totelcamp

Az összes bajnoki közül talán az Espanyol-meccs elé a leghálásabb feladat beharangozót írni, hiszen a végtelenségig lehet szidni őket mindenféle következmény vagy megbánás nélkül. Hiszen említésre méltó eredményük régóta nincs, stílusuk még annyira sem, ahogy nagy jövő előtt álló játékosról sem tudunk beszélni esetükben, így aztán általában annak rendje és módja szerint el is verjük őket, pláne hazai pályán. Ha pedig valami gebasz miatt ez mégsem történne meg, még mindig mondhatjuk, hogy buszparkolós antifutball ellen nem tudunk játszani, és különben is három kiállítást úsztak meg (ez utóbbi persze akkor is igaz, ha nyerünk). Ha pedig sikerült jóízűen kifröcsögnünk magunkat eszpányol-ügyileg, akkor sem szól vissza senki, mert eddigi tapasztalataim szerint nincs olyan szurkolójuk, aki egyúttal a magyarul beszélők halmazába is beletartozna, és esetleges kivételként csak olyasvalakit tudok elképzelni, aki valamilyen speciális oknál fogva kötődik az Espanyolhoz (például hogy kisfia, nagybácsija, kutyája ott játszott).

Valószínűleg csak nagyon kevesen vannak, akik az utóbbi években ne hallottak volna a rondóról. Legyen akár csodafegyver, vagy csupán a spanyolok nagyképű szava a cicázásra, tisztában vagyunk azzal, mi ez és azzal is, hogy mire való. Fejleszti, és szinten tartja a játékosok labdaérzékét, csiszolja a technikát, gyorsítja a futballgondolkodást.

Ennyi nagyjából elég is lenne, azonban véletlenül beleakadtam egy érdekes alapanyagba, ami kicsit részletesebben megpróbálja elmagyarázni nekünk, mi is ez valójában, de még inkább azt, mitől lett ennyire létfontosságú a Barça, illetve a spanyolok játékában. Futballforradalmában, ha úgy tetszik.

Aki figyelmesen nézi a meccseinket, bizonyára nem egyszer észreveszi/észrevette a rondót a pályán, az alábbi poszt viszont segít nekünk abban, hogy igazán felfedezzük ezt az edzésgyakorlatot a pályán (is). És mire a végére érünk az se kizárt, hogy egészen más szemmel figyeljük majd az eseményeket meccsek közben.

Az eredeti road slide-show itt található, a képek minőségéért elnézést kérek, már az eredetiek se voltak tökéletesek, a kivágás-másolás folyamata kicsit még rontott is rajtuk.

Miután vasárnap este némán beleordítottunk az éjszakába és együtt ráztuk az öklünket Messivel, a csapatnak máris újabb jelenése van, ezúttal a spanyol királyi kupa első körében. A sors úgy hozta, hogy a Camp Nou-tól autóval mindössze 2 óra 38 percnyire lévő, 6000 férőhelyes El Alcorazba kell Lucho fiainak beugrani felhozó meccsre ma este (teljesen emberbarát) 22:00 órai kezdéssel.

Valencia-Barcelona (0-1)

Persze, hogy nem érdemelt vereséget a Valencia, és mondhatjuk, hogy mi sem érdemeltünk győzelmet. De mégis annyira meghatóan elismerésre méltó a csapatunktól, ahogy a kilencvenszázadik percben az utolsó, reménytelennek tűnő szögletpróbálkozásból bekotortuk a győzelmet érő gólt. Mert mi ilyet nem szoktunk, pláne nem pontrúgásból. És pláne nem az a Busquets, aki ritkán kerül ilyen szituációba, de ha mégis, akkor is elrontja.

Eseménydús napok/hetek/hónapok állnak mögöttünk. Megtudhattuk például, hogy Messi elhagy minket, azt is, hogy a szezon végén következik be az esemény, valamint azt is, hogy mindezt teszi azért, mert - CR-rel ellentétben - a klub nem volt, és most sem hajlandó kampányolni az újabb Aranylabdájáért.

De megtudhattuk azt is, hogy Vermaelen hamarosan pályára léphet. Immár negyedik alkalom lesz, amikor ezt bejelenti a klub, majd mégis titokzatoskodunk egy kicsit, hogy aztán mégis csak ismét bizonytalanná váljon a lehetséges időpont. A bizonytalanság immár a múlté, biztosan tudjuk, hogy 4-5-6 hónap és máris bemutatkozhat a nyári igazolásunk.

De ennek kapcsán megtudhattuk azt is, hogy a tilalom ellenére is igazolni szeretnénk egy játékost, majd azt is, hogy mégse.

... dughassam be. - mondta az egyszeri fiú a ciprusi lánynak. Tegnap aztán egy szoftos kis gangbang alakult ki a csillagfényes, műfüves tengerparton a helyi keménymag szeme láttára, és bár valóban nem egy "A" kategóriás partnert kaptunk, azért minden dicséretet megérdemel a csapat. Ez bizony benn volt tövig, Uraim!

Vannak ilyen meccsek, amik elé lehetetlenség rendes beharangot írni, mert például egy ciprusi csapat ellen játszunk. Másrészt viszont isteni hozzájuk kongatni, mert nyugodt szívvel írhat az ember arról, hogy kiműtötték a cicája bélférgét - hát, legalábbis akinek van macskája. Nyugi, nekem nincs. És a műtét is elmaradt.

Okkal voltunk óvatosak a meccs előtt, most pedig okkal vagyunk elégedettek, boldogok, de akár büszkék is. Nagy szavak és az utóbbi években - Barça szurkolók lévén - hozzá is szokhattunk, de tegnap este valóban TÖRTÉNELMET láthattunk a pályán.

Alig térünk vissza a szünetről, máris teljes gőzzel robogunk tovább. Tesztüzem lesz a csapatnál az elkövetkezendő egy hétben. Lucho állítgatta a kapcsolókat a szezon elején, a felugró hibaüzeneteknél meg látszólag rátenyerelt a skip gombra, de az utóbbi meccseken kikerülhetetlenül érkeztek a system error üzenetek. Két hete volt a főnöknek, hogy tiszta fejjel újragondolja az elképzeléseit, a játékunkat. Most majd élesben is láthatjuk mire jutott, szerencsére a legjobb elosztásban jönnek a meccsek. Először hazai pályán kell helytállni, majd a két idegenbeli közül a könnyebbnek ígérkező ciprusi túra jön hamarabb. Mindhárom mérkőzés izzadós lesz, és elég hamar választ kapunk, érdemes-e idén kupákban reménykedni.