totelcamp

Valencia - Barcelona 2-3

Ha szezon végén megemlékeznénk a top három legérdektelenebb mérkőzésről, a mai esti valenciai fellépés biztosan közte lenne. Egyszerűen kínosnak érzem az egész szituációt, egy elődöntőben, egy Valencia ellen a Juvenil A csapatban szereplő Carlos Alena is a nevezett játékosok között van. És ez elsősorban nem a tehetségének szól (bár régóta nagyra tartják), hanem annak, hogy Luis Enrique egy másodpercig nem tart attól, hogy kieshet a csapata. Egy elődöntőben, egy Valencia ellen.

A hét közben a Camp Nouban elbukott valenciaiakért szól a harang. (...) 3, 2, 1. Tartományi kistestvéreik valószínűleg nem bánják Gary bácsi csúfos kudarcát, akitől egyébként én is sikeres(ebb) karriert vártam. A Levante mai céljai szerteágazóak: a napos tengerpart renoméjának misztifikálása, a tisztes helytállás, és legfőképp az asszisztálás Lucho századik meccsén esedékes rekordbeállításához.

A török Galatasaray hátvédjére (auuccs, sry) asszociáló kupaellenfeleink sorozatos darálása közben felüdülésként hathatna a málagai vendégjátékunk. A kötelezőnek vélt feladat viszont távolról sem ígérkezik zökkenőmentesnek. Javi Gracía már nem egyszer köpött bele abba a bizonyos levesbe, az andalúzok biztató formája pedig figyelmeztet: kezeljük helyén a meccset!

Bizonyára sokak csalódást keltő eredményként élték meg a Mestallai fellépést. Az igazság viszont az, hogy a Valencia tökéletesen meccselt, ami láthatóan Luis Enriquét is meglepte. A csapat szabad területek hiányában csak szenvedett, a vezető gól után pedig a vesztébe rohant. Hajtás után Boot room.

Decemberre fordulva megállíthatatlannak tűnik a csapat, ha ma este lenne a BL döntő, nagyon jó eséllyel védenénk címet. Sajnos kevés érem van, amit a naptári év végén osztanak ki, úgyhogy messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni, annyit tehetünk, hogy kiélvezzük a bombaforma minden percét, és reménykedünk, hogy sikerül ezt megismételni áprilistól is. Mert abban gondolom senki nem reménykedik, hogy lendületből végigverjük a mezőnyt májusig, Alves is elmondta hétközben, hogy január-február környékén valószínűleg megint jön a megszokott hullámvölgy.

Idén először fordul elő, hogy egy nemzet öt csapattal képviselteti magát a legrangosabb európai kupasorozatban. A keddi játéknapon pályára lépett spanyolok kapott gól nélkül, összesen 5 büntetőt elvégezve erősítették meg a bajnokságra ráragasztott 'bohócliga' jelzőt. Ma számunkra is kezdetét veszi a Bajnokok Ligája, ahol első lépésként a Gamper Kupáról ismerős AS Romát kellene legyőzni a címvédéshez vezető úton. Tovább után rápillantunk az aktuális ellenfelünk (ismerős) erényeire.

Az önmagunk felett aratott hétköznapi győzelmünk örömmámorának ködéből lassan kilebegve máris itt az újabb kinyalni való tányér, amelyre lehet, hogy idén utolsó alkalommal teríthetünk meg a Camp Nouban. Hajtás után spanyol futballsztrájk, Real Sociedad, és egy rotált kezdő Vermaelennel a kispadon.

Barcelona - Valencia 2-0 (1-0)

A hétközi nagy diadal látványosan sokat vett ki a csapatból, és mindezt sikerült egy kicsit elhibázott taktikával megspékelni. Ennek eredménye egy küzdelmes első félidő lett, de szerencsére Szent Péter a pénteki buli után kicsit eltévedt, és tévedésből a mi kapunkat vette pártfogásba. A második játékrészre a taktikai korrekció, illetve a "hozzánk fáradó" Valencia miatt végül sikerült kézbe venni a mérkőzés irányítását, és ha nem is tükörsimán, de legalábbis fájdalommentesen lefuttatni az órát. Ilyen is van. Mindenesetre ez egy nagyon fontos lépés volt a bajnoki cím felé vezető rögös úton. Nem ömlengek, mindenki tudja, sok van még hátra nagyon, de annyit hadd jegyezzek meg: félelmem alaptalannak tűnik, a csapat jól reagált, én meg színes tintákkal álmodom újra.

Az elmúlt évek során, köszönhetően a spanyol bajnokságot is sújtó pénzügyi hasmenésnek is, a Barca-Real-Atletico trión kívül nem sok primerás csapatnak sikerült villantania Európában. Ezek a csapatok, míg a lendület vitte őket, rendre meg is keserítették az életünket hazai porondon, de 1-2 szezonnál tovább nem bírták az iramot, s rövidúton le is morzsolódtak az elittől..., kivéve a Valenciát. Nem sok csapat van, akik minimum otthon, minden egyes rohadt évben megnyomorítják az életünket, de Simeone böllérbalettje, Eméry vérfarkasai, illetve a vaspöcsű szocik mellett a denevérek mindenképp azon elit kör tagjai, akik miatt mindig kicsit ökölbe szorul a farpofánk. Hajtás után Valencia.