totelcamp

A kupa-bukta után egy eltiltásoktól és sérülésektől megtépázott csapattal kellett Luis Enriquének valami újat mutatnia abban a San Mamésban, ahol a piedesztálra emelt Valverde fix taktikával és éles stoplikkal várta rövid időn belül immáron harmadik légyottra Iniestáékat. Bár a két csapat gondoskodott róla, hogy a mérkőzés ne úgy kerüljön a históriás könyvekbe, mint a La Liga első fordulóinak egyik legjobb mérkőzése, emlékezetes pillanatok azért hála istennek így is akadtak a kilencven perc alatt. Értékelünk.

Luis Enrique pontosan tudta, változtatnia kell a taktikán, ha bármit is szeretne ettől a mérkőzéstől, és lőn... A megszokott dózerolós stílust félretéve, egy sokkal óvatosabb, meggondoltabb Barcelonát láthattunk a baszkok félelmetes otthonában. A változtatásoknak több oka is volt. Elsősorban az előző két mérkőzésen befuccsolt stratégia, amire az Athletic Bilbao már teljesen felkészült. Másodsorban az új, együtt még sosem játszó védőpáros Mascherano és Vermaelen személyében. Harmadsorban a csapat fizikai korlátai. Már az elején feltűnt, a srácok felvették a kesztyűt a durvaság határait horzsoló bilbaóiak ellen. Iniesta és Rafinha is keményen odaléptek egy-egy labdaszerzés érdekében, sőt, még Messi is éreztette a védőivel, hogy ez ma nem az a kávéház (hogy a hátsó kettősünket már ne is említsem). Nem volt teljespályás letámadás, nem volt tizenöt perces háromszögezés az ellenfél tizenhatosa előtt, nem volt annyi váratlan oldalváltás...nem volt eleve váratlan a játékunkban.

Ha nem megy a játék, térj vissza az alapokhoz - tartja a mondás. Lucho ennek megfelelően elővette a Barca alapjátékát, és úgy döntött, - teljesen jogosan - elsősorban a hátsónk legyen biztonságban, hisz az utóbbi mérkőzéseken a védelem ingatag lábakon állt. 
Biztonságra törekedett többek között azért is, mert Vermaelen még nem játszott igazi tétmeccsen Mascherano mellett, ill. mert Jordi Alba fizikailag még nem állt készen a gyalogkakukk üzemmódra a kéthetes kiesés után. Ezáltal természetesen a középpálya szerepe is megváltozott, így Iniestáék jóval közelebb kerültek a hátsónégyeshez, mint azt megszoktuk. Hogy össze tudjuk kötni a középpályát a támadókkal, Messinek vagy Rafinhának kellett visszalépnie, és segítenie a labdakihozatalokban, ill. támadásépítésekben, Sui így szinte totálisan egyedül maradt elöl.

Az Athletic a bevett csapaton (taktikán) ne változtass elvet követte, azaz az "atleticós stílust" példaként felállítva szerették volna a pályán leszűkíteni a területet Messiék előtt, minél több fizikai párharcot kikényszerítve, hogy aztán a labdás emberekre azonnal ketten-hárman is kiválthassanak. Sokáig egyik fél sem engedett az előre eltervezettből, s ez a taktikai fegyelem vissza is köszönt a statisztikákban. Busquetsék próbálták kicsalogatni az ellenfelet, s egy kicsit széthúzni a baszkok kompakt védelmét, de ez - főleg Alba defenzívebb szerepe miatt - nagyon ritkán sikerült, ráadásul Valverde fiai is szigorúan tartották soraikat. A taktikai csatát aztán mindössze egy villanás döntötte el a javunkra, de ezért az egy villanásért és rendkívül értékes három pontért nagyon megdolgozott az egész csapat. 

Bravo: a kiválóan működő védelmünknek köszönhetően szinte semmi dolga nem volt, de ébernek kellett maradnia az utolsó pillanatig. A taktikánk miatt a labdajáratásokban nagy szerepe volt, itt pedig csak egyszer hibázott (szerencsére azt is megúsztuk). A végén Gurpegi bombáját pedig úgy szedte le, mintha mágnes lenne a kesztyűjében. (7)

Alves: a korai sérülésnek köszönhetően sokat nem tudtunk meg a szerepéről, de sanszos, hogy Luis Enrique az ő és Messi között lévő kémiára építette volna a taktikáját. Első jelentések szerint legalább négy hétig nem lesz a brazil.

Mascherano - Vermaelen: féltettem őket (egymástól), de korán bebizonyosodott, hogy  nem volt rá okom. Thomast egyébként egyfajta Mascherano 2.0-nak tartom, azzal a különbséggel, hogy természetszerűen sokkal otthonosabban mozog ebben a szerepkörben, és fejjel is sokkal hatékonyabb, azaz méltó társa lehet Piquének a védelem tengelyében. Mindketten kemények, határozottak és rendkívül gyorsak is, és bár labdával sosem lesznek igazán "Barcás" játékosok, egy az egyben szinte átjátszhatatlanok. Óriási szerepük volt az Athletic rohamainak megállításában. 2x(8)

Alba: Bár Lucho  azt mondta, sok lehet még ez a kilencven perc Jordinak, de mivel okosan spórolt az erejével, és főleg a védekezéssel volt elfoglalva, sikerült végig a pályán maradnia. Bár a hőtérképek alapján a baszkok többnyire az ő oldalán próbálkoztak, szinte egyetlen említésre szóló helyzetre sem emlékszem tőlük Alba helyén. Tegnap továbbá újra bebizonyosodott, hogy a szerepe nem csak a védekezés, hanem a támadésépítések során is kulcsfontosságú. Talán három elfutása volt az egész mérkőzésen, amelyből egy gólt ért. Ismerve Mathieu képességeit ezen a poszton, jogos a kérdés, vajon Grimaldót nem lenne-e időszerű lassacskán beépíteni az első csapatba. (8)

