totelcamp

Vagy még tán az sincs. Legalábbis olyan. Jól jellemzi a szitut, hogy Iniesta volt a legnagyobb megmondóember a meccs előtti szócsatában. Tényleg döbbenet, hogy Pep és Mou mennyire üresen hagyták maguk után a sajtószobákat. Na, de nem is ez a lényeg - hiányzik a fenének a pankráció -, hanem hogy mit kapunk helyette.

Jó hírem van: nagyon sokat - bár azért odáig semmiképp nem merészkednénk, mint a Galóca Lajos! Három éve olyasmiken agyaltunk, hogy vajon a két alapértelmezett mellé felteszik-e a harmadik védekező középpályásukat is. Most meg azt méregetjük, hogy azt a felet, aki van nekik a keretben, használják-e majd. Nyilván az is benne van a dologban, hogy - sajnos - a Barcelona már nem az európai futball egyeduralkodója, de azért vegyük észre: az ellenfél játéka is rengeteget javult, legalábbis a mi értékrendünk számára sokkal szimpatikusabb lett. Egyértelműen támadólag lépnek fel mindenki ellen, korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. Így aligha nézhetjük majd a korábban megszokott lufihámozást, helyette várhatóan inkább csillagszóró fog a játékosok seggéből kilógni, mi meg majd nem győzzük dörzsölni a szemünket. Hab a tortán, hogy Arbeloa végleg tartalékos lett, és Pepe is egyre inkább kiszorul a kezdőből (bár Ancelotti most pont beijesztett vele egy interjúban)- well done, Carlo. Ha nem utálnám őket hivatalból, már szinte szimpatizálnék velük... (Csak vicceltem ám.)

Így, hogy a körítés nem tereli el a figyelmet a főfogásról, nyugodtan játszhatunk egy kicsit luizenrikéset. Kezdjük először azzal, amiről mindenki beszél, vagyis kik legyenek a támadók. Pontosítok, Messi és Neymar mellett ki legyen a harmadik. A négy prominens jelöltből egyet szerintem nagy egyetértésben húzunk ki csuