totelcamp

Adja magát a következtetés, hogy a Rayo bebizonyította, mit nem szabad játszani a Barça ellen, mégis azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy hihetetlenül szimpatikus ez a bátor támadójáték a Liga egyik legszerényebb költségvetésű csapatától. Akkor is, ha a végeredménye nagy valószínűséggel előre borítékolható.

A Rayo gyönyörű labdakihozatalokkal, villámgyors és okos támadásokkal, gólhelyzetekkel bizonyította, helye – sőt, megbecsült helye - van az első osztályban. Nyilvánvalóan nem (volt tegnap sem) egy kategória a két csapat, mégis innen küldöm őszinte elismerésemet annak a rayongótábornak, amely csak a legvégén kezdett „putabarszázni”, akkor is már csak jobb híján.

A válogatott szünet miatt ugyan időben távolabb van, de fél szemünk máris a clásicón lehet, az Ajax után az következik a sorban. És az eddig alapállapotnak számító Suárez eltiltás is véget ér, ráadásul úgy, hogy két válogatott meccs is a lábában lesz addigra.

Egyéni értékelő:

Bravo – ha ez sokáig így megy tovább, minden Barça szurkoló gyomrából kiáll az ösztönös görcs, amikor azt látjuk, hogy ellenfél közeledik a kapunk felé. Nem vagyunk mi hozzászokva a megbízható kapusokhoz, de egyáltalán nem fogunk bánkódni, ha idővel ez lesz a jellemző ránk - 8

Alves – magunktól valószínűleg nem fordult volna elő, a Rayo kellett ahhoz, hogy ne a megszokott szerepkörében láthassuk őt. Felfutkározni nemigen volt lehetősége, egyrészt a komoly letámadás miatt, másrészt pedig azért, mert egyáltalán nem volt rá szükség. Se idő, a magasan előreívelt kiugratásaink miatt. Így aztán a megszokott felesleges beadásaiból se sokat láthattunk, annál többet viszont abból, hogy alapvetően nem rossz ő védekezésben, amikor nem kell állandóan a kontrák után loholnia. Folyton elfelejtem, most nem: hatalmas dicséretet kap tőlem azért, hogy ebben a hülyecipőmániás világban szimpla feketében játszik - 7

Piqué – a sallangmentes jelzőt gyakorlatilag minden védőnkre ráragaszthatnám, így meg is teszem. Feladatuk akadt, nem is kevés, de egészen más ez akkor, ha felállunk és várjuk az ellent, mint ha gyakran kell nagy területtel magunk mögött 1-1-ben visszafutva védekezni. A Rayo feltolt védővonalának köszönhetően jó érzékkel kezdtük előreívelgetni a kiugratásokat, az egyik gólpasszt is jelentett számára - 8

Bartra – az előzőeket lényegében szó szerint idekopírozhatom, azzal módosítva, hogy neki nem gólpassz, „csak” egy gólt megelőző kulcspassz jutott - 7

Mathieu – hiába volt bennünk a kétely azt illetően, hogy ő tényleg a csapat gyorsabbjai közül való, mert tegnap nagyon is bizonyította ezt. Az meg külön érdekes volt számomra, hogy egészen egyedi módon közelítette meg a szélsőhátvéd feladatkört. Többször is láttam teljesen váratlan irányba/helyre bemozogni, ez jó okulás lehet a szélsőinknek, de arra is igazolást ad, hogy nem véletlenül ez lenne az legoptimálisabb helye a pályán. Védekezésben egy (két?) komoly hibáját láttam, a többire itt is igaz a sallangmentes kitétel - 7

Busquets – a PSG-vel ellentétben itt nagyon is helyén és rendben volt minden körülötte, ezúttal sikerült a jobbik arcát mutatnia. Hatalmas területet játszott be, szinte mindenhol jelen volt, még fontosabb, hogy nagyon sok hatékony megmozdulással tartotta a frontot a védelem előtt. Külön érdekes volt, hogy a meccset a szokásoshoz képest fordított posztokon kezdték Xavival, abszolút egyértelmű, hogy ő milyen baromi jó játékosnak bizonyul fenn. Ahogy azt már tavaly is láthattuk nem egyszer - 8

Xavi – az új szezon új irányt is jelenthet számára, gondolok itt elsősorban arra, hogy a megszokotthoz képest visszavontabban kell/érdemes játszania. Ebben az lehet/lesz a jó, hogy alkalmazkodik az állóképességéhez a kevesebb felfutás, így marad ereje védekezésben bizonyítani. A hét kulcspassza mindent elmond: kimagaslóan jó meccse volt ez, még akkor is, ha szemre „csak” a szokásos önmagát hozta - 8

El Haddadi – lehet, hogy már hamarabb kellett volna, de nekem most esett, milyen iszonyatosan gyors ez a srác labdával. Volt olyan pillanat a meccsen, amikor azt hittem, Messi viszi fel a támadást, mert neki is sikerült olyan tempóval és közel olyan szűken labdát vezetve futnia. Nem lennék meglepve, ha egyszer kijelentené, hogy Leo a példaképe és tőle lesett el egyes megoldásokat. Ettől még igaz marad, hogy sokat kell tanulnia-fejlődnie, ha egyszer meghatározó csapattag akar lenni - 6

Iniesta – valahogy nagyon nem az igazi ez a produkció, csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer majd megint az lesz. A legjobban az zavar, hogy most már sorozatosan -, és kikényszerített hibák nélkül is - borzasztóan pontatlan a játéka. Egy dolog, hogy aztán mindent megtesz a labda visszaszerzéséért, de tőle nem ezt szoktuk meg, és nem is ezt várjuk el - 6

Neymar – lassan-lassan kimondhatjuk, hogy ez a Neymar már AZ a Neymar, akiért kiadtunk azt az irdatlan átigazolási összeget. Egyre inkább érti/érzi a pályán Messit (és viszont), még fontosabb, hogy egyre inkább élhet az ösztönös zsenijéből. Végre már nem csak egy játékosunk van, aki bármikor képes pontosan-higgadtan támadásokat befejezni, de főleg nem csak egy játékosunk van, aki a legreményetlenebb szituációból is életveszélyes az ellenfelekre nézve - nem is véletlenül kapja mindig ő a legdurvább belépőket. További plusz pont a játékában, hogy határozottan fejlődni látszik védekezésben - 8

Messi – az előbb említett legdurvább belépőket kaphatná ő is, de már van benne annyi rutin, hogy még arra is figyelni tud, mikor kell felkapnia a lábát, miközben még végig is viszi a mozdulatsort, amit eltervezett. Kevésbé aktív letámadásban, mint a szezon elején, de ez a fenét nem érdekli, amíg kulcspasszokra, gólpasszokra és gólok lövésére tartalékol - 8

Pedro – még az se feledtette volna az utóbbi időszakát, ha mesterhármast lő a neki jutó félórában.

Rakitic – sok egyéb mellett az a jó benne, hogy egyáltalán nem akar addig figurát kijátszani, amíg húsz centiről szerezhet valaki gólt, üres kapura. Eszünkbe ne jusson kiölni belőle a kapura lövési kedvet-szándékot!

Sandro – becsülendő, hogy egy egyéni akcióból sikerült nagyon jó helyről szabadrúgást kicsikarnia az ellenfélből.