Busquets: Évek óta a csapat egyik kulcsembere, ami az ilyen mérkőzéseken hatványozottan igaz. Nem vagyok benne biztos, hogy nélküle ezt így meg tudtuk volna oldani. Taktikai érzéke, látása a pályán és a passzjátéka miatt egyfajta Xavi-utódként tekinthetünk rá ebben a mélységi irányító szerepben. A legfrissebb hírek szerint nincs komoly sérülése (tényleg nemtom hogy csinálja) és akár már a hétvégi mérkőzésen is ott lehet a Malaga ellen. (7,5)

Rakitic: A meccset látva kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Az, hogy rengeteget fut, ütközik, szerel, kisegíti a védőket, melózik, már-már természetes nála, de ennyi eladott passz még tőle is sok. Vagy pontatlanul adta (főleg Messinek), vagy röviden, s ezzel rengetegszer okozott magának (is) dupla munkát. Írjuk ezt most a fáradtság számlájára. A kulcspassza azért sokat lendít az értékelésén. (7)

Iniesta: Ahogyan john is mondta, megint a birkózás jutott neki, amibe viszont komolyan bele is tette magát. Ennek a szerepnek hála, sok csillogás nem jut neki, de óriási szerepe van a végeredmény megőrzésében. A múltkor hiányolt Xavi-szerepet ő vette át tegnap este, s ez a képernyőn keresztül is tisztán látszott egy-egy jelzéséből: "nyugi van srácok, nem sietünk..." Csodálom Andrést, mert nem ez az ő szerepe, nem ebben tudja a legjobbját nyújtani, s nem ez miatt a játék miatt szerettük meg, de zokszó nélkül teszi a dolgát a csapatért. (7)

Rafinha: Neymart sosem tudja pótolni, ezt felejtsük el. (Nem tudom ki tudná.) Más karakter, más stílus. Amiben viszont jó, az a középpályás labdajáratás. A mérkőzés során többször is előfordult, hogy a bal oldalon összekötőként lépett vissza egy sorral, hogy rajta keresztül Suarez is megjátszható legyen. Hiányoztak persze Alba elfutásai is, és hiányzik nála a rutin is, de taktikailag rendkívül fegyelmezett mérkőzést tudhat maga után. Az a "barcás" labdajáratás pedig rendkívül szívmelengető volt. (6,5)

Messi: Számára még tart ez előszezon, így aztán jóval tompább is, mint amit megszokhattunk tőle. Ettől függetlenül ugyanolyan zseniális, ahogyan két-három embert átfűzve tartja meg a lasztit, vagy indít támadást. Őszintén szólva - a végeredmény tudatában - nem is bánom, hogy nem lőtte be a büntetőt, mivel szerintem sem ért tizenegyest Elustondo belépője, de ez már lényegtelen. Talán lehetett volna kicsit aktívabb is, de sanszos, hogy a végére tartogatta az energiáit. A szólója a végén, ha beakad, igazi slusszpoén lett volna, de nem lehet minden héten meglőni a szezon gólját. (6,5)

Suarez: Jóval kevesebb támogatást kapott a csapattól, de ez nem elég indok arra, hogy az egész mérkőzésen ne legyen egyetlen pontos passza, vagy értékelhető megmozdulása sem... Aztán jön Alba keresztlabdája, ő pedig tökegyedül, urambocsá, de úgy beb*szta ahogy kell! Sui egy rendkívül kellemetlen ellenfél, akit gyűlölnék, ha ellenünk játszana. Esik, kel, csíp, harap, feldobja magát, idegesíti az ellenfelet, (néha már minket is), elnyomja a védőjét, összenyaklik... és közben egy villanással eldönti a meccset. Végül is rengeteget melózott és neki köszönhetjük a nagyon értékes három pontot, úgyhogy: (7,5)

Sergi Roberto: Néhány éve még a középpályánk jövőjének hittük, most pedig ott tartunk, hogy jobb teljesítményt nyújtott egy számára szinte tökidegen pozícióban, mint Montoya valaha. Nagyon szívtam a fogam, amikor Dani helyett elküldték melegíteni, de egyszerűen eszméletlen mit csinált a jobb oldalon. Sprintelt, beadott, szerelt, kötényt adott, kapufát lőtt... ki ez a fickó? Tulajdonképpen az egyetlen valamirevaló veszélyforrásunk volt a mérkőzésen. Karöltve Vermaelennel nálam a mérkőzés embere. (8)

Bartra: Mindig van döccenő, ha csereként áll be. Most is sikerült hibáznia egy óriásit, amikor a mérkőzés végén úgy döntött kilép a védelem tengelyéből. Ha nincs Vermaelen bitang gyorsasága sanszos, hogy el is úszik a három pont. Nem tudom mit várjak tőle, nem tudom mire számítsak tőle. Őszintén szólva én is azt érzem, amit john: valamikor (még tavaly) elvesztette az önbizalmát, vagy legalábbis elbizonytalanodott, így itt lenne az ideje, hogy összeszedje magát. A szíve olyan mint Puyolé, és tényleg kedvelem a csupaszív játékát, de ennél több kell ezen a szinten. Sokkal több. 

Sandro: nem tudott sokat hozzátenni a játékhoz, de legalább olyan őrülten fut, mint Pedro.

Athletic Bilbao - FC Barcelona 0:1