totelcamp

"De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!"
/Ézsaiás próféta könyve 33:10/

Valljuk be őszintén, ismerve az ellenfelet és az utóbbi évek eredményeit, a mérkőzés előtt bőven kiegyeztünk volna ezzel az egygólos győzelemmel. Meccs után sem érezzük ezt másként. Hajtás után pontozunk, és megpróbálunk belemászni Lucho fejébe:

A török Galatasaray hátvédjére (auuccs, sry) asszociáló kupaellenfeleink sorozatos darálása közben felüdülésként hathatna a málagai vendégjátékunk. A kötelezőnek vélt feladat viszont távolról sem ígérkezik zökkenőmentesnek. Javi Gracía már nem egyszer köpött bele abba a bizonyos levesbe, az andalúzok biztató formája pedig figyelmeztet: kezeljük helyén a meccset!

Őszintén szólva, jobban féltettem a csapatot ettől a meccstől, mint Taki bácsi a piros ladáját a részeg turistáktól, ugyanis a Malaga volt tavaly az egyetlen csapat, amelynek még csak gólt sem tudtunk lőni. Tovább fokozta a félelmeimet, hogy a támadójátékunk még kissé rozsdás, Javi Gracia pedig tökéletesen tisztában van vele, hogyan és milyen taktikával kell pályára küldenie csapatát, hogy az újra keserű emlékekkel ajándékozzon meg minket.

Egyre jobban belelendülünk a szezonba, csütörtök óta pedig a BL csoportokat is tudjuk. Messi 'UEFA Év játékosa'-díja csak azért nem hír, mert akkor is jó eséllyel indul érte, ha gyengébb szezont fut egyéni és csapat szinten is, de az előző idénye után még a legnagyobb utálói is kalapot emelnek. A Bajnokok Ligája őszünk nem tűnik túl izgalmasnak, még úgy sem, hogy a Roma várhatóan klasszisokkal jobb lesz, mint amilyen a Gamperen volt. Így aztán lehet koncentrálni a bajnokságra, most például a Málagára, akik tavaly talán a legkeményebb ellenfeleink voltak.

FC Barcelona - Málaga 0-1

Megint úgy indultunk neki, hogy a tabella élén tölthetünk majd legalább egy napot, ehelyett megint sikerült összehoznunk egy megérdemelt pontvesztést. Végre ugyan nem a hozzáállásunkkal volt gond, csak a pontatlansággal és a szerencsétlenséggel, de a hét eleji "mindent megnyerünk" hangulatnak azért igencsak betett ez a meccs. Kettőből másodszor nem sikerült legyőznünk a szezonban a Málagát.

Azt hiszem kevés szurkoló várja ma igazán a délutáni mérkőzést. A nagyvadra fáj a fogunk, látni akarjuk, hogy mire vagyunk képesek a Premier League legutóbbi bajnoka ellen, vajon ellenük is éreződik-e majd az a brutális erő, ami mostanában a Barcát jellemzi. Persze az elvonási tünetek csillapítására a Málaga is jó lesz. Minimális változásokat várunk csak a legerősebb kezdőhöz képest, a legnagyobb félelmünk pedig a sérülések mellett az, hogy a csapat is velünk együtt a Cityre koncentrál.

Nagyüzemre kapcsoltak a bajnokságok, akinek úgy van kedve akár a hét minden napján nézhet focit. Az igazi attrakció persze ma van, aminek jelentősen csökkenti az élvezeti értékét, hogy este tízkor kezdődik. Nem teljesen értjük, hogy a spanyolok miként értelmezik a főműsoridő fogalmát, de gyanús, hogy nem egészen jól, tavaly is ezzel magyarázták egy időben, hogy miért annyira üres a Camp Nou. Ha valaki mégis ébren bír maradni, annak sem garantált a szórakozás, a Málaga brusztolni fog egy 0-0-ért.