totelcamp

Hosszú idő után olyan évet zártunk, tudjátok. Közel voltunk hozzá, de a barbárok széttrollkodták (képzavar) az összes törekvésünket. Ilyenmódon az események év végi illő feldolgozásához ezúttal külső segítséget kellett igénybevennünk, mert a szívünk szakadt meg (vagy mi, megint képzavar?). No, azért odáig nem süllyedtünk, csak egy pesti - hívjuk így - kávéházba ültünk be hallgatózni, a szilveszteri posztot szigorúan borral és malaccal elv jegyében. Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak Barca-sikerekben gazdag, boldog új évet!

Szanyó: Tisztelet, Galaschek! Üljön ide!
Galaschek: Alá szolgája, Szanyó!
Sz: Mit szól a Tatához?
G: Előfordul az ilyen...
Sz: Elő. Jól kipenderítették!
G: Ki.
Sz: Közös megegyezéssel - ahogy divatos mondani!
G: Közös megyezéssel a fenét, hát még mindig látszik a monoklija, és biceg egy kicsit.
Sz: Miről beszél?
G: Tata már csak ilyen, ha szilvát szagol, nem bírja abbahagyni. Drótos Karesz elsírta magát, amikor a tiramisuból sakktáblát hányt az ünnepi asztalra. Tata egy kulthős, három kidobó kellett hozzá, hogy kitegyék, pedig már megvan az öreg vagy 75.
Sz: Maga milyen Tatáról beszél?
G: Hát apósomról, milyen másik Tata van még?
Sz: A szürke-zöld, maga vadbarom!
G: Ja, az!
Sz: Az hát. Milyen fanatikus maga?
G: Jó, volt már egy pár belőlük - Tata persze korábban egy sem.
Sz: Úgy gondolja egyedi?
G: Egyedi, úgy is mondhatjuk. Jónak tűnik, jónak tűnik, aztán az első komolyabb útján lerohad.
Sz: Nem lehet, hogy csak - mondjuk - pechje volt?
G: Pechje... Ja, hát a lejtőn felfelé lerohadni, majd még a kézifék bovdent is elrágni...
Sz: Micsoda hasonlatokat tud maga!
G: Dehát ez nem hasonlat, Szanyókám, hengerfej, féltengely, bovdenszakadás - egy lejtőn egyszerre!
Sz: Miről beszél már megint, maga Barcások szégyene?
G: Miről, miről, hát a szürke-zöld Tata autómról!
Sz: Istenverte vadbarom, így nem lehet beszélgetni!

Sz: Na, és mondja mit szól a Csecshez?
G: Ne is mondja, Szanyókám! Utoljára nyáron volt hozzá szerencsém az alsóörsi strandon. Ecseteljem?
Sz: Maga büdös mázlista! Csecs? Élőben?
G: Hajaj, Szanyókám, hajaj!
Sz: És kért tőle autogramot?
G: Autogram... Őszintén szólva, eszembe sem jutott.
Sz: Úristen, maga tényleg barom!
G: Miféle perverziói vannak magának, Szanyókám! Hogy gondolja, szorítsuk közéjük a cerkát?
Sz: Mi a feszes fenékről beszél, maga ráspolyagyú? Kik közé?
G: Hát azok közé... Tudja, a Csecsek közé!
Sz: Ó, maga félkegyelmű! Én arról a Csecsről kérdeztem, ami már a Chelseaben van.
G: Ja... Azt tudom! Nem rossz portéka.
Sz: Mi van?
G: Figyeljen, maga szerint ez beválna nála a csajozáshoz: "Nem vagyok nőgyógyász, de szívesen vetek rá egy pillantást!"
Sz: Miről zagyvál itt össze?
G: Hát a chelsea-s doktornéniről, meg a csecsről! Miért?
Sz: Maga kretén!

Sz: Beszéljünk inkább az új csapatról. Sorolja csak, Galaschek!
G: Valdés...
Sz: Bravo!
G: Minek örül?
Sz: Nem örülök, csak mondom, hogy Bravo.
G: Nem is védett most, mit bravózik?
Sz: Idióta!

Sz: Mi a helyzet a szőke horváttal?
G: Ezt már a csecsnél megbeszéltük, nem?
Sz: Ide figyeljen! Kussoljon! Inkább elmagyarázok magának valamit, mert maga nagyon nincs képben. Luis Enriquét.
G: De én azt nem akarom.
Sz: Mit nem akar? Mit nem akar!
G: Tartsa csak meg luiz az enrikét. Nekem ugyan nem kell.
Sz: Na, a Lucho az kérem visszahozta a barcelonai virtust!
G: Azt szeretik a katalánok?
Sz: Szeretik? Rajonganak érte! Megőrülnek!
G: Anyósom rizzsel csinálja, hát azzal ölni lehet, kérem alássan. Kolbásszal, tojással én is megeszem a Lechot. Na de rajongani érte? Mi ez, valami elsinkófált Disney-mozi?
Sz: Mert Lucho rafinált!
G: Végre, azt én is ismerem. Guardiola tiagólt, Lucho rafinált. Még jó, hogy ilyen szapora a Mazinho!

Sz: Maga komolyan ilyen hülye? Lucho forradalmasította a védekezést! A kevesebb néha több!
G: Figyeljen, most el ne kezdje a gumi témát, mert azt már unom. Az a lényeg ugyebár, hogy nem elég a végéig kihúzni, hanem még egy kicsit tovább kell.
Sz: Már miért kéne tovább kihúzni a végénél?
G: Különben belövi.
Sz: Ki lövi be, maga istenátka?
G: Hát biztos nem a Thomas Pina...
Sz: Magának fogalma sincs ehhez az egészhez! Tudja egyáltalán mi az a tiki-taka?

Pazar karácsonyfa van a háttérben, az ünnepi hangulat miatt került ez ide. Meg hát ugye tudományos vizsgálódás céljából. (S még véletlenül sem öncélú malackodás okán.)

G: Van róla nemi fogalmam. Gyorsan mozgatjuk a labdát! Tesszük ide-oda.
Sz: Így van, Galaschek, így van. És Guardiola óta ezzel védekezünk is!
G: Ezzel? Védekezünk? Nekem inkább megjött tőle a kedvem támadni!
Sz: Csak ha eljön a megfelelő pillanat, csak akkor! Határozottan betenni a résbe, az a legjobb taktika.
G: Van másik is?
Sz: Át lehet ívelni.
G: Átívelni? Ne kérjünk esetleg autogramot?
Sz: Betenni a védelem mögé. Érti, maga félkegyelmű?
G: Ja, értem. De az egy másik játék.
Sz: Persze hogy az, Galaschek, persze hogy az!

G: Ide figyeljen, én nem is hittem, hogy maga ekkora tudósa ennek a dolognak. A neje nem gyanít semmit?
Sz: Á, ő is ott üvölt velem együtt a kanapén: csússz már be!
G: Ezt üvöltik együtt?
Sz: Ezt ám. Meg azt is mondja a feleségem, hogy lődd már el, te barom! Így szurkol!
G: Aha... Nehezen lövi már rá... Mondja, Szanyó, a nejének ez nem fáj?
Sz: Már miért fájna? Általában inkább örül. Hiszen a Neymar például mindig huncut trükköket csinál.
G: A Neymar... A Neymar? Az is ott van maguknál a kanapén?
Sz: Nem a kanpén, hanem a tévében, maga tökkelütött.
G: Ja, akkor ő ilyen izé... színész, értem.
Sz: Nem színész, futballista. Tudja, aki mindenhonnan belövi.
G: Nagy kópé maga, Szanyó! Én most inkább hazamegyek becsúszni egyet, még az is lehet, hogy kérek egy autogramot is az asszonytól. Maga csak igya meg az én kávémat is! BÚÉK, Szanyó!
Sz: BÚÉK, Galaschek!