totelcamp

A kupadöntő első meccse után nagyon valószínűnek tűnik, hogy Luis Enrique tovább másolja Pep karrierjét azzal, hogy az első tízből nyolcat behúz. A sors pedig úgy hozta, hogy a sok új érkező közül kettő is élesben bizonyíthatott.

Egyéni értékelő:

Bravo – tekintve, hogy mindössze egyetlen lövés ment a kapujára, sokat kapuskodni nem tudott, annál inkább játszott „utolsó utáni hátvédet”. Az első félidőben a Sevilla olyan durván támadott le, hogy az már inkább volt fel, ezért neki is gyakran kellett rizikós passzokat vállalnia. Abban az időszakban a középső védőink is csak valahol az alapvonal magasságában, de legalábbis a tizenhatoson belül tudtak helyezkedni a passzokra, benne lehetett volna egy végzetes hiba a játékában. De nem volt - 8

Mathieu – ha jól sejtem, a többség szkeptikus volt/lett, amikor meglátta a nevét a kezdőben, aztán nagyon hamar kiderült, hogy ennek nincs sok alapja. Mert abban a majd’ félórában, ami neki jutott, gyakorlatilag hiba nélkül jött-ment. Állta a rövid és ritka versenyfutásokat (=nem volt hova visszafutni, annyira mélyen kellett helyezkednie), senkinek nem kellett kiváltani rá amiatt, hogy megkerülték volna, és egyetlen beadás se jutott be mellette az oldalán. Korrekt volt – 8

Digne – már a Gamperen feltűnt, hogy milyen vagány hozzáállással kerüli meg azt a problémát, miszerint neki most éppen a kezdeti beilleszkedési nehézségekkel kellene küzdenie. Most pedig már élesben is bizonyítékát adta annak, hogy bizony komoly versenyre fogja kényszeríteni Albát. Talán két olyan pillanatra emlékszem, amikor elkélt a segítség, de azon túl meglepően határozott, magabiztos és pontos is volt. Főleg úgy, hogy érezhetően az ő oldalát erőltették, talán arra gondolva, hogy a rutintalansága a csapat gyenge pontja. Ígéretes. Nagyon - 8

Mascherano – a Gamperen úgy láttam, hogy ő és Busquets voltak azok, akik fejben még nyaralni vannak, erre a meccsre viszont már leesett neki, hogy megkezdődött a szezon. A négy szerelés-négy tisztázás kombó már önmagában kimagasló, ami viszont igazán látványossá teszi a produkciót, a két blokkolt lövése. Igazi küzdelmes, harcos-hajtós, beleállós, frankó meccse volt ez. Az egyetlen szépséghiba az a kétes tizenegyes szituációja, amit kitudjamiért’, nem játszottak vissza olyan alapossággal, hogy ki lehessen belőle venni bármit is - 9

Piqué – lehet, hogy alapból természetes lenne ez már, de úgy néz ki, Gerard huszonkilenc éve korára eljut odáig, hogy benőjön a feje lágya. Egyre kevesebbet olvasni a szélsőségesen idióta poénjairól, és a pályán is a védelem irányítója tud már lenni. Jellemző volt, hogy sikerült a Sevillát lesre futtatnunk egyszer a tizenhatoson belül és egyszer a felezővonalnál is. Ebben pedig ő a karmester. Ami még külön tetszett, a pillanat, amikor vagy tíz métert szaladt, csak azért, hogy bátorítólag lepacsizzon Dignével, amikor az új srác első alkalommal jól oldotta meg a szituációt - 9

S. Roberto – az előszezon során már Vidal is bizonyítani tudta, hogy persze szerethetjük mi Dánielt a múltbéli érdemeiért, meg az öltöző jó hangulatának biztosításáért, de a pályán igen gyorsan elképzelhető jobb alternatíva helyette. Sergiről meg már tavaly óta tudjuk/reméljük, hogy lassan átlép a jó játékos kategóriából a meghatározóba. És ez gyakorlatilag meg is történt. Az első félidőben nem sok lehetősége volt támadásban is jeleskedni, a másodikban azonban hatványozottan bepótolta. Több sikeres csele volt, mint Messinek(4-3!), és ez akkor is érdem, ha addigra már területe is volt ehhez. Köszönhetően elsősorban éppen Messinek. Lazán és tökösen bevállalta, mint ahogy a lövést is, amikor többen még lehet, hogy piszmogtak volna egy kicsit, hátha kijöhetett volna még jobban. Még inkább nullára kijátszva az ellent - 8

Busquets – korábban mindig az volt a jelszó, hogy a Barcát „megölni” akkor/azzal lehet, ha Xavit (és Iniestát) kiveszik a játékból. Sampaoli úgy gondolta, újraértelmezi ezt az elméletet azzal, hogy Busquets-et teszi lehetetlenné. És ez sikerült is, mert az első cirka negyedórában folyamatosan hárman vették őt körbe, maximum háromméteres távolságból. És mivel így tényleg képtelenség játszani, hamar előre is menekült. Fentebb helyezkedett, gyakrabban vett részt a támadásokban, ezzel kissé magára hagyva a védelmet, de kicsit hátrébb kényszerítve az ellenfelet. Továbbra is kulcsember, és továbbra is erős részben rajta múlik majd, hogy milyen lesz a szezon. Bár nagyon is korrekt meccse volt ez a sok közbeavatkozással, én úgy éreztem, kicsit még az öltözőben hagyta az élességét. Még akkor is, ha – természetesen Messi mellett - elsősorban rá volt kihegyezve a Sevilla játéka - 8

