totelcamp

Tudhattuk, hogy a PSG másik kávéház, emlékezhettünk, mennyire nyílt meccset volt már szerencsénk játszani velük, nem is egyszer. Közhely, de a BL-re nézve újra meg újra igaz: tényleg apróságokon múlik egy-egy meccs, ezen keresztül pedig az egész sorozatbeli szereplés. És nem csak a döntőben/elődöntőben, már előtte is.

Árulkodó volt/lehetett, hogy a PSG Európa jelenlegi élmezőnyéhez tartozik labdabirtoklás tekintetében, ezt az adatot pedig lehet lekicsinylően „Barçamániának” bélyegezni, mégis azt jelenti mindenhol a világon, hogy az adott csapat játékosai technikailag magasan képzettek, értsd: nagyon is van fogalmuk arról, mit kezdjenek a labdával.

Ahogy én láttam, azért volt hatástalan a letámadásunk, azért volt hatástalan a szándék területszűkítéssel lezárni a széleket, mert a PSG játékosaiban nagyon is meg van a képesség, hogy – hozzánk hasonlóan – villámgyorsan képesek legyenek kipasszolni a játékot, ezzel pedig fejetlen szaladgálássá degradálni a(z eredetileg) tudatos szándékot.

Ugyanakkor továbbra is lekontrázhatók vagyunk (ez miért változott volna?), a különbség pedig egy „átlagos” spanyol csapat és Európa élmezőnye között, hogy utóbbiban megvannak azok a klasszisok, akik nem fogják elbenze elbénázni az adódó lehetőségeket. Ez – gyanítom – Ibra lett volna, hiányában pedig maradt Cavani, aki viszont megtette nekünk a szívességet, hogy a végéig nyílt maradhasson a meccs. A másik – szerintem – jellemző és fontos faktor a védelemben megtalálható klasszisok, akik (ld. Pl. Chelsea) képesek lesznek arra, hogy legyen bármilyen iszonyatos nyomás alatt a saját kapujuk, versenyben tartsák önmagukat.

Ha pedig semmi más nem marad, jönnek a pontrúgások (a második PSG gól előtt nyilvánvaló is volt a szándék, hogy inkább a szöglet érdekli őket, nem pedig a támadás lezárása), amik nem feltétlenül a mi erősségeink. Ez a csapatépítés éve, átmeneti év, stb…

Egyéni értékelő:

Ter Stegen – mire éppen megállapítottam volna magamban, milyen biztonságérzetet ad egy szőke német a kapuban (=Kahn effektus), máris sikerült ostobán aláfutnia a szögletnek. Az alapgondolat ettől persze fikarcnyit nem változott, egy edzett Barça szurkoló szemében ez nem kapushiba, hanem állapot. Mondhatnám, kiválasztási alapelv, majdhogynem alapvető elvárás. A másik két gólban nem éreztem bűnösnek, az viszont kezd egyértelmű lenni, miért is kellett nekünk a rutinos Bravo a fiatal ígéret mellé/elé – 5

Alves – azt gondolom, elég ideje jelen van már különböző futballpályákon ahhoz, hogy ráébredhessen, a fizika, biológia és egyéb tudományok evidenciái szerint az emberi testen nem halad át a labda. (Ha meg igen, az baj.) Továbbra is értetlenül állok a szokása előtt, melynek értelmében meccsenként legalább ötször minden gondolkodás nélkül belebikázza az előtte állóba a „beadást”. Csak jelzem: a PSG-nek nem volt szüksége a világ egykor TOP5-ös szélsőjére ahhoz, hogy oldalról (fél)laposan(!) beadva gólt szerezzenek. Továbbra se látom a koncepciót azon elgondolás mögött, hogy ő felmegy támadni, aztán meg hátul is hajlamos bizonytalankodni – 5

Mascherano – vigvik éppen csak megemlítette, máris előttünk volt az igazolás arra, hogy hiába köszöntünk el tőle, VAN PUYOLUNK! Pontról-pontra minden egyes „hogyan kell Puyínak lenni” feltétel stimmel ’Jefecito’ játékában, leszámítva, hogy a lobogó sörényt tarfejre cseréltük. Ugyanaz a harcosság, ugyanaz a megalkuvást nem tűrő „kullancseffektus”, ugyanazok a méteres berepülések, ugyanaz a megbízható védőmunka, ugyanaz a leírhatatlan lelkierő, amit egy csapatnak bárki is képes lehet megadni a leghátsó sorban. Ámulattal néztem a produkcióját, és le is borulok a(nnak) nagysága előtt – 10

Mathieu – csak ismételni tudom magam, de eddig úgy néz ki, mániája lett a meccsek elején egy-két alkalommal a szívbajt hozni ránk, hogy aztán igazolja, annyira nem béna ő a labdával, csak valamiért jól esik neki utolsó (előtti) emberként megajándékozni az ellent néhány ígéretes támadási lehetőséggel. Később aztán helyére kerülnek a passzai is, meg alapvetően védekezésben sincs baj vele, de azért nem viccesek ezek a momentumok. Talán pár perccel hamarabb fel kellene zavarni a pályára, ott szépen letudja a béna megmozdulásait a BL himnusz alatt, aztán egy idősíkba kerül az egész csapattal – 7

Alba – nem gyakori az, hogy ilyen mértékben kijön egy párharc a pályán, tény, hogy tegnap ő és Lucas olyan különpartit produkált, amiből Jordink jött ki rosszabbul. Amíg a brazil el nem fáradt (a PSG-vel együtt kábé egy óra után kezdtem érezni), bizony tömegével vesztette a párharcot minden lehetséges értelemben. Külön negatívum, hogy versenyfutásban nagyon nehezen bírta a lépést. Mivel pedig ilyen komoly kihívás elé állították, nem is nagyon maradt se ideje, se energiája komolyan fellépni a támadásokkal. A végefelé aztán minden-mindegy alapon már igen és az is lényegében a semmin múlt, hogy nem ő egyenlített – 6

