totelcamp

Unai Eméry távozása után a Sevilla drukkerek egy emberként néztek kétségbeesetten Monchira, a piros-fehérek sportigazgatójára, vajon kivel fogja pótolni az Európa Ligát háromszor is megnyerő sikeredzőt. A megmentő nem váratott magára sokáig, ugyanis az andalúz "házmesternek" rövid úton sikerült meggyőznie a chilei válogatott nemrég lemondott sikeredzőjét, Jorge Sampaolit, hogy csatlakozzon a Sevilla rendkívül okosan felépített gépezetéhez.

Néhány hónapja épp drága jó Gerardunkat kérdezték afelől, miben más ez a csapat, mint az elmúlt évek Barcelonája, amire ő csak ennyit válaszolt:

• - "Megtanultunk szenvedni. Megtanultunk szenvedve nyerni!"

Fogalmam sincs, hogyan szalad ennyire gyorsan az idő. Az egy dolog, hogy ma este már az évad utolsó mérkőzését játsszuk, de az újradefiniált, világverő Barca is a nyolcadik szezonon van túl. Az a tíz éves kölyök, akit anno megfogott a hatkupás Pep-team, idén már ez érettségire készül. És nem is igazán az a durva, hogy ennyi idő eltelt, hanem hogy szurkolóként folyamatosan jól vagyunk lakatva, ha be is jött egy-egy gyengébb év, utána biztosan kaptunk kárpótlást. Egy kicsit felfoghatatlan (nekem mindenképp), hogy ez a nyolc szezon tulajdonképpen egy egybefüggő folyam, ahol iszonyú magasan van a léc. Elég csak belegondolni, mi történt azokkal a csapatokkal, akik nem is olyan régen még a riválisaink voltak a BL-ben, mint a MU, vagy az Inter. Pedig mintha most lett volna nemrég, hiszen Messi, Iniesta, Piqué vagy Busquets akkor is ott voltak, akkor is jók voltak. Ehhez képest egy Inter drukkernek már csak nosztalgia, hogy komoly tényezők voltak a nemzetközi színtéren.

Egy komolyabbnak nevezhető tornának nekivágni a Munir - Sandro opcióval a szélen kb. olyan, mintha az öregfater berregő skodájával rohannánk neki a Párizs-Dakar Rally-nak, Kiszel Tündével az anyósülésen. Enyhe mák, hogy a szerdai sörmeccs után Messi és Neymar is felépült a dagi mellé, így még értelme is van nekiszaladni a Rivernek. Hajtás után klubvilágbajnokságon döntőzünk.

Azok közé a spanyol labdarúgást kedvelők közé tartozom, akik kifejezetten szimpatizálnak Unai Emery munkásságával. A baszk hátranyalthajú azonban hiába nyert két Európa Ligát is a Sevillával, hiába választotta be a FourFourTwo magazin a világ Top 50 edzője közé, az áttörés és az igazi nemzetközi elismerés még mindig várat magára. Reméljük, ez a pillanat nem ma jön el. Hajtás után UEFA Szuperkupa beharang.

Mi még mindig a BL-döntőn pörgünk, reméljük, nem baj. Szakértő partnerünk, Németh Barnabás (a.k.a. barniola) az első gólról készített nekünk elemzést. Hajtás után az ő vendégposztja következik, fogyasszátok egészséggel!

Juventus - Barcelona 1-3

Nagy utat jártunk be szeptember óta. A kétkedve fogadott vezetőedző, a Valenciából kikukázott vörös villanykaró, a "nevenincs" horvát futógép és a játékra alkalmatlan belga keményfiú mellé Douglas érkezése sok szurkolónak már csak hab volt a tortán. Ennek a brigádnak kellett megadnia a VB-n szénné égő spanyol válogatott alapembereinek, valamint a döntőt elbukó Messinek azt az impulzust, amitől azok majd újra talpra állnak, és felveszik a kesztyűt Cholo martalócai és Ancelotti pöccre robbanó fehér serege ellen.

Ritkán fordul elő egy szurkolóval, hogy győz a csapata 3-1-re, és mégis hiányérzete van (kivéve ha Barca drukker). Ezt bizony tegnap végleg eldönthettük volna, és a visszavágó megmaradt volna amolyan kényelmetlen formalitásnak, ehelyett a lehető legerősebb csapattal kell majd leskodázni a Madrigalba, és átverekedni magunkat a döntőbe. Aggódni azért nem kell, hisz úgy fest Lucho és a stáb jó munkát végzett az elemzéssel, és tudjuk hogyan és mikor lehet bevinni néhány pofont, hogy a végén technikai K.O.-val a mi kezünket emeljék a magasba.