totelcamp

Bár a cím sugallhatná, hogy itt most a döntetlen és a kilátástalan játék miatti kesergés következik, egyáltalán nem erről van szó! A kesergésen már rég túl vagyunk, láttuk éppen elég alkalommal, mikor és hogyan nem működik a csapat, én sokkal inkább azt érzem, eljött az idő elfogadni és a múlton való rágódás helyett előrenézni. Majd előrelépni.

A Pep által felépített játékrendszer lényegében évek óta döcög, rosszabb esetben kiderül, hogy reménytelen és eredménytelen ezen az úton továbbhaladni. Én pedig azt gondolom, Luis Enrique meg is értette ezt, sőt lépéseket is tesz annak érdekében, hogy változtasson.

Bár konkrétan a tegnapi meccsben is voltak jelek, amik ezt igazolták, inkább érzem a szezon eddigi egészében, hogy talán történik is valami, nem csak beszélünk róla, hogy kellene. Érezhető például, hogy a Barça játéka ebben a szezonban direktebbé vált, mint láthattuk azt korábban éveken keresztül. Tudjuk, hogy a tiki-taka egyik alapelve a labdajáratásban tanúsított türelemjátékkal területet nyitni, ha pedig érezhető a szándék a minél gyakoribb és gyorsabb támadásvezetésekre, egy alapfeltételt máris eldobtunk. Márpedig a szándék érezhető például abban, hogy nem csapatszinten gondolkodunk, sokkal inkább az egyéni játékokban.

Vigvik volt az első, aki még az ősszel felvetette, hogy szerinte idén szabadjára fogjuk engedni a támadóinkat. Aztán Bendak a levlistán pár hete megemlítette, hogy ciklusokat érez a csapatban. Ő már arról beszélt, hogy szerinte a támadóink pihennek a meccsek bizonyos szakaszaiban, majd a megfelelő pillanatban-periódusokban indítanak villámgyors figurákat. Érezhető, hogy valóban kevésbé támaszkodunk magára a játékrendszerre, inkább van arról szó, hogy a pálya adott pontján kisebb játékokat futtatunk, megadva a játékosoknak a teljes szabadságot abban, hogy eldönthessék, mikor és hogyan akarják megoldani a szituációt. Valószínűleg emiatt is lett átütő erejű a Messi-Neymar együttműködés, mert megtalálták az összhangot, de ráadásul a szabadságot is megkapták, hogy maximálisan élhessenek az ösztönükben-kreativitásukban rejlő lehetőségekkel.

Bár továbbra is működik, megváltozott a csapat letámadása is. Nem feltétlenül a módjára gondolok, sokkal inkább arra, hogy már nem ragaszkodunk mindenáron a labdabirtokláshoz. Sőt, sorozatosan „megengedjük magunknak azt a luxust”, hogy konkrétan felállunk védekezni, és hagyjuk kibontakozni az ellenfelet. Más kérdés, hogy ebben igazán jók nem vagyunk (miért is lennénk?), idő kell ahhoz, hogy bízhassunk ezekben a meccsperiódusokban. De ettől függetlenül is előfordul, hogy ezekből aztán kontrákat vezetünk és olykor gólokat is szerzünk. Már csak az kellene, hogy az ellenfelek néha megpróbáljanak játszani is ellenünk, nem kizárólag a tökigvédekezésben gondolkodni, ahogy például tegnap is a Getafe.

Ugyanakkor a tegnapi meccsben is voltak változásra utaló jelek, mert korábban elképzelhetetlen volt, hogy a csapat elkezdjen magasan labdákat előreívelgetni, Piqué meg emiatt átmegy középcsatárba. Személy szerint éveken keresztül bosszantott az, hogy hiába kellett volna adott esetben megpróbálkoznunk a meccseink végén valami hasonlóval, mi továbbra is labdát taszigáltunk, görcsösen ragaszkodva a játékrendszerhez.

Érezhető a szándék, hogy Luis Enrique végre meg meri lépni azt, amire szükségünk van, hogy továbbra is nemzetközi szinten jelentős tényező maradhassunk. A szezonban eddig látottakból az is világos, hogy időre van szükség az átalakuláshoz, addig meg kénytelenek vagyunk szembesülni az átmenet nehézségeivel.

Szurkolóként pedig annyi dolgunk van, hogy megadjuk a bizalmat és a türelmet. Ha mást nem, azért, mert egyszerűen kénytelenek vagyunk kivárni azt, hogy valaki végre elég bátor legyen a Guardiola-hagyatékot maga mögött hagyni.

