totelcamp

"Középcsapat" ellen kezdeni mindig zsákbamacska. Nagy még ilyenkor a mellény, nagy a tűz a játékosokban, bizonyítani akarják ország-világ előtt, hogy ők márpedig itt és most megmutatják, hogyan kell szétverni akárki pofáját, akár egy strandpapuccsal is... Na a Betis pontosan ilyen lesz.

A tavalyi 10. hely után a vezetőség úgy döntött tovább emeli a lécet, és erre - a magának főleg angliában nevet szerző, Zaragozát is megjárt - Gustavo Poyet látták a legjobb megoldásnak. A kinevezés rendkívül gyorsan jött a szezon lefújása után, a montevideoi legenda pedig azonnal munkába is állt. A felkészülési szezon alatt csapata rengeteg meccset játszott, s bátran kijelenthető, hogy fizikailag teljesen készen állnak a ligára. 

Legnagyobb igazolásuk egyértelműen az AS Rómától érkező középcsatár Antonio Sanabria, aki jelenleg épp válsérüléssel küszködik, így a játéka erősen kérdéses, legnagyobb "veszteségük" pedig szenegáli védekező középpályás, Alfred N'Diaye, akit a Villarreal csábított el a BL szereplés hamiskásan édes illatával. 
Gusztáv mester elsődleges célja a labdatartás lenne, de ez még ez ellen a fáradt, csonka Barcelona ellen sem lesz könnyű feladat. Mascherano, Iniesta és Mátyás ugyebár a Szuperkupa alatt estek el a harcmezőn,  Stéga alapozás alatt tekeretedd rossz irányba, Gomes Valenciából hozott sárga szuvenírt, Neymar és Rafinha pedig  Rióban várják a döntőt, úgyhogy szinte száz százalék, hogy az francia légió mindkét fiatal kommandósa bevetésre kerül. 

Leigazolásuk előtt őszintén szólva inkább a szőkéről hallottam, többek közt azért is, mert a Róma elleni emlékezetes meccsen épp ő tekerte Dzeko fejére a lasztit, amivel a falábú 6-1-re kozmetikázta a szituációt. Mivel a neten talált infók nem elégítették ki kíváncsiságomat, rákérdeztem Magyarország egyik legjobb bloggerénél - a méltán népszerű Omlett du Fromage írójánál -, mégis mit várhatunk a két sráctól. Chris pedig, - aki idehaza a francia labdarúgás egyik legszimpatikusabb gurujává nőtte ki magát -, rendkívül készségesen tollat is ragadott, és írta meg a következő kis "jelentést":

Ahhoz képest, hogy Umtiti Barcához való szerződését magától értetődő természetességgel nyugtázzák, karrierje csak az elmúlt 2-3 hónapban került gyorsítósávba. A francia közösségi média egyenesen úgy tartja, hogy Umtiti egy személyes marabut alkalmaz, amivel csapattársai sérülései mellett mellett a csillagok állását, a szíriai háborút és az apály-dagályt is befolyásolni tudja. 

Samuel Umtiti a 2016-os EB előtt a válogatott közelében sem járt: Varane és Sakho árnyékában Koscielny, Zouma, Mangala és Mahtieu kapott lehetőséget, Umtiti csak a 23 fős keret melletti pár tartalékos között kapott helyet. A sámán viszont megdolgozott a pénzéért: Varane és Mathieu sérülése után mégis befurakodott a francia keretbe, majd Rami félresikerült one-man-showja után bemutatkozhatott az Izland elleni negyeddöntőben. Sam onnantól nem okozott csalódást: a döntőig főszereplő maradt.

Umtiti látszólag hidegvérű figura, de ez nem mindig volt így. 2013-ban, amikor még 19 éves volt, a Lyon nehéz időszakon ment keresztül: az eredmények elmaradtak, Rémi Garde kapálózott, mint etióp úszó az olimpián, Umtiti pedig alkalmanként ugrott be, ahol nem tűnt ki különösebben semmivel. Amikor a csapat már túl volt több kínos vereségen, az akkor sérült Sam az edzésre egy „Big Sam”-rendszámú Maseratival robogott be az edzőközpontba. Maxime Gonalons és Bernard Lacombe, a klub csapatkapitánya és szakmai igazgatója aztán a mikrofonoktól távol, de a kamerákhoz közel olyan fejmosásban részesítette, hogy sokan, köztük Umtiti is úgy tartja, hogy fordulópontot jelentett a hozzáállásában. Mára már távol áll tőle a fennhéjazás, a passzivitás: aktív részese a meccseknek, megbízható pillér, aki olykor megenged magának pár motiváló üvöltést.
Fizikuma ellenére inkább egy ball passing defender: bal lába miatt érdekes szögekből tud szélesíteni a játékon és nem remeg meg a lába, ha mélységben kell bejátszania társait. A Barca ügyes vételt csinált vele, hiszen a játékhoz megvannak az adottságai, mégis más profilt nyújt, amit adott ellenfelek ellen jobb lehet bevetni.

Lucas Digne (ejtsd: Lüká Diny) bizonyos értelemben Umtiti tökéletes ellentettje, az egyetlen hasonlóságuk, hogy mindketten bal lábasok. A kis Digne az a mintagyerek, akit a szülei ministránsnak küldtek kiskorában vasárnaponként és olyan pályákon tanult meg focizni, ahol több volt a sár, mint fű. Ő az, akiről nemcsak úgy tűnik, de be is bizonyosodik, hogy a legnagyobb őrültség, amit valaha elkövetett az volt, hogy 23 óra helyett éjfélre ért haza a szomszéd házibuliból. Digne szerénysége már-már zavarbaejtő, mindig súrolja a szégyellősség határát, de ehhez olyan munkabírás párosul, ami kiemeli a társai közül. 
Személyes meggyőződésem, hogy jelenleg ma Franciaország legjobb balhátvédje a képességeket tekintve Laywin Kurzawa, de karrierben Digne fogja többre vinni, mert nyaktól felfelé sokkal jobban van felépítve. Kurzawa egy igazgatói intőkkel teli ellenőrzős botrányhős, aki az összes jó csajt lenyúlja és ügyesebb mindenben, amit technika órán gyártanak. Digne-nek nem adatott meg ez a tehetség, cserébe viszont négyszer annyi erőbedobással és szorgalommal vág bele mindenbe, mint megáldott társa. 

Ha bele kellene néznem egy távcsővel a jövőbe, azt látom, hogy Digne többet fog hibázni, mint Jordi Alba, kevésbé lesz imponáló, mint Eric Abidal, de amikor számítani fognak rá egy spanyol kupameccsen, vagy egy BL-csoportmeccs visszavágóján, akkor meg fogja mutatni, hogy igenis ott van és köszöni szépen a lehetőséget. Mindenhol ezt tette, a Lille-ben, a PSG-ben és a Romában is. Akkor is, ha volt nála jobb, és akkor is, ha csak ő volt a poszton bevethető ember. Digne ott lesz és ha azt kérik tőle, a maratont is le fogja futni.

Várható kezdők: