totelcamp

Rendhagyó módon indulunk az évnek, mert szerintem olyan még a sportblogok történelmében nem volt soha, hogy egy szezonértékelő augusztus végén lásson napvilágot. Hogy miért alakult így, lényegtelen, előnye azonban mégis van. Mert akarom, hogy legyen.

A világbajnokságnak és a nagyon is mozgalmas Barça előszezonnak köszönhetően annyi minden történt velünk-körülöttünk, hogy a kötelező izgatott várakozás hajlamossá tesz régmúlt időnek érezni az alig pár hónapja történteket. Mivel pedig a véleményeink még alig az előző szezon vége előtt születtek, talán segíthetnek elfeledett emlékeket felidézni. Leszámítva, hogy közülünk ketten alig pár napja írták a soraikat és hogy nyilván módosítottunk a nyáron történtek tükrében az akkori válaszainkon.

A kérdések nem döbbenetesen kreatívak (lényegében ugyanaz minden szezonban), az viszont továbbra is érdekes, mennyire másként látjuk/közelítjük meg az egyes pontokat.

1, Mi(k) volt(ak) számodra a szezon csalódása(i)?

bastila: A legnagyobb csalódás nyilván az volt, hogy a szuperkupán kívül nem sikerült trófeát szereznünk, de azt is említhetném, hogy az egész szezon során egyszer sem sikerült legyőznünk az Atletico Madridot. De a sok pályán kívüli negatív esemény is igencsak rányomta a bélyegét a teljesítményünkre: Tito halála, az elnökváltás, Puyol visszavonulása, Messi adócsalási ügye és a Neymar átigazolásával kapcsolatos bonyodalmak. De egy olyan szezon, amelyikben BL-győztes a Real Madrid, és a németek világbajnokok… sorolhatnánk a negatívumokat.

johneagle: Nem is igazán csalódásnak minősíteném, inkább egy alapvető probléma felszínre jutásának, hogy a Barça túlságosan beleszeretett a klubmodelljébe. A „La Masia mindent megold” azért sem igaz, mert az eredménykényszer miatt(?) végül nem maradt időnk saját utánpótlásból építkezni, ugyanakkor azért is lett öngól, mert a klubvezetés túlzottan hitt abban, hogy a saját nevelésű és – ha mást nem, lélekben - katalán játékosaink feltétlen lojalitása képes lesz legyőzni bármilyen mértékű motivációs visszaesést. Na persze az is igaz, hogy Rosell-t valójában inkább érdekelte, hogy marketing szempontból soha nem látott magasságokba emelkedjen a klub, semmint egy-két(-hat) jól irányzott igazolásra pénzt költsön. Ez a gondolatmenet (=nem költünk, hogy minél több pénzünk maradjon, mert majd megoldjuk „ingyér’”) aztán rendesen össze is ütközött a sportszakmai és a gazdasági érdekek mentén. A vége pedig az lett, hogy a gazdasági vezetés elvárta a sportvezetéstől, oldjon meg mindent „olcsóért”, a sportvezetés meg elhitte(?), hogy ez egy ésszerű elvárás akkor, amikor „PSG-k, ManCity-k, Monaco-k” pörögnek a futball színpadán, miközben a Real Madrid még mindig annyit költ évről-évre, amennyit csak kigondol az edzője – vagy az elnöke. Nyilvánvaló, hogy támaszkodnunk kell az utánpótlásunkra, de egyensúlyba kell hoznunk azt az igazoláspolitikánkkal, különben komoly lépéshátrányba kerülhetünk az élvonallal szemben. Ahogy az lényegében be is következett az előző szezonban.

ladlac: Vilanova tragikus halála nyilván rányomja a bélyegét az egész szezonra, amiken igazából az elnyert kupák sem segítettek volna sokat. Az egy hét alatt bukott szezon is idetartozik, bár végül a bajnokságra kaptunk újabb esélyt, törvényszerű volt az elkárhozás. Sajnos a lista tovább folytatható a vezetőség idei szereplésével is, elég egy vacak év volt ez.

