totelcamp

Éric Abidal december 19-én 35 évesen az Olympiakos játékosaként jelentette be visszavonulását. Nem így kellett volna történnie. Éric Abidalnak a Barcából kellett volna visszavonulnia, ahogyan Puyol is tette, ahogyan a klub legnagyobbjai tették.

Ha a Barca Pep (vagy Pep Barca) korszakát vizsgáljuk sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a néhány játékosról, akik miatt a legnagyobb csillagjaink ragyogni tudtak. Ezek az emberek nem keresték a rivaldafényt, nem látványos játékuk miatt érdemelték ki milliók imádatát, hanem alázatos és rendkívül megbízható játékukért. Abidal egy volt közülük, egy a szürke eminenciások közül.
Próbálkoztam, de nem megy. Egyszerűen nem tudok olyan szituációt felidézni, amikor kockázatos/szorult helyzetben hibázott volna, vagy játékával veszélybe sodorta a csapatot. Épp ellenkezőleg, olyan képsorok futnak át az agyamon, amiktől egyszerűen libabőrös leszek, vagy csak egy halk "wow" suhan ki a számon... Számomra Éric Abidal a tökéletes védő. Számomra Éric Abidal a legnagyobb védő.

A BL győzelmet követő szezon óriási csalódást hozott Laportáéknak, de úgy érezték, még egy évet megérdemel a Franck Rijkaard vezette társaság, s egy kiadós vérfrissítéssel talán még képesek lehetnek életet lehelni a Ronaldinho nevével fémjelzett garnitúrába. Abi olyan nevekkel érkezett Katalóniába mint Henry, Yaya Touré, Milito vagy a kapusok mintaképe, José Manuel Pinto. Az eredmények azonban elmaradtak, s a klub Rijkaard mellett Ronaldinhotól is elköszönt. A csapat a bizonytalanság ködében fuldoklott, s Abidalék a megváltást egy edzőként még rutintalan, helyi legendától remélhették.

"Védőként a dolgom, hogy feldühítsem az ellenfél játékosát. Az a célom, hogy a látványomtól szinte rosszul legyen, és más pozíciót keressen magának a pályán."

Guardiola érkezésével aztán megkezdődött az évek óta húzódó nagytakarítás, és aki maradni akart - sztár, nem sztár - be kellett állnia a sorba. Klubok tucatjai vártak éhesen olyan falatokra mint Deco, Xavi, Abidal, Zambrotta vagy Eto'o, de Pep kijelentette, Éric értékes tagja a csapatnak, szüksége van rá.

Hogy Abidal mit adott Pepnek és a klubnak, az számokban és trófeákban talán nem is mérhető. Tiszta, sallangmentes, megbízható játéka mellett olyan attitűdöt, eleganciát, tartást és határozottságot adott a csapatnak, amitől az ellenfelek egyszerre tisztelték és rettegték a jelenlétét. Abidal jelentette a mérleg nyelvét, amely ügyelt az ellensúlyra, ha Dani Alves a jobb oldalon Messi mellett tűnt fel az ellenfél tizenhatosánál. Abidal nyújtotta a zökkenőmentes megoldást, ha Puyol vagy Piqué kiesett középen. Abidal volt az inspiráció, ha a csapat a végkimerültségtől a Bernabéuban a szakadék szélén táncolt. Abidal volt a megingathatatlan szikla...

2011. március 15-én a klub bejelentette, Éric Abidal májában rákos daganatot diagnosztizáltak. Az ember, akit elpusztíthatatlannak hittünk egyszercsak két világ közt találta magát. Hirtelen minden törékenynek tűnt, s féltünk, hogy a csapatot nem a kívülről érkező egyre erőteljesebb támadások őrlik fel, hanem maga a csapat egy megroggyanó pillére temeti maga alá.... Abidal azonban csak annyit mondott: Visszatérek!

Mi pasik nem sírunk. Nem sírunk a Titanicon, nem sírunk ha kóbor kiskutyát látunk, és nem sírunk még akkor sem, ha William Wallace azt kiáltja "Szabadsáááág!". De két és fél hónappal műtétje után, amikor Éric végigjátszotta a Wembley-ben a Bajnokok Ligája döntőt és Puyol átengedte neki a serleget, az örömmámor közepén megvallom férfiasan, megkönnyeztem a visszatérését.

"A tiéd Éric, Te emeld fel, megérdemled!"

Ha az embert ekkora megrázkódtatás éri, akarva akaratlanul is átértékeli az életét. Mi a fontos, mi nem, miről kell lemondania,.. miről hajlandó lemondani. Abidalnak a család mellett a játék volt a mindene, s ami számunkra teljesen mindennapi, és az élet természetes velejárója, azért neki meg kellett járnia a poklot... ezek után képzeljük el, micsoda érzés lehett újra pályára lépni abban a csapatban.
A történet azonban újabb fordulatot tartogatott. Orvosai újabb bejelentést tettek, a műtét nem járt teljes sikerrel, s Abidal mája annyira rossz állapotban van, hogy a szervátültetés elkerülhetetlen. Minden eddiginél keményebb időszak következett Abi és családja számára. Hónapokon keresztül tartó állandó fájdalom, sokszor már annyira elviselhetetlen szinten, hogy azt kívánta, legyen már vége... bármi áron...

A Gétafe elleni mérkőzés előtt a csapat megtudta, hogy Éric nézni fogja a meccset. Xaviék szinte önkívületi állapotban léptek pályára Madridban, és a 4-0 győzelem után egységesen Abidalnak ajánlották a győzelmet. Apró gesztusnak tűnhet, de Abinak óriási erőt adott. Szörnyű érzés lehet úgy élnie egy profi labdarúgónak, hogy csak a jóisten tudja játszhat e még valaha.
A nyáron Tito váltotta Guardiolát a csapat kispadján, s év eleji nyitóbeszédében biztosította arról, hogy továbbra sem feledkezett meg róla senki a csapatnál.

"A Te harcod ad nekünk erőt! Visszavárunk, bármeddig is tartson!"

Éric Abidal egy évvel a májátültetése után, 2012. április 6-án lépett pályára újra az FC Barcelona színeiben. A Mallorca ellen az utolsó 20 percre Piquét váltotta, a nevétől zengő Camp Nou pedig talpon állva tapsolta meg a legyőzhetetlen franciát minden egyes labdaérintésénél.
A Barcánál eltöltött 6 éve alatt mindösszesen két gólt lőtt, de két micsoda gólt! Sosem felejtem az elsőt a Bilbao ellen, és sosem felejtem az utolsót, amikor Mou Realja ellen egyszercsak megjelent a bal oldalon a semmiből. Mintha egy szellem suhant volna el a tizenhatosuknál, és mire a madridi védelem reagálni tudott, már el is küldte bal külsővel a labdát Casillas mellett a hosszúba...

A 2012/13-as szezon végén aztán sokunk meglpetésére a klub úgy döntött, nem hosszabbítja meg a játékos szerződését, és inkább a vezetőségben kínáltak új pozíciót a Camp Nou kedvencének. Kissé nevetséges, hogy egy embernek, aki éveken át küzdött, szenvedett azért, hogy újra játszhassa, élvezhesse ezt a csodálatos játékot, egy ilyen ajánlatot tesznek az asztalra. Abidal azt választotta, ami boldoggá teszi őt, a futballt, s a könnyeivel küszködve mondott búcsút az FC Barcelonának.

"Sosem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire szeretnek."

Négy spanyol bajnokságot, két Bajnokok Ligáját, két spanyol kupát, három spanyol szuperkupát, két európai szuperkupát és két klubvilágbajnokságot nyert a Barcával, de ettől sokkal többet kaptunk tőle. Abidal reményt és erőt adott az FC Barcelonának, s bebizonyította azt, amit csak a legnagyobbak tudtak: Ha van hited, legyőzhetetlen vagy!

Mindent köszönünk Abi! Várunk vissza!