totelcamp

Bart és bandája meg kell hagyni, idén piszkosul belecsaptak a lecsóba. Hogy ki mit hoz a konyhára, az még persze elválik, de első blikkre nagyon úgy fest, hogy sikerült felrázni a keretet, leadni a ballasztot, és a régóta kritikák kereszttüzében izzó cserepadot pedig olyan szinten felturbózni, hogy néhány (pl. a jelen pillanatban három) kezdőjátékos hiányát is képesek vagyunk megfelelő szinten pótolni.

Luchó kirakósának legutolsó darabkája egy olyan minőségi csatár, akit személy szerint a büdös életben nem hittem, hogy képesek lehetünk megszerezni. Paco Alcacer a spanyol labdarúgás gyöngyszeme, akinek így 23 évesen már sikerült bőven túllépnie az "ígéretes" jelzőn. Személyében egy vérbeli középcsatárt sikerült befogni a denevérbarlangból, akinek a vérében van a gólszerzés. Az a fajta agyafúrt gólvágó, aki valahogyan mindig ott áll, ahova a labda pattan. Aki kapu előtt sem totojázik, nem vacakol, hanem azonnal tüzel. Fizikailag a 176 centijével bár nem egy Böde, de rendkívül nehéz elnyomni. A lasztit nagyszerűen fedezi, a sebessége mellett pedig a labdára irányuló aggresszivitása szinte "Alexis Sanchezi méretekeket" ölt.

Akadnak, akik (néha bizony teljesen jogosan) keserű hangon kommentálják a vezetőség munkásságát, és persze most is találhatnak valamiféle kivetni valót, de a csapat megerősítése egyértelműen kijelenthető, hogy várakozásokon felül teljesült. 

Mivel megeshet, hogy Valenciában szerzett híre ellenére idehaza sokak számára még mindig ismeretlen, épp kapóra jött az ESPN egy aktuális cikke Paco Alcacerről, amiben öt érdekességet osztott meg az olvasókkal. Olvassátok szeretettel:

Mennyből a pokolba

2011 augsztus 13-án - az akkor még mindig csak 17 éves Paco álma végre beteljesült és egy barátságos mérkőzés keretében az AS Roma ellen mutatkozhatott be a Mestalla közönsége előtt. Paco - természetesen - gólt szerzett, amit szinte extázisban ünnepelhetett a szülei előtt. A megvalósult álom azonban hamarosan rémálommá vált, ugyanis édesapja a stadionból hazafelé vezető úton szívinfarktust kapott, és a helyszínen életét vesztette.

"Nem tudtam elhinni, vagy felfogni mi történt. Ott álltam 18 évesen, és még csak el sem búcsúzhattam az édesapámtól. Kegyetlen volt. De erőt merítettem belőle, és azóta máshogyan tekintek a dolgokra."

Három évvel később a Spanyol válogatottban, amikor góllal mutatkozott be,  csak egy dolog járt a fejében, míg az ujjával az égre mutatott..

Született gólzsák

Sok támadónak időre van szüksége ahhoz, hogy ráérezzen a gólszerzés "titkára", Alcacer azonban már tinédzserként is megannyi csapatot elszomorított.  A 2009/10-ben rendezett U17-es Európa bajnokságon (kvalifikációs mérkőzésekkel együtt) 14 gólt termelt, ami azóta is rekordnak számít. Később, az U19-es Európa bajnokságon folytatta a gólgyártás, bár a döntőt elbukta a spanyol csapat.

Lecsap a lehetőségre

A Barca "csatármizériájának" egyik fő oka az volt, hogy a játékosok tisztában voltak vele, mennyire kemény munka helyet követelni az első csapatban Messi, Neymar és Suarez társaságában. Alcacernek már Valenciában is a kezdetektől fogva küzdenie kellett a csapatbakerülésért. Nem adja fel, ha nem kap szerepet rögtön a legelejétől. Hajlandó dolgozni és várni a az esélyre, amivel Lucho ideális negyedik számú csatáráva válhat. Az elmúlt két szezonban Alvaro Negredóval és Santi Minával versengtek a középcsatár posztért, s 51 alkalommal, amikor ráesett a választás 24 gólt termelt.

A beilleszkedéshez sincs szüksége sok időre. A nemzeti csapatban 16 percnyi játék után máris betalált Macedónia ellen, s a 2016-os EB selejtező csoportköreiben 5 góllal a La Roja legeredményesebb támadója lett. 

Amikor arról kérdezték, hogyan marad "éles", azt felelte: "Ha nem játszol 20 napon át, készen kell állnod a 21. napon is. Macedónia ellen nem is kellett volna játszanom, de Diego Costa megsérült. Játszottam, és gólt is szereztem. Nem könnyű, de a mentalitásom miatt csakis a munka, munka, munka jár a fejemben."

Bevallottan lesipuskás, azaz "Jókor, jó időben."

Alcacer példaképe az anno Barcát is megjárt Ronaldo volt, de elismeri, hogy stílusát tekintve Raul játéka áll hozzá közelebb.

A támadó azt is elismeri, hogy az erőssége egyértelműen a gólszerzés, nem pedig a cselezés. Egyszer egy interjúban meg is jegyezte viccesen, hogy ahányszor edzésen labdavezetéssel (cselezgetéssel) próbálkozott, általában hasraesés lett a vége. "Tisztában vagyok az erősségeimmel, és ezekből próbálom a legtöbbet kihozni. Számomra a legfontosabb, hogy a tizenhatoson belül hozzanak játékba. Az az én igazi játékterem."

Rendkívül szerény

Alcacer földműves családból származik, de sosem akarta azt a fajta életet élni. Sőt. Saját megvallása szerint nem mindig vette ki a részét a munkából. Egyrészt mert nem szeret korán kelni, másrészt pedig tehetséges volt a labdraúgásban.

"Valószínűleg egy kicsit lusta voltam, és keményebben kellett volna dolgoznom (a futballpályán). Rengeteget fejlődtem ebből a szempontból, mivel a csapattársaim megmutatták mennyire fontos. Nem születtem tökéletesnek. Mindig is tisztában voltam vele, hogy van érzékem a gólszerzéshez, de sokszor fel sem fogtam, hogy ott állt mellettem egy csapatnyi ember, akik sokkal keményebben dolgoztak, mint én." 

Isten hozott, Paco!