vigvik: Így két hónap, egy vébé és egy nyárra való sör távlatából azt mondom, hogy ez a szezon egy istenesen nagy fostenger volt úgy a maga egészében, önnön jogán. Csak úgy a felsorolás szintjén említve kijönne egy fél poszt a focihoz nem szorosan kötődő ügyeinkből, egy másik fél posztot kitenne az éppencsak elbukott kupák listája, és akkor hol van még az alulteljesítő keret álbajusszal összecsúfított tablója, meg a szakvezető üresen fityegő herezacskója? De ha nagyon muszáj valamit kiemelni, akkor számomra a szezon "íve" volt különösen elkeserítő, ahogy a mohó optimizmusból átoldalaztunk a "valamit azért nyerjünk már" bizonytalanságába, hogy aztán megsemmisülve bevégezzük.

2, Mi(k) volt(ak) számodra szezon pozitívuma(i)?

bastila: A 3-4-es clásico emlékezetes marad, illetve a City kiütése is kiugróan pozitív emlék marad ebből a szezonból. Az őszi bajnoki meneteléssel is elégedettek lehettünk, sajnálatos, hogy nem sikerült tartani azt a szintet az egész szezonban.

ladlac: Ezt talán üresen is lehetne hagyni, de hogy mégse: a B csapat harca a „feljutásért”, és a Juvenil A BL sikere jelzi, hogy továbbra is képesek lehetünk egy saját nevelésű gerinc kialakítására, ami jó alapja a sikereknek.

johneagle: Ellentmondás, de a szezon legnagyobb pozitívuma számomra éppen a legnagyobb negatívum: nem nyertünk semmit, azt is jellemzően rossz játékkal/teljesítménnyel. Ha nem minősült volna a közvélemény szemében kétségkívül bukásnak a szezon, talán tovább lehetett volna takargatni a problémákat, halogatni a megoldásukra való – akár radikális - törekvést.

vigvik: Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy Rosell lemondása. Némileg komolyabban inkább a Messi nélküli télvíz jó játékát mondanám talán. Mint az előző pontnál bátorkodtam kifejteni, nem ez az idény lesz a szívem csücske, de kétségtelen, hogy még Tito alatt is testületileg kaptunk infarktust, amikor Messi tavasszal bekrepált, és ebben szerintem - köszönhetően nem utolsósorban Neymar érkezésének természetesen – előreléptünk. Bár abból a három, bő egyik hónapig jól muzsikáló támadóból kettő le is lépett gyorsan...

3, Ki volt számodra a szezon csalódása?

bastila: Tata Martino kinevezése nem bizonyult elég jó döntésnek, mert bár fél évig alig-alig lehetett kifogásunk az eredményekre, a szezon második felére kicsúszott a kezéből az irányítás. Nem tudta feltüzelni a csapatot, ráadásul az alkalmazott taktikába is könnyű belekötni. A játékosokat tekintve arra továbbra is csak vártunk, hogy Fábregas végre igazán jól játsszon, így ő mindenképp csalódás volt (ismét), sajnos indokolt az eladása. Messi szezonját pedig már sokszor sokféleképpen kitárgyaltuk. A világbajnokság egy-egy meccsén jobban odatette magát, mint nálunk fél év alatt.

johneagle: Mascherano, de csak azért, mert már évközben kinyithatta volna a száját, és őszintén elmondhatta volna, hogy kivanatöke a kényszerposztjával, ezért pedig menni akar, mégis az ügynökétől kellett megtudnunk, hogy hiába mantrázgatta éveken keresztül a „boldogan teszem, amit az edző mond” szövegeket, valójában utálja az egészet. Ki kellene lépnünk ebből az idétlen „minden(ki) nagyon szép, minden(ki) nagyon jó…” sablonokból és olykor őszintén megszólalni, ha a helyzet azt diktálja. Ez vonatkozik a játékosokra, de a mindenkori edzőnkre is. Semmivel nem lennénk kevesebbek ettől, viszont alkalmanként kimondottan hatékony motivációs eszköz megfogalmazni a negatívumokat is – ahogy azt nem egyszer tapasztalhattuk már a futball és a Barça történelmében is.

