joggal tehetnénk magasabbra az elvárásainkat.

Egyébként ladlac megmondta előre, csak nem hittétek el neki: "Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért."

A fentebb ígért illendőségi és akarási gondolatok:

Nagyüzemre kapcsoltak a bajnokságok, akinek úgy van kedve akár a hét minden napján nézhet focit. Az igazi attrakció persze ma van, aminek jelentősen csökkenti az élvezeti értékét, hogy este tízkor kezdődik. Nem teljesen értjük, hogy a spanyolok miként értelmezik a főműsoridő fogalmát, de gyanús, hogy nem egészen jól, tavaly is ezzel magyarázták egy időben, hogy miért annyira üres a Camp Nou. Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért.

Levante-Barcelona 0-5

Volt a Pep-korszak elején egy olyan párhetes, sőt inkább párhónapos időszak, amikor megvolt az átlag 4-5 rúgott gólunk, és a védelem is perfektül működött, aztán amikor jött egy "döcögős" 2-0-s győzelem, már csalódásként könyveltük el. Na ez a tegnapi tegnapelőtti meccs épp olyan volt, mint azok közül az ötnullás meccsek közül valamelyik. Izgalmas nem volt, olyannyira, hogy egyik szurkolótábor sem akadt fenn sem a kihagyott büntetőn, sem a piros lapon, és le is rendeztük a lényegi részt 30-40 perc alatt, utána meg még olyan perverzitásokra is maradt idő, mint a Pedro-gól.

Valahogy az ember dolgai épp úgy sűrűsödnek, mint a csapat meccsei, a válogatott szünetben unottan kapcsolgattunk, és vártuk, hogy visszatérjenek az európai bajnokságok. Most meg nem győzöm számolgatni, honnan csípjek le 20-30 perceket, hogy legyen poszt - bár én legalább ennyire ráérek. Cserében az értékelővel nincs probléma, így az elkövetkezendő meccsdömping első felét kipipálhatjuk. A sereghajtó Levantéhez utazunk, és bár az első tíz forduló előtt nem nagyon látom értelmét a tabella nézegetésének, a mai ellenfél tényleg nem tűnik jónak. Azért így sem árt némi óvatosság.

Luis Enrique gatyája Xavi holtvágányra tolása miatt már eddig is dagadt, de most aztán premier plánban csodálhattuk meg víziló méretű golyóit. Felpakolni a pályára egy erősen B-be hajló csapatot a legelső BL-meccseden - ciprusi ellenfél ide, kötelező győzelem oda - szerintem masszív hazárdjáték. Azért - közhely alert! - a labda még nekünk is gömbölyű, ha én lettem volna a helyében, egészen biztosan minimalizálni igyekeztem volna a pontvesztés kockázatát egy aktuális gála tizenegy pályára küldésével - persze én csak sima M-es boxereket szoktam venni, és a Barca kispadját is legfeljebb felcsiszolni tudnám (azt is csak szakszerűtlenül). Mindenesetre a patikamérlegen kimért teljesítménnyel behúzott 1-0-ás győzelemért is három pont jár, így Lucho nem hogy jól jött ki a buliból, hanem egyenesen kurva jól, hiszen a szezon végén minden megspórolt mikrojoule energiára szükség lesz, és a fiatalok is kezdik teleplakátolni a La Masía koleszszobáit Luis Enriqués poszterekkel, lelkesen készülve ezzel a csapatnál köztudottan megkövetelt alternatív szexuális kultúrára.