Egyéni értékelő:

Bravo – egy hihetetlen bravúrral mentette meg a csapatot a vereségtől, ezt kötelező magasan értékelni - 8

Alves – ez volt talán a szezon első meccse, amikor egyáltalán nem zavart, hogy fenn bóklászott. Valószínűleg az történhetett, hogy a Getafe a meccs előtt, majd a félidőben is aláaknázta a térfelet, ahol mi voltunk, viszont a tervrajzot meg elvesztette valami idióta, ezért joggal gondolták, hogy életveszélyes lenne átmerészkedniük oda. Így aztán a meccsen nagyon is szükség volt arra, hogy minél többen próbáljunk nyomást gyakorolni az ellenre, ugyanakkor ha már támadóként funkcionált, jó lett volna többet adni a meccshez - 4

Piqué – azt hiszem, LE nevelési célzatú intézkedései maximálisan bejöttek, hálisten’ magunk mögött hagytuk a flegma-bénázós Gerardot. Kimondottan jó meccse volt ez (is), nagyon hatékony volt a magas labdákkal szemben, nagyon harcos volt, sok jó közbelépéssel, a végén meg már lényegében csatárt is játszott. Csak így tovább! - 8

Mathieu – ha nem tévedek nagyot, ő is elsősorban a magas labdák miatt került a pályára és az előzőekben leírtakhoz hasonlóan alapvetően jó meccset is zárt - 7

Alba – most vehettük észre, mennyire hiányzik neki (is) Neymar, de még így is nyerhette volna a meccset. Legalább háromszor sikerült befutnia a védelem mögé, az onnan visszadobott labdái pedig továbbra is veszélyesek. Nem rajta múlt - 7

Busquets – ilyen ellenféllel szemben nagyon nehezen jöhetett ki belőle a védekező középpályás, ugyanakkor az óvatosság mégis csak a játékában volt, nem tudott igazán az építésben sem villantani - 6

Xavi – kezdem azt érezni, nagyon is jó hatással van rá az, hogy idén már nem bebetonozott a helye a csapatban. Mostanában tesz is a csapatért, nem csupán a korábban megszokott semmit produkálja a pályán - 6

Rakitic – őszintén megmondom, fogalmam nincs, hol lett elrontva a posztja a csapaton belül, de most már világos, hogy valahol biztosan. A szezon első hónapjaihoz képest lényegében észrevehetetlen a pályán, még akkor is, ha látjuk, hogy fel-alá futkos, meg szerel is olykor. Talán ott lehet a probléma, hogy ő is mostanában szembesül azzal, milyen nehéz támadó középpályást játszani a Barçában. Főleg egy Getaféhoz hasonló csapattal szemben - 5

Pedro – „alig négy hónap kellett ahhoz”, hogy a PSG ellen kiharcolja a szezonja első szabadrúgását, de hiába gondolta volna bárki, hogy ez valami felfelé ívelő folyamat kezdete, tegnap kiderült, nem így van. Szép dolog türelmesnek lenni, szép dolog bizalmat adni egy éppen hullámvölgybe kerülő játékosnak, és szép dolog bízni abban, hogy egyszer csak mégis lesz belőle valami, de személy szerint az átigazolási tilalmon kívül már semmi okot nem látok a maradására - 3

Messi – már eddig is sejthettük, tegnap lett bizonyossággá, mennyire függ most már az ő játéka is Neymartól. Minden elismerésem azért, ahogy többször próbálkozott tegnap a lehetetlennel, de nem véletlenül hívják lehetetlennek azt, amit annak hívnak - 7

Suárez – végre megvan az évek óta áhított centerünk, és volt is meccs, amikor bejött a szerepköre, tegnap meg éppen nem. Nagyon jó lenne, ha minél hamarabb sikerülne igazán éreznie a csapatot (főleg Messit!), de sürgetni nincs értelme. Ki kell várnunk, még akkor is, ha tegnap nagyon jó lett volna, ha máris teljes értékű csapattagként tekinthetnénk rá - 6

Iniesta – őszintén remélem, hogy lesz még szerencsénk látni a legjobb formájában pályafutása során. Ő maga mondta el, hogy a sérülése után még nem 100 %-os, egy topformában játszó Andrés nagyon is lendíthetett volna rajtunk

El Haddadi – volt egy pillanat, amikor csodát tehetett volna, de elbotladozta

Adriano – kényszerű csere volt