totelcamp

Mivel vigvik a Pedro tripla óta katatón állapotban van, s ha akad is néhány tiszta perce dolgozatokat javít, vagy visszanézi a Huesca elleni első félidőt (amitől újra visszaesik), John taknyos zsebkendőkkel várja a télapót, bastila majd értékel, ladlac pedig most egy ideig a másik elfoglaltságának (emberkereskedelem) hódol, ezért hajtás után tőlem kaptok beharangot. Nézzük mi vár ránk, az év utolsó Barca meccsén.

Kissé szomorkás hangulatban fordultunk a 16. fordulóra, hisz még mindig ott motoszkál a fejünkben a getafei repceföldön elhullajtott pontok száma, aminek köszönhetően ma egy akár 40 gólos győzelemmel sem tudjuk beelőzni a fővárosi gárdát. A kötelezőt ugyebár – ahogyan a szent könyvben is meg vagyon írva – hozni kell, pláne ha karácsony van, pláne ha otthon játszik a csapat, pláne ha ilyen ellenfelet kapunk a Jézuskától ajándékba. A hétközi kupaforduló persze nyújtott némi vigaszt világméretű fájdalmunkra, ahol igazán szép játékot nyújtva magabiztosan léptünk túl a segunda B-ben viaskodó kiscsapaton (gyors összefoglaló itt), s aminek köszönhetően az Elche után, (megelőlegezzük) a Real-Atlético párharc életben maradt felével játszhatjuk az elődöntőt.

No, de félre a negatív gondolatokkal, hisz ma kora délután előrehozott karácsonyi misét tartanak Messiék a Camp Nou-ban, ahol mindennek flottul kell mennie. A szentatya szerepét reméljük a kis argentin vállalja majd magára, és úgy intézi a dolgokat, hogy mire a "Krisztus teste" részhez érünk, a meccs érdemi részét már lezártuk, az ellenfél pedig tátott szájjal asszisztál a rituálé zökkenőmentes lebonyolításához...

Az ellenséges "nyáj" jelenleg az utolsó előtti helyen legel a La Ligában, ráadásul mindösszesen egy árva győzelem szerénykedik a nevük mellett, igaz, azt két fordulóval ezelőtt szerezték a San Mamésban(!!!). A Córdobáról illendő tudni, hogy egykori legendás játékosunk, Albert Ferrer 43 év után juttatta fel őket a spanyol élvonalba, ahonnan 8 forduló után távoznia kellett a kilátástalanul gyenge játék miatt... Aztán amióta Djukic átvette a juhászbojtár szerepét, valami szemmel láthatóan megváltozott, hisz rutinja mellett sikerült átadnia valamit déli mentalitásából is, és bár sokáig azon voltam, hogy ennek a csapatnak semmi keresnivalója az első ligában, lassacskán azért felnőnek a feladathoz. A szerb mester szolid, agresszív védekezést és gyors ellentámadásokat ígér (meglepő fordulat?), miközben a "nincs veszítenivalónk" vezényszavakat duruzsolja játékosai fülébe.

- Djukicék felkészülve várják a mérőzést -

Nem várunk komoly ellenállást, de az ember soha nem lehet elég óvatos, (ahogyan láttuk múlt szombaton is, vágta már Xavit pofán guruló labda Madridban,) de nincs az az Isten, hogy itt ma a csapat elbukja a 3 pontot. Pep hagyatékaként Luis Enrique minden rezzenését továbbra is élénken figyeli és kritizálja a média. Eddig szinte tüntettek a változásokért, most pedig sokként éri őket, hogy valaki tényleg mer változtatni. A mester meg meri tenni, amihez Martínónak nem voltak golyói (támogatói). Kockázatosabb, bátrabb és persze egyértelműen nyíltabb játékot kér a csapattól, ugyanakkor mindamellett, hogy a védekezést csapatként oldjuk meg, individuális szinten jóval többet vár a játékosoktól a támadások felépítése során (meglepetés faktor). Pep sokszor képes volt félbeszakítani az edzést, ha egy-egy játékosa 20-30 centire volt az általa elképzelt/elvárt pozíciótól, azaz minden lépés előre meg volt tervezve, (Tata grillpartikat szervezett,) ezzel ellentétben Lucho bár megkövetel alapvető taktikai lépéseket, szabad kezet ad néhány kulcsfontosságú játékosnak a támadó harmadban. Ahhoz, hogy az ellenfelünk merjen támadni, el kell érnünk, hogy akarjanak is támadni. Sokszor látjuk, hogy Neymar és Messi is sétál, és nem támadja le az ellenfelet, akik szinte ellenállás nélkül jönnek át a félpályáig. Pep óta a konzekvencia az, hogy "mert nem bírja, vagy mert lusta.. akkor meg mit keres a csapatban?"... S bár ez csak feltételezés a részemről, bőven el tudom képzelni Enriquéről, hogy teljesen tudatosan csalogatja ki egy-egy időszakra az ellenfelet. A csapat visszaállásával pedig területet nyer a két-három villámgyors támadónknak az ellenfél többsoros védelmi vonalai között-mögött, akiket aztán mindenféle tologatás nélkül hosszú labdákkal megjátszhatunk. Pepnél ez természetesen nem fért bele a játékba. Ő mindennemű kockázat lehetőségét kizárta, vagyis azokat a szituációkat, amelyekből az ellenfél építkezhet, vagy birtokolhatja a labdát, s annyira bízott játékrendszerének effektivitásában, az összezáródó Xavi-Iniesta-Messi vezette ökölben, hogy egyszerűen nem is kellett további játékrendszerekben gondolkodnia. De ez az ököl addig szorította az ellenfeleket, amíg azok elkeseredésükben (kényszerükben) fel kellett, hogy adják elveiket, a labdát, a játékosságot, hogy esélyük maradjon az "életben maradásra", s idővel felismerve a rendszer hibáit, ki tudták játszani azt... Ez hát a nagy hagyaték, ezért egyszerre átok és egyszerre áldás Messiéket edzeni. Ezt kell Luis Enriquének magával cipelnie, ezt kell átlépnie, erre kell megoldást találni. Ne becsüljük le a fickót...

Hír azért jutott a "karácsonyi csoda" rovatunkba is, hisz Neymar megkapta a zöld jelzést, Dani Alves nem, sérültünk szinte alig van, Pedro is mesterhármast lőtt, a vezetőség pedig úgy döntött nem hosszabbít szerződését a katari kormánnyal. Mindezek tudatában ma illene mihamarabb betalálni, és egy könnyed gálával búcsúztatni a 2014-es esztendőt, hogy nyugodt, hideg fejjel mehessünk a szünetre.

FC Barcelona - Córdoba CF

Kezdőcsapatok:

FC Barcelona:
Bravo - Montoya Pique Mascherano Alba - Rakitic Busquets Iniesta - Messi Suarez Pedro

Córdoba CF:
Carlos - Gunino Pantic Lopez Pinillos - Rossi Gomez Cartabia - Borja Fidel - Ghilas

kezdés: 16:00

j.v.: Mateu Lahoz