totelcamp

Szögezzük le: vigviket nem itta senki az asztal alá. De annyira nem, hogy jó múltkor közelebb voltunk ahhoz, hogy megverjük a Milant, mint most ehhez. Nem mondom, Bendak kolléga villantott valamit, csak aztán kiderült, hogy a narancslevet tisztán issza (ezt eddig nem is tudtam, hogy úgy is lehet), így persze egy gyenge tréfa lett a dologból. Na, majd erre azért még visszatérünk.

Szóval ennek a blogtalis meccsnézésnek rengeteg előnye van, mert például a kommentsor olvasgatása nélkül is hallja az okosat az ember, de nagy hátránya, hogy valóban a mérkőzésre figyelni közben elég bajosan lehet. Már eleve ott kezdődött a dolog, hogy nehezen ismertük fel az apró játékosokat a képernyőn, és Soma csak a szünetben csapott a homlokára: üljünk közelebb! S lőn, egyből jobban láttunk!

Mindenestre mi Morten Gamst Pedersen egyetlen magyar fanatikusával nagy egyetértésben az első perctől kezdve folyamatosan, megszokásból szidtuk Pedrót - hát nagyon nem böktünk mellé, az tuti... (Amúgy kíváncsi lennék, az illiberalizmus jegyében bezárt online fogadóirodák vajon mi pénzt mértek volna arra, hogy a 'Morten Gamst Pedersen' név így a maga teljes valójában elhangzik majd a blogtalin.) Közben egyre jobban táncolt az idegeinken - Munir mellett - Fernandez Borbalán jó édes anyja is. Johneagle - aki (nem) mellesleg megint beszólt Busquetsre a szünetben - pedig mind nagyobb frekvenciával kántálta, hogy 'Neymar! Neymar!' - s láss csodát!

Nyilvánosan, szégyentelenül enyeleg Coentraóval!

Az általunk istenített csapatjáték mellett kidomborodott az egyéni képességek fontossága, hiszen amiket korábban Munir és Pedro elbotladozott vagy a kapusba püfölt, azt Neymi - ha nem is az első adandó alkalommal, de - csak megoldotta. Azt is megjegyezném, hogy Messinek sem árt egy olyan társ, akiben igazán megbízik, szembeszökő, ahogy a némileg azért reszelő Barca átmegy gyilokhengerbe, amint a Messi-Neymar duó előkerül. A Figo-Enrique-féle lajosvonulat legújabb képviselője bizony úri környezetbe fog beülni, ez nem kérdés - nekem már csorog a nyálam (egy picit).

A középpálya ebben az összetételében szintén gyakorlatilag garancia a minőségre. Xavi borzasztóan hiányzik az ember lelkének, de szerintem az agyával senki nem követeli a csapatba. Lucho talán egyik legtökösebb, legradikálisabb húzása volt ez, reméljük nem kényszerül majd belőle kihátrálni.

A védelem környékén azonban egyre több a kérdőjel. Piqué padoztatása a legkeményebb fejtörő, bár könnyen lehet, hogy tényleg sérülés áll a háttérben. Montoya gyakorlatilag a semmiből hozott egy több, mint korrekt kilencven percet, ami egyrészről megnyugtató, de azért egy picit elgondolkodtató is - még nekem is, pedig én alapvetően Alvés pártját fogom. Illetve - mivel egyéni értékelő ezúttal értelemeszerűen nem lesz - itt kell kiemeljem Jordi Albát, akit egységesen a meccs emberének választottunk, de legalábbis az első 80 percének biztosan. A nulla kapott gól mindenesetre bizalomra ad okot, függetlenül attól, hogy éppen kik alkotják a hátsó négyest.

Összességében feltétlenül pozitív érzései voltak a bandának a látottakkal kapcsolatban, talán a 75. percben merült fel először a kétely, hogy esetleg nem fogunk nyerni, addig mindenki elég magabiztosan szemlélődött. Végülis mire elkezdtünk volna alaposabban izgulni, már nem volt miért.

A meccs végeztével némi diszkusszió alakult még ki a hogyan tovább kérdésről. Volt, aki az agresszív támadójáték és a töményszesz mellett érvelt, mások inkább megfontoltan, egyenletes sörfogyasztással haladtak volna előre. Végül inkább a racionalitás győzött, és az emberek elkezdtek hazaszállingózni. Néhányan azért bevállaltuk a madridi derbit is, amin az Atléti nem hazudtolta meg önmagát... (Bár a győzelmük szerintem jó nekünk, így nem panaszkodom.) Minket viszont keményen megtréfált a bejárati főmenedzser, aki egyszer csak közölte, hogy itt most "privát" (értsd: leszbikus) buli lesz, amin nem maradhatunk. Hiába bizonygattuk, hogy mi iszonyat leszbikusok vagyunk, Bendak, akinek nyilvánvalóan megártott a sok narancslé, egy pillanatra nem koncentrált eléggé, nem a pi*ára gondolt, és ezzel azonnal lebuktunk. Biz'isten így volt!

Ceterum censeo Pedro esse vendendum.