ladlac: Igazságtalannak érezném egy ember kiemelését, gyakorlatilag az egész csapat visszább kapcsolt egy fokozattal.

vigvik: Na, ez legalább könnyű. Noha a sztárjaink szinte kivétel nélkül gyenge évet zártak, mégis egyértelműen azt mondom, Martino. Olyan karakánul viselte a szürke zakóját a bojler felsőtestén, hogy én már totál elhittem neki, tudja, mit csinál. Aztán jött megint Iniesta balszellőbe, a labdarejszolás, Pedro, mindezt zéró meggyőződéssel. Pep - aki nagyjából addig lesz viszonyítási alap a mindenkori Barca edzőnek, amíg a keretek között valami minimális átfedés marad - is akkor hasalt el végül, amikor szezon közben feladta a "forradalmat" (3-4-3) és visszatért a korábbi jól bevált recepthez, elvesztette a meggyőződését. Nem volt persze könnyű dolga Tatának, Puyol használhatatlansága rettentően behatárolta a mozgásterét, és a Messi-Neymar duó sem tudott sokat együtt a pályán lenni - mégis, a nyilvánvalóan kudarccal végződő szezont elsősorban Martino számlájára írom.

4, Ki volt számodra a szezon pozitívuma?

bastila: Neymar leigazolása kiváló döntésnek bizonyult, elégedettek lehettünk vele. Meggyőződésem, hogy ha nem lett volna ennyi sérülése, akkor nyerünk is idén valamit. Rajta kívül Bartrát kell még megemlíteni, aki kiharcolta mostanra, hogy teljes jogú tagja legyen a (kezdő)csapatnak.

johneagle: Sánchez az első, Bartra rögtön a második, a „Messi nélküli csapat Pedrója” pedig a harmadik. Az első említett volt az egyetlen játékosunk, aki nem csak szavakban küzdött az áhított trófeákért, a másodikból kérdés nélkül alapember csinálnék, a harmadikat meg betenném Alves helyére. Védekezésben semmivel nem lenne rosszabb, támadásban meg akkor se lehet rosszabb, ha csupán a megszokott önmagát hozza.

ladlac: Alexisnek azért jól sikerült a szezon – annyira nem, hogy Aranylabdát emlegessenek vele kapcsolatban, de ez a 21 gól, 17 gólpassz minden sorozatot figyelembe véve elég dicséretes, és fontos pillanatokban is képes volt villanni. Nálam ő az az ember, aki megbújik Messi és Neymar árnyékában, viszont legalább olyan fontos, mint az előző kettő. Sajnálom, hogy elengedtük, bár Suárez legalább akkora harcos, mint ő, védekezni azért kevésbé tud jól. Cserébe persze sokkal magabiztosabb a kapu előterében, meglátjuk, melyikre van szükségünk.

vigvik: Azt hiszem, a "közvélemény" valahol a Bartra-Alexis tengelyen mozoghat, én is elsősorban őket mondanám. Rajtuk kívül pozitívan csalódtam Neymarban, aki ugyan az árát még nem szolgálta meg, de egyértelműen meggyőzött, hogy idővel meg fogja, ráadásul - a várakozásommal ellentétben - egészen szimpatikus figura. Illetve Piqué az, aki szerintem kifejezetten jó idényt produkált, különösen annak fényében, amit a korábbi 2-3 évben láttunk tőle.

