totelcamp

1992. május 20­-án a Bajnokok Ligája döntőjének hosszabbításában kilenc perccel lefújás előtt Eusebio Sacristán vett át egy visszatett labdát Stoitchkovtól. A Suarezt is megszégyenítő cselsorozat után ­ nagyjából 22 méterre Pagliuca kapujától ­ egy John Cena ollófogás után került a földre, amit Schmidhuber spori azonnal le is fújt. Mancini - és ­ ekkor érthetően kevésbé vidám ­- cimborái igyekeztek amolyan olaszosan menteni a menthetőt, de miután Pep is megmutatta nekik, hogy hova lesz letéve a labda, szépen lassan visszasompolyogtak a heréiket simogatva sorfalat állni. Ronald Koeman komótosan leállította a pettyest, megvitatta Hrisztóval és Bakeróval, hogy "Jó, akkor ez most egy olyan kerítésszaggató lesz, rendben?", amíg Vialli a törölközőjébe temetett fejjel imádkozott a Madonnához a cserepadon... mindhiába.

Nem kell hozzá nagy merészség, hogy kijelentsük, az FC Barcelona történetében nem volt még egy olyan fontosságú ember, mint Joan Gamper. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, amikor feladta a hirdetését egy helyi újságban, valószínűleg fogalma sem volt, hogy Európa egyik futballóriását kelti majd életre. Egy csapatot, amely nem csak néhány labdarúgónak teremt otthont, hanem egy nemzet szimbóluma és támasza lesz az elnyomás alatt. Egy klubot, amely minden szempontból gigantikussá vált, és sokkal több ma már, mint egy futball klub. Íme hát Joan Gamper és az FC Barcelona megalapításának története.