totelcamp

Barcelona - Granada 6-0 (3-0)

Kicsit nehezen ugyan, de azért beindult nekünk is tegnap este. Viszonylag nyilvánvaló szándékunk volt, hogy az elején a hátsó sorukat feltoljuk a kapu mögötti kanyar alsó soraiba, és negyed óra alatt elintézzük a lényegi dolgokat. Ez aztán nem nagyon jött be, mert Messinek sajnos nem szólt senki, és ő épp azon merengett, vajon mi az a fényes korong az égen, ami nyilván nem szeret jó focit nézni, mert meccsek alatt oly ritkán tűnik fel. Hogy a talált gól ébresztette fel, vagy magától kapott észbe - talán nem is fontos. Sok egyéb általános maszlagot ehhez nem fűznék, jól elpicsáztuk őket, a gólkülönbség kivételesen hű képet ad a történtekről.

Bravo (7)

Alvés (7) - Megint tollseprűvel állt neki lebontani az ellenfél védelmének bal oldali bástyáját, de aztán csak bedöfte a nyelét egy fugába, amitől összeomlott a picsába az egész -  igaz addigra már a vár többi része is romokban hevert. Ami kifejezetten nem tetszett, hogy még 0-0-nál blazírt arccal mozizta végig, ahogy a hátrasprintelő Munirt az alapvonalunknál elküldték gyufáért, mintha nem is ő lenne a jobb hátvéd. Meg aztán ugyanez a végén Messivel (!) - igaz legalább nem veszélyes helyen. Ja, meg a haja... az végképp kifejezetten nem tetszik.

Mascherano (8) - Ezt már többször leírtuk, de ez a mérkőzés megint egy empirikus bizonyíték volt a teóriánkra: ha végig magasan letámadunk, akkor a védelemben a pozíciós játék, helyezkedés nem kerül előtérbe, sokkal inkább kell állandóan direkt csatákat nyerni. Ebben pedig a Kisfőnök vitathatatlanul elsőrangú. Majd' minden évben leírják valakiről az akadémiáról, hogy ő az új Puyol, közben már mióta itt van az orrunk előtt.

Mathieu (8,5) - Nocsak! Rögtön a második percben kirángatta a szarból a csapatot (egészen konkrétan Munirt), hiszen a szöglet utáni kontránál ő ért vissza, hogy hátulról becsúszva elhalássza a labdát a kapura törő támadó elöl. (Ezért egyébként jópár játékosnak járna a faszkorbács, hogy a lényegében legelöl helyezkedőnek kellett hátrasprintelni.) A maradék időt azzal töltötte, hogy az ellenfél csatárát átanyakönyveztesse 'Fail'-re, brutális hatékonysággal pusztított hátul. Elég jól látszik, hogy az önbizalom kérdése fontos nála, ha csinál egy kisebb hibát, utána könnyen elpárolog a magabiztossága, de most jól indította a meccset, és erre alapozva végig hibátlanul tevékenykedett. Készen áll Ibrahimovicra!?

Adriano (7) - Amíg Alvés a másik oldalon szinte mindig a labda felé (általában tehát visszafelé) mozogva kéri a labdát, addig Adriano jobbára gondol egyet, és beindul. Ez nekem hatékonyabbnak tűnik a tömörülő védelem ellen (Dani kollégánál is végül ez vezetett eredményre), más kérdés, hogy Adriano most nem volt igazán pontos a végjátékokban, és az átlövése is kivételesen gyengére sikeredett (bekerült Xavi aurájába?).

Rakitic (7,5) - Szépen érkezett a kapu elé a góljánál, és az első találat előtt is ő presszionálta a labdást, hozta a stabil önmagát, de szerintem most nem emelkedett a csapatátlag fölé.

Busquets (7,5) - Az elején a brutális presszió tőle is extrém figyelmet kívánt, hiszen sokszor a középső védőink is masszívan felnyomultak az ellenfél térfelére, így a kontrák lehetősége nagy veszélyt hordozott magában. Egyszer-kétszer egészen a tizenhatosig keveredett előre, de ott általában belesült a kis játékba.

Xavi (7,5) - A múltkor leírtam, hogy a Xavi-Alvés kapcsolat egyszerűen nem tud kijönni az évek alatt kitaposott nyomvályúból. S lőn, Xavi - szerintem kb. tíz év után először - elkerült a posztjáról, távolabb Alvéstől, és produkált egy kiváló mérkőzést, rengeteg előrepasszal, lövésekkel. Szerintem az is jót tesz neki, hogy keveset játszik, meg nyilván azért az ellenfél minősége sem nyaldosta a fellegeket, de ez most határozottan tetszett.

Munir (6,5) - Kicsit el volt veszve a lábrengetegben, ráadásul már az elején - Mathieu emlegetett nagy mentése előtt - elbotladozott egy labdát, ami biztosan nem tett jót a fejének. A ziccerét most nem ragasztotta be, leginkább a védekező munkáját lehet tőle kiemelni (két szerelés, három labdaszerzés), meg persze a lelkesedését.

Messi (9) - Az elején mocskosul nem volt kedve játszani, alig ért labdához. (Bár már az első gólban is megvolt a maga szerepe, nagyon jó helyen "sétafikált".) Aztán megrázta magát, és a csapat játéka varázsütésre átment csikorgóból lehengerlőbe. Ha nekidurálja magát egy nem topcsapat ellen, akkor ott nincs tovább miről beszélni...

Neymar (9) - ...pláne, ha Neymar is pályán van. Fiatal még, neki mindig van kedve zsugázni, meg hát aztán nem is kutyaütő. Az egyetlen, ami kicsit zavar, hogy olyan látványosan isteníti Messit, néha már azt várom, elkezdi a pályán pucolni a cipőjét.

Bartra, S. Roberto, Sandro - Egy agyonnyert mérkőzésbe szállhattak be - utóbbi ennek is biztosan örült, előbbi kettő nem feltétlenül.

Ceterum censeo Pedro esse vendendum.