Busquets – Cesc távozása után egy játékosunk maradt, aki nyaklik az első szellőre (Alves nem nyaklik, hanem hisztizik, ez pedig különbség), és nagyon rosszul jövünk ki abból, ha neki éppen „olyan napja van”. Én azt gondolom, az első félidőben a középpályán vertek meg minket (vagy még inkább: leszarták a középpályát, mert pillanatok alatt átjátszották) és ebben erős részben ő volt a hibás. A PSG játéka ellen nagyon is kellett volna valaki, aki felvállalja az 1-1-eket, de főleg felvállalja a fizikai küzdelmet, ám ha van nálunk olyan, aki erre legkevésbé alkalmas, az ő. A finomkodás a meccs első szakaszában nagyon nem működött, nagyon nem odavaló volt, azt gondolom, erős részben ott ment el a meccs, hogy ő képtelen volt alkalmazkodni a játékhoz – 5

Rakitic – Busquets mellett ő volt a másik, akin nagyon nem éreztem, mit akarna játszani. Nem tudom, hogy önként felvállaltuk-e, vagy ránk erőltették, de az első félidőben azt láttam, hogy gyakran elbóklászott a szokott helyéről, ezzel nem tudta Alves-t biztosítani, nem tudott hatékonyan visszatámadni és nem tudta szinte semmilyen mértékben megtámogatni a támadósort, de főleg Messit. Piszokul ki lett találva a helye ebben a csapatban, ez pedig azonnal semmivé lett, ahogy kirángatták ebből és nem is nagyon találta a szerepét. Valószínűleg ez volt a fő oka annak, hogy az első félidőben egyszerűen nem láttam a koncepciót a csapatban – 5

Iniesta – nem akarok előre és túl nagyot mondani, de attól tartok, fel kell készülnünk arra, hogy AZT az Iniestát már nem láthatjuk viszont (többé?). Felvillanások itt-ott még elképzelhetők, de tovatűntek azok a hihetetlen szlalomok, azok az állatkirály zsugák, amikről csak a mozdulatsort látva azonnal tudta mindenki, hogy ő. Oké, hogy idén érezhetően visszavontabb a szerepe (Neymar belépett elé, így nem mehet állandóan a nyakára), de tegnap nagyon is meg lett volna a helye, mégse akartak összejönni a megoldásai. Mint ahogy idén eddig(!) csak pillanatokra láthatjuk azokat a villanásokat, amiktől okkal esett le az állunk. Meg az egész világé is – 6

Pedro – próbálhatja nekem bárki megmagyarázni, ezen nincs mit. Eszetlen rohangálás fenn, érzékelhetetlen védőmunka hátul (korábban legalább ez elismerhető volt), és a szó szoros értelmében 0 (rá)hatás a támadójátékunkra. Ez nálam – 0

Messi – ahogy fentebb írtam a nemzetközi élcsapatok klasszisairól, nálunk is igaznak bizonyult (ismét), hogy ezen a szinten már önmagában a csapatmunka nem minden esetben lesz (meccset el)döntő szempont. Mindkét gólunk egyéni villanás eredménye volt, más kérdés, hogy az övét tanítani kellene. Bár pont nekünk van szerencsénk ehhez hasonlókat látni, ilyen hihetetlen sebességgel, olyan kis területen szétpasszolni egy felállt védelmet – hát le a kalappal! Nagyon tetszik az idei visszavontabb szerepköre (következmény: Neymar a helyére került), nagyon örülök annak, hogy (a tegnapit leszámítva) most már sorozatosan először kiszolgálja a többieket, ő maga csak ezután törekszik gólszerzésre - 8

Neymar – attól tartok, a PSG máris kitalálta, mi lehet az ő semlegesítésének egyik módja. Tavaly még Martino volt, aki a vonal mellé parancsolta és ezzel lényegében kiölt belőle minden váratlanságot, tegnap viszont már az ellenfél volt, aki – szerintem tudatosan – a vonal mellett tartotta őt. Az első félidőben, mert aztán cseszhették. Alba felfutásaival máris meg lett a helye bentebb lépni és egy zseniális megoldással meg is mutatta, miért lesz jobb ez a szezonja, mint az első volt. Azt gondolom, amíg az első félidőben megpróbáltunk visszavontabban játszani, őt is sokkal könnyebb volt tartani, de amint feladtuk az óvatoskodást, máris jobban érvényesülhetett - 8

Xavi – hátbizony más dolog a Granada ellen sokgólos előny birtokában villanni néhányat és megint más igazi meccsritmus hiányában, csereként beállva csodát tenni egy magasan jegyzett ellenféllel szemben. Szokatlanul pontatlan volt, de nem csak ő, már addig is sokan közülünk.

El Haddadi, Sandro - éveken keresztül egy középső védő beszerzését reklamáltuk és eleinte értetlenül álltunk Luis Suárez leigazolása előtt, most meg alig várjuk az uruguayit, hogy láthassuk, mifenét kezdenek az ellenfelek a legjobb triónkkal. Addig viszont jobb híján marad nekünk Pedro és/vagy két fiatal srác, akiktől sokat oktalanság lenne elvárni. Persze én leszek a legboldogabb, ha végül rámcáfolnak a fiatalok, de egyelőre nyilván nem várom el tőlük, és nem kérem számon rajtuk, hogy miért nem lőtték meg a győzelemhez szükséges kettőt tegnap este.