Iniesta – azt hiszem, erre most már hatványozottan felkészülhetünk. Már tavaly is elsősorban a kiemelt meccsekre tartalékolta őt Luis Enrique, idén ez fokozottabban igaz lehet. Még mindig zseniális, még mindig kulcsfigura, még mindig hatalmas segítség a többieknek, ha a pályán van, azonban egyre kevesebb lesz a játékperc. Így pedig az is, hogy mennyire tud meghatározni egy-egy szezont a személye – 8

D. Suárez – lehet, hogy elkapkodom, és hálisten’ erős a konkurencia is, de az új érkezők közül ő az, aki nekem a legjobban tetszik. Valószínűleg azért, mert Xavi távozása és Iniesta feltételezhető kevesebb játékperce miatt nagyon kell valaki (a lelkemnek), aki az ő erényeiket tudja a pályára vinni. Nem tűnik jelentős tényezőnek, de benne megvan az alázat, hogy minden pillanatban a csapatért létezzen abban az egyszerű(nek látszó) felfogásban, hogy folyamatosan a megjátszhatóságra helyezkedik. Sok egyéb mellett Xavi és Iniesta legnagyobb erőssége ugyanis éppen ez. Lehet a kulcspassza az első gól előtt a látványosabb megmozdulása, hosszútávon mégis a csapatjátéka lesz számunkra nagyon fontos - 8

Rakitic – az első félidőben lényegében megfojtották a csapatot a helyezkedésükkel, ráadásul folyamatosan fizikai párharcokra kényszerítették, ebben pedig nem vagyunk jók. Vagy mégis? Talán tudatos, talán nem, de ő lett a kulcs abban, hogy ezt az időszakot megnyerhessük a középpályán. Rengeteg futás, állandó küzdelem, és ami ebben a legpozitívabb, hogy Messi után vele szemben szabálytalankodtak (5-4) a legtöbbet - 9

Turan – ahogy - gondolom – sokan, én is úgy vagyok vele, hogy sokat és következetesen kell bizonyítania. Az első évet tudjuk be a kezdeti beilleszkedési problémáknak, és főleg a fél éves eltiltásnak, de neki kellett volna annak lennie, aki a spanyol közegben rutinosan mozogva, nagyon hamar észrevehető lesz a pályán. Pozitív értelemben. Az előszezont – egy meccs híján – végignézve, erre most mutatkozik is némi esély. A meccs elején leginkább szenvedett, vagy észrevehetetlen volt a vonal mellett, aztán ahogy bentebb léphetett, fel is tűnt, hogy a pályán van, és egy gólmellezésig (=gólpassz) is sikerült eljutnia. Ha képes lesz legalább ezt a szintet tartani pár hónapon keresztül, elmondhatjuk, hogy megszolgálja a vételárát - 8

Munir – bevallom, elhamarkodottan mondtam le az esélyről, hogy komoly játékos lehessen az első csapatban, de most rácáfolni látszik erre. Tavaly is hasonlóképpen kezdte a szezont, amit akkor betudhattunk a meglepetésfaktornak, amit az újdonsága jelentett az ellenfelek számára. Aztán a szezon közben erősen visszaesett, de most talán már rutinosabban képes lehet kezelni a körülötte kialakult szituációt. Lehetnek nagy(obb) elvárásaink vele szemben, de nem árt ráébredni arra, ami nekem is most esett le. Még csak húsz éves - 8

Messi – értelemszerűen nehezebb dolga volt ebben a leginkább kéttámadós felállásban, ami akkor alakult ki, amikor Turan kénytelen lett a középpályás vonalba visszalépni az agresszív letámadás miatt. Persze, hogy neki is könnyebb akkor, ha Suárez mellett Neymar is levesz róla két-három embert, így adva területet, vagy legalább lehetőséget arra, hogy ne négy-öt emberen kelljen átverekednie magát. Rengeteg melót tett abba, hogy az első félidőben már a Sevilla védelmét megzavarja a labdajáratásban, aztán a második félidőben levegőt kapva már kioszthatott három kulcspasszt és egy gólpasszt is. Harap és akar. Szerintem jó szezonja lesz az idei - 9

L. Suárez – bánja a fene, ha továbbra is tartja azt a jó szokását, hogy minden meccsen először elcsesz egy ziccert, ha aztán meg valahogy csak odaér még egyhez, amiből gól is lesz. Változatlan harci szellem, rengeteg birkózás, rengeteg letámadás, azzal körítve, hogy folyamatosan „előreintegeti” a többieket a felzárkózás miatt, aztán meg némi csetlés-botlás, amit nevezzünk nagylelkűen cselezésnek, végül egy gól. Samu óta nem volt ilyen befejező emberünk, akinek minden mozdulatán látszik, hogy egyetlen célja van: minden helyzetből, minden pillanatban előretörni az ellenfél kapuja felé - 9