A blogírás jó móka, eleinte az atyámfia úgy érzi, a lelkét is fel tudja darabolni, és a képernyőre vetni, hogy az olvasók kedvükre táplálkozhassanak. Később törvényszerűen belefásul mindenki, a blogírás rutinszerű lesz, mint a szex. Utóbbira szerencsére vannak jóféle praktikák, amikkel az ember feldobhatja - a blogolás viszont más téma, Bendak mellei csak az arra hajlamosak problémáit oldják meg. Rutinos rókaként azért adnék néhány tippet a vállalkozó fiataloknak, mik azok a csapdák, amiket feltétlenül kerüljenek el.
Akinek az entrópia szóról azonnal valami töményszesz jut az eszébe, annak azt kell mondjam igaza van - jelen helyzetben feltétlenül. A többiek kedvéért viszont legyünk egy picit feministák, és rögzítsük a tényt: az entrópia nő.
A holnapi BL döntő apropóján az FCBarcelona.com összeszedte azon játékosok listáját, akik hosszabb vagy rövidebb ideig, de mindkét csapatban szerepeltek. Érdekesség, hogy a listán szereplő nyolc játákosból heten a Juventusból jöttek a Barcába, s mindössze az egy szál Cáceres járt be fordított utat. Node, lássuk a listát Laudruptól az uruguayi keményfiúig.
Tényleg nagyon rajta voltunk, hogy legyen az év végén valami blogtalálkozó. Csak hát tudjátok, mi is emberek vagyunk (kivéve Bendak, johneagle és ladlac), szóval első a család. A második meg a Real Madrid - egy (jó, öt) szóval: ez most nem jött össze.
De azért ezt a könyvbemutatót feltétlenül ajánljuk figyelmetekbe, mert garantáltan jó lesz. Az Akadémiai Kiadó lassan három évvel ezelőtt éppen közös kedvencünkkel, a Hunter-féle Barca-könyvvel kezdte meg a minőségi focis könyvek magyar fordításainak kiadását, most új csillagunk, Suárez önéletrajzi írása került sorra.
Nagy utat jártunk be szeptember óta. A kétkedve fogadott vezetőedző, a Valenciából kikukázott vörös villanykaró, a "nevenincs" horvát futógép és a játékra alkalmatlan belga keményfiú mellé Douglas érkezése sok szurkolónak már csak hab volt a tortán. Ennek a brigádnak kellett megadnia a VB-n szénné égő spanyol válogatott alapembereinek, valamint a döntőt elbukó Messinek azt az impulzust, amitől azok majd újra talpra állnak, és felveszik a kesztyűt Cholo martalócai és Ancelotti pöccre robbanó fehér serege ellen.
Biztosan más csapatok életében is így van, amikor fut a szekér -, csak nekem nem tűnik fel, mert nem áll rá a szemem (sarka), - de az utóbbi hetekben, a városban járva-kelve határozottan megszaporodtak a Barça szurkolók. Értem ezalatt persze azt, hogy a városban járva-kelve azonnal látszik is rajtuk, ők márpedig azok.
Bevallom, jól is esik egyfajta inkognitóban odabökni egy "jó a pólód/sapkád/táskád" megjegyzést, egy feltartott hüvelykujj kíséretében és hallani a "köszönöm"-öket is.
Vannak játékosok, akiknek a neve mellé nem kell jelzőket aggatni, játékosok, akiket nem kell jellemezni, játékosok, akikről nem kell ódákat zengeni, vagy bizonygatni még egy rivális csapat szurkolójának sem, mennyire különlegesek. Elég csak kimondani a nevüket, s az ember arcára akaratlanul is felkúszik egy halvány kis mosoly, amiben összesűrűsödik a sok év emléke.
Érdekesen alakult az utolsó forduló, hiszen amíg a Barca egy óriási fiesztára készül, addig a Depor az utolsó lehetőséget próbálja meg megragadni, hogy bentmaradjon az első osztályban. Bár igazság szerint akár egy vereséggel is megúszhatják a kiesést, ha szerencsésen alakulnak a körülmények, de Bendaknak kell igazat adjak, aki levlistán megjegyezte, hogy volt 37 forduló, hogy elég pontot szedjenek össze a galíciaiak, ne érezzük rosszul magunkat, ha nem jön össze a tizenhetedik hely. Idén utóljára van lehetőségünk tét nélküli örömjátékra, illene megünnepelni a bajnoki aranyat, és Xavit.
Powered by 