totelcamp

 1992. május 20­-án a Bajnokok Ligája döntőjének hosszabbításában kilenc perccel lefújás előtt Eusebio Sacristán vett át egy visszatett labdát Stoitchkovtól. A Suarezt is megszégyenítő cselsorozat után ­ nagyjából 22 méterre Pagliuca kapujától ­ egy John Cena ollófogás után került a földre, amit Schmidhuber spori azonnal le is fújt. Mancini - és ­ ekkor érthetően kevésbé vidám ­- cimborái igyekeztek amolyan olaszosan menteni a menthetőt, de miután Pep is megmutatta nekik, hogy hova lesz letéve a labda, szépen lassan visszasompolyogtak a heréiket simogatva sorfalat állni. Ronald Koeman komótosan leállította a pettyest, megvitatta Hrisztóval és Bakeróval, hogy "Jó, akkor ez most egy olyan kerítésszaggató lesz, rendben?", amíg Vialli a törölközőjébe temetett fejjel imádkozott a Madonnához a cserepadon... mindhiába.

A Sampdoria és az FC Barcelona történelme azóta teljesen más irányban száguldott tovább. Míg Katalóniában egy­egy ködösebb időszak után gyakorlatilag "szansájn van és ingyen pia", addig a Sampdoria kínlódva kóborol a Calcio vadregényes középmezőnyében, imitt­amott belekóstolva a Serie B kalózövezetébe is. Végigfutva a névsoron, azért akadnak ismerős arcok a keretben. Itt van például az egykor csúcstehetségnek kikiáltott Cassano, akivel Perez ki is csempézte a Real öltözőjét (értsd: megvette, majd rövidúton adta is tovább), vagy a valaha a Juventust is erősítő Quagliarella, akit Lippi még a VB­re is kiválogatott. A középpályáról illik megemlíteni a helyi legendát és a csapat kapitányát, az élesszemű, ám annál inkonzisztensebb teljesítményt nyújtó Angelo Palombót, valamint az Inter egykori csodagyerekét, Ricky Álvarezt is.

Ha valaki számára a Barca előszezonja eddig kókadtnak tűnt, akkor a Sampé egyenesen a "lóhúgy" kategóriába sorolható. Eddigi öt felkészülési mérkőzésükön 10 gólt kaptak, cserébe kettőt gurítottak. Utoljára a Malagával vívtak egy rendkívül (nem) eseménydús 0-­0­-t, ahol aztán büntetőkkel maradtak alul, a mutatott játék képét pedig talán jobb nem is firtatni.

Ha a hazai keretre vetjük gólparádéra éhező szemünket, akkor elég szembetűnő a változás -­ főleg a tavaly még kifejezetten satnya cserepadot illeti. Úgy fest, Lucho tényleg rárúgta az ajtót Bartomeura, és addig szorította nemlétező heréinél fogva, hogy az beadta a kulcsot, és újrapolíroztatta a keretet.

A távozók nagy részéről kijelenthetjük, hogy az utóbbi időben még csak peremembernek sem nevezhettük őket, és csak idő kérdése volt, mikor szabadul meg tőlük a klub. .. kivéve téged, te favellák divatguruja... Hozzád egyszer még írok egy bűbájos szerelmes verset, amiben benne lesz minden bódító beadásod, az elálló füleidtől kezdve a kutyaszar alakú séródon keresztül, a Roncinak kiosztott kötényen át a kétszínű Marca "újságnak" nevezett szennylap leoltásáig minden, de minden. Téged még nem engedlek el végleg, Te kis huncut. Hozzád még visszatérek, ígérem...

Visszakanyarodva Luchóra és a keretre, a tavalyi lehetetlen helyzetnek hála, úgy fest, mindenki megértette végre, hogy a kezdőn kívül szinte alig van olyan játékos, aki a padról beállva bármiféle pluszt tudna adni a csapatnak. Kezdődött az egész Denis Suarezzel, aki talán az év egyik legnagyobb fogása lehet a Primera Divisiónban. Aztán jött Umtiti, akit a mai árak mellett egészen nevetséges összegért hoztunk el a Lyontól. Közben aláírt Digne is, aki első ránézésre képes lehet versenyhelyzetet teremteni Alba számára, és nem azért kell majd imádkoznunk, hogy "csak ne Matyiőt tedd oda Lucho, b..meg!!!!"(Már megérte.) Fű alatt elhoztuk a középpályásból védők hiányában átkonvertált (Pep is erre gerjed), eddig nagyon kellemes benyomást keltő Marlon Santost, aki még mindig az A csapattal edz(!). És persze végül, de nem utolsó sorban a Real faxgép elől elhalászott ­- és két éve kerülgetett -­ André Gomest, aki saját bevallása szerint egyszerűen nem tudott ellenállni Iniesta szekszuális mozgáskultúrájának... Hát, ha valaki, akkor mi aztán tényleg megértjük.

Az egyetlen kérdőjel ­ amelyet igyekszik a héten rövidre zárni a vezetőség ­ a csatárkérdés. Én igazán nagyon kedvelem Munirt, de ha elképzelem, hogy Luchónak a mórt kell felküldenie teszem azt az Atletico ellen, akkor sanszos, hogy a gyereket két darabban hozzák majd le, a bal lábát Godín véres fogai közül kitépve. Úgyhogy: „Főúr! Egy Henke Larsson rendel!”

20:30