5, Miben látod a legfőbb okát annak, hogy a kicsapatok ellen gyatrán
teljesítettünk?

bastila: Az első pontban felsorolt negatív körülményeket ide is leírhatnám, különösen Tito halála zavarhatta meg a játékosokat. Tata Martino pedig nem bizonyult elég erőskezű edzőnek ahhoz, hogy a "könnyű" kötelező meccsekre is kellőképpen felkészítse a csapatot lelkileg.

johneagle: Egyik oldalról a saját motivációs hiányosságainkban, de még inkább abban, hogy már a kevésbé acélos csapatok szemében is tovatűnt a Barça legyőzhetetlenségének mítosza. (Egyelőre még csak Spanyolországban, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy ne legyünk bajnokok.) Korántsem voltunk már lehengerlőek, korántsem voltunk már magabiztosak és a kiscsapatok nagyon is felismerték ezt a pályán. Illetve nagyon is képesek voltak élni a saját (miattunk felerősödő) önbizalmukkal.

ladlac: Ha egy okot kellene megnevezni, én a motivációt jelölném meg, illetve annak a hiányát. Ezzel túl sokat nem lehet kezdeni, kivétel, ha lecseréled a fél keretet. Egyébként meg nyilván összetettebb a probléma – a letámadás intenzitása, a Messi-függőség, és hogy sokszor egy plusz középpályás került be a kezdőbe egy szélső kárára, ami még tovább centralizálta a csapat játékát.

vigvik: Nem hiszem, hogy a kiscsapatok ellen különösebben gyengélkedtünk volna, valóban jött néhány váratlan pofon, de közben a közvetlen riválisok ellen sem brillíroztunk sajnos. Egyszerűen tavaszra alaposan visszaestünk, majd összezuhantunk teljesen, A fordulópont szerintem az Atléti elleni BL-kudarc volt, ha az másképp alakul... A visszaesés valódi okát persze nem tudom, a végére nyilvánvalóan voltak mentális problémáink, de visszautalnék a hármas pontra is.

6, Mennyire vagy elégedett az átigazolási szezonnal?

bastila: Abszolút elégedett vagyok, hiszen végre vettünk védőt, rögtön kettőt is, illetve Suárez leigazolását is jó ötletnek tartottam kezdettől fogva. Sánchezt persze én is sajnálom, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Edzőnek pedig szerintem éppen egy Luis Enrique stílusú emberre volt szükségünk.

johneagle: Suárez személyében van egy játékosunk, aki a Sztojcskov-Eto’o vonalat testesíti meg, én pedig hiszem, hogy szükségünk van „rossz emberekre” az eredményekhez. Ha Pep csapatának ez nem is volt fontos eleme, a „normális” csapatokban nagyon is pozitívan tud hatni egy ilyen karakter. (Igen, Ibrának és CR-nek is van a saját csapatára gyakorolt pozitív hatása a futballtudásukon túl is. És egy(!) ilyen karakterről beszélek, nem mind a tizenegyről, amelyik épp a pályán van.) Rakitic a fejét is használja foci közben, Barça szurkolóként nyilván máris kedvelem, a védelmünk pedig Mathieu és Vermaelen személyében magasodott és erősödött is. Kapusposzton szerintem ennél jobban nehéz lett volna erősíteni, Rafinha visszaérkezése pedig sok fizikai mutatót adhat a támadósorunknak. Napersze a klasszikus vonalat képviselő brazilos játékát is nagyon kedvelem, amióta csak láthatom.

ladlac: Alapjában véve szerintem nem sok okunk lehet panaszra. A kapuba érkezett egy nagy potenciállal rendelkező, és egy rutinos hálóőr, de még Masipból is lehet akármi. Vermaelen remélhetőleg pont úgy hagyja a sérülékenységét Londonban, mint Fábregas tette, az meg nem kérdés, hogy 2–3 (4?) éve még a legjobbak közt volt a belga, képes lehet visszatérni oda. Mathieu ismeri a bajnokságot, mint ahogy Rakitic is, a horvát ráadásul a posztjának egyik legjobbja volt tavaly. Suárez meg abszolút elit kategória, bár nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy kellett, de ha Lucho így látta jónak, hajrá. Rafinha meg egy jolly joker, immár valamennyi Liga-tapasztalattal. Nyár elején vérfrissítést akartunk, azt hiszem ez sikerült is. A gerinc megmaradt, mégis jelentősen átalakult a keret, fizikailag jóval erősebbek, csapatszinten valószínűleg lényegesen motiváltabbak lettünk. Nem állítom, hogy ennél tökéletesebben nem lehetett volna dolgozni, de az európai topcsapatokat figyelembe véve mi is ott vagyunk az élbolyban

vigvik: Szétszedném: a kapusposztot jól megoldottuk. A védelemmel kapcsolatban már vannak problémáim. Mathieu személyével nincs, az árával viszont annál inkább van gondom. Azután nem tudom miféle perverzió okán veszünk majd minden évben valakit az Arsenaltól, de az az érzésem, hogy a Marc Overmars, Emmanuel Petit, Giovanni van Bronckhorst, Thierry Henry, Alex Hleb, Alex Song, Cesc Fabregas vonulat által bekalibrált, a  totálszartól a langymelegig terjedő skálán az eleve sérülten érkező Vermaelen valahol a Petit-Song magasságban fog "szárnyalni"- de ő legalább nem volt drága. Rakitic a szezon igazolása nálam, a Sevilla eleve kiváló forrás (Alvés, Keita, Adriano), és én nagyon sokra tartom magát a játékost is. Suárez ellen normális ember nem emel szót, ő olyan kilences, aki a Barca rendszerébe egyértelműen perfekt fit. Persze nagy kérdés, hogy a három dudással mihez kezdünk. Összességében én azért egyáltalán nem vagyok elégedetlen az érkezőkkel, sőt.
A távozók közül Sanchót nagyon sajnálom, a Cesc-Rakitic cserét erről az oldalról nézve is üdvözlöm. Feltétlen számítok Song offloadolására, és ha esetleg Alvés mégis elmegy, akkor sem fogok a kardomba dőlni (ha megfelelően pótoljuk). [Sőt, épp most olvasom, hogy "visszakaptuk" az átigazolási eltiltást, ezért még inkább forszíroznám Dani Alvés lecserélését.

7, Mit vársz az előttünk álló szezontól?

bastila: Azt, hogy egy olyan csapatunk legyen, amelyik friss, lelkes, harapós (mindenki, nem csak Suárez), és kiszámíthatatlanságával rendszeresen meglepi az ellenfeleket. Taktikai újításokra mindenképpen szükség van, de remélhetőleg a hozzáállást is fel tudja majd javítani Enrique.

johneagle: Nem várom, inkább őszintén remélem (idén is), hogy (végre tényleg) megoldást találunk a most már hagyományos tavaszi lepukkanásunkra. Nagyon unom ősszel-télen minden poszt végére (ha mást nem gondolatban) odaírni, hogy „mindez persze lófüttyöt nem ér, ha majd március-április-májusban…” Amit viszont elvárok, hogy még akkor is adjunk további bizalmat Luis Enriquének, ha esetleg jövőre sem nyerünk semmit. De akkor is, ha szezon közben döcögősre fordul az a mindegymi, ami döcögősre fordulhat.

ladlac: Azt, hogy igazak lesznek Bartomeu szavai, és élmény lesz nézni a csapatot. Ha már ennyire nagy lendülettel vágnak bele a keret megújításába, reméljük, tényleg kellőképp felfrissülünk, és egy harcos, sikeréhes csapatot követhetünk hétről-hétre.

vigvik: Sziporkát. Az előző három szezonhoz mindig óvatosan közelítettem ilyen-olyan okok miatt, de most megint azt lehet érezni, hogy megmozdult valami a csapat körül. A keretbe úgy tűnik valóban könyékig belenyúltak ezúttal, a nagy Luchóért nyilván tűzbe mennék, ráadásul ugye új seprű, Messi és Neymar a vébén szerintem bizakodásra adott okot, szóval minden adott egy kiugró szezonhoz.

Spanyol bajnokság 1. forduló

FC Barcelona – Elche CF

TV: Sport1, 21:00