totelcamp

 A nyári pihenő, szabadságolások és egyéb, jobbára a hőségre kent munkakerülések után a legtöbb helyen szeptemberben pörög fel igazán újra az élet, az egyszeri jómunkásember meg azonnal kezdi érezni, hogy mennyire nagyon várja a karácsonyt. Szóval szerda este 9 tájékán már értelemszerűen mindenki kellőképpen pilledt, s kellemes éberkómában szemléli a csúcsfocit, a válogatott szünet borzasztó élményei mintegy ellensúlyozásaként. Apróbb probléma, hogy most a játékosok egy része is a fáradt nézők apátiájával felvértezve lépett pályára, inkább csak nézelődni ment ki , így nem nagyon maradt, aki a szórakoztatásról gondoskodjon - még a stúdióból is elzavarták a kedden parádés teljesítményt nyújtó szakértőduót.

A tavalyi ősz folyamán Luis Enriquét jónéhányszor megbúboltuk a csapat játékának esetlegessége miatt. A győztes mérkőzéseken jobbára a csatársztárok villanásai döntöttek javunkra, s az össze-vissza forgatott kezdőt a koncepcióhiány ékes bizonyítékaként lobogtattuk. Mindannyian tudjuk, mi lett belőle.

Nos, jelentem, örülhetünk, most már szeptemberben megvan a koncepció, s a kezdőt egy közepesen tájékozott Real-drukker is bármikor kitalálja. Javult a helyzet? Sikeresebb lesz a szezon, mint az előző? Talán nem fogtok szívlapáttal tarkóncsapni, ha kijelentem: aligha. Egyrészt továbbra is a csatársztárok villanásai döntenek, de ezzel tulajdonképpen nincs is gond, azért fizetjük a három muskétást, hogy teremtsék meg a különbséget - ahogy divatos mondani. A csapat feladata pedig a "fészekrakás", a háttérmunka elvégzése - ennek a minél hatékonyabb elvégzéséhez szükséges a játékterv, a taktika.

Tapasztalatból mondhatjuk, hogy a változatlanság a hanyatlás szinonímája ezen a területen. Az állandó fejlődés és a folytonos változtatás kéz a kézben járnak. S ennek felismerését, illetve még inkább gyakorlatba ültetését egyelőre nagyon hiányolom az idei Barcából. Ez ugyanis a tavalyi Barca. A nevek alapján a transzferstop miatt nyilván az, de egyébként sem nagyon látni változást a játéktervben.

A taktikai állandóság talán eredendően nem is amiatt veszélyes, amit szokás ilyenkor felemlegetni, hogy "kiismerik a játékukat", sokkal inkább a kreatív emberek fásulnak bele a munkájukba, és egyre inkább beszűkül, automatikussá válik az egész. A kiismerhetőség már inkább ennek a jelenségnek a következménye. Tegnap kiváló példa volt a mérkőzés vége felé egy Neymar-Messi koprodukció, amikor Neymar háttal a kapunak vette át a labdát a tizenhatoson belül, Messi keresztbe futva kérte a passzot. E helyett Neymi némi totyorgás után tükörsimán fordult kapura az ellenkező irányba, mivel minden védő Messi mozgását követte. A lövés már sajnos gyengén sikerült.

Mindenesetre a passz elmaradása váratlan volt, már öreganyám is tudja, hogy Neymar és Alvés mindig Messinek passzol, ha teheti. Ezt a védők is láthatóan jól a fejükbe vésték, s így azonnal helyzet is követte a váratlant. De ilyen megoldásból sajnos keveset láttunk, pedig ezek nélkül nehéz megtalálni az áttörést a tömörülő védelmeken. Az idei eddigi legjobb meccsünk talán az Atléti elleni bajnoki volt, de ott Messi padozása jelentette azt a különlegességet, ami szükségszerűen kizökkentette a csapatot a sablonból.

Reméljük tévedek, és a fásult játék egyéb okokra vezethető vissza, hiszen januárig aligha várható érdemi változás, pláne a nyomasztó sérüléshullámot is figyelembe véve. Összességében a mérkőzés persze vállalható volt, még ha fent taglalt félelmeim egyelőre masszívan igazolást is nyertek. Az egy pont kezdésnek, idegenben nem rossz, és fásultság ide, kiszámíthatóság oda, azért még fogadnék arra, hogy ezt a csoportot relatíve simán be fogjuk húzni.

Ter Stegen (6) - A meccs egyik főszereplőjévé vált, és nem tudok dönteni, hibázott-e a kapott gólnál. Kiszámoltam Pitagorasz-tétellel meg parabolaívekkel becsülve,  s nem a médiában látható 40-re, hanem kb. 55 méterre volt a hosszú kapufától Florenzi, amikor rárúgta, így a röppályája bő 60 méterre tehető, vagyis kb. 2,5 másodpercig volt a levegőben a labda - ez nagyon sok. Nem is annyira az volt a baj, hogy elkolbászolt, hanem hogy miért nem ért vissza? (Nyilván a 2,5 mp azért fals adat, mert valójában csak később észlelte a bajt.) Összességében rutintalanságnak tűnik ez, vissza kellett volna sprintelni, ha mást nem, biztos ami biztos alapon. [Megjegyzem a cím blogos karrierem eddigi csúcspontja (a Shakira-gifeket leszámítva), tessék a kommentekben megdicsérni. Köszönöm.]

Sergi Roberto (6,5) - Őrületes alibit tol, az az igazság. Nem mondom, hogy Douglas akárki képes lenne erre, de azt viszont állítom, hogy Montoya jobban megoldaná a posztot. Nem lehet tőle elvitatni, Iagót gyakorlatilag eltűntette, mint Aladdin Jázmin bugyiját, valamint jól tudja a Barca kicsiben begyakorolt figuráit, a háromszögeléseket, technikailag képzett. De valahogy borzasztó sótlan, pár elszórt beindulástól eltekintve egy futószalagos betanított munkásnak tűnt, aki nyolc másodpercenként kitekeri egy Broiler csirke nyakát. Márpedig egy ennyire egyoldalú meccsen a szélső védőktől valamennyire elvárás, hogy a vonalak mentén veszélyt teremtsenek, ez most nála kimerült egy jópofa, de végeredményben hasztalan ütempasszban. Ez a sablonos játék számomra azért is meglepő tőle, mert eredeti posztja kifejezetten kreatív embert kíván elvileg.

Piqué (7) - Voltak apróbb megingásai, amiket én főképp a játékhiánnyal magyarázok, de alapvetően csendben fojtogatták le a Roma hevenyészett akcióit. Tetszett, hogy volt benne tűz, a végére látványosan beleúnt a támadások lassúságába, és maga is igyekezett feljebb lépni, és kicsit gyorsítani a passzokon.

Mathieu (7) - A jó fizikumú Jacko mellett kellett testőrködnie, és tulajdonképpen jó munkát végzett. A bosnyák center ugyan időnként sikeresen tartotta meg a labdákat, de ezekből igazából egyetlen alkalommal sikerült veszélyt kialakítania, többnyire jól zárta le a lehetőségeket Matyi, és kikényszerítette a pontatlan továbbítást vagy a mély visszapasszot.

Jordi Alba (7) - Az ő játékában volt talán a legtöbb lendület, néhány alkalommal sikerült is meglógnia, de a nagy helyzetét eltakarították a kapu torkából, centerezéseiből pedig  gól sajnos nem született, Suárez puskázta el a legígéretesebbet. Azt azért érdekes volt látni, hogy fut Salah után, de nem éri utol.

Busquets (7) - Alapvetően rendben volt, bár a Roma kontrái a meccs bizonyos periódusaiban nagyon ültek. De egy kicsit ludasnak érzem a nyugdíjas tempójú passzjáték kialakulásában, hiába nem az ő feladata elsősorban a ritmus diktálása, de mégis sokszor forog keresztül rajta is az akció, és a cirkuláció most egyértelműen rosszul ment.

Rakitic (6,5) - A szerencsés gólpassza megmentette a meccsét, csak bemondták Messivel, hogy Vámház tér 9., s azonnal eladtak egy begyakorolt mozgást. De ha Busquetset elővesszük a középpálya lomhasága miatt, akkor Rakit hatványozottan elő kell, és egyébként sem sok extrát tett a közösbe.

Iniesta (7,5) - A legaktívabb emberünk volt, társaival ellentétben nem húzott ólombakancsot, védekezésben határozottan állt a lábán, a cselei rendre ültek, sokat vállalt, szóval nagyon komplett teljesítményt nyújtott. Az Atléti ellen az egyik legjobbunk volt, most sem volt ez másképp. Tavaly agyonkíméltük, szinte csak egy fél szezont játszott - hát most duplán törlesztheti a lazsálást, legalábbis ősszel mindenképp.

Messi (7) - Sajnos azt láttam, hogy nem volt igazán fitt: sétalgatás, totyorgás a labdával (hát amikor hátulról odaosonva lelopták a lábáról, én majdnem elsírtam magam...), az agresszivitás totális hiánya - ez az a Messi, aki két éve teljesen megosztotta a szurkolókat. Ráadásul hiába látványosan jobban működik minden, ha a szélen helyezkedik, mégis újra középre furakszik, ahol aztán sokszor megállítja a túlerő. (Mondjuk inkább a túlerő állítsa meg, mint Nainggolan...) Persze azt el kell ismerni, hogy igyekezett felvállalni a vezérbika szerepét, de most ennyi volt benne. Állítólag a mai szabadnapot is edzéssel töltötte, valószínűleg ő is érezte, hogy ez nem volt valami acélos.

Suárez (6,5) - Gyötörte a középső védőket, de a labdával gyakorlatilag kevesebbet találkozott, mint Secz Szsc ááá bazmeg az Arsenaltól igazolt remek lengyel portással. Rakihoz hasonlóan a gólja azért felhúzza az összképet, bár az is jellemző volt, hogy azt is majdnem fölé fókázta.

Neymar (7) - A csatárok közül az ő lábaiban volt benne leginkább a bugi, de valahogy Messi középre húzódásával párhuzamosan, teljesen paradox módon ő is beljebb sodródott sokszor, ezzel végképp összetömörítve az egyébként is sűrű olasz falat.

Jobbulást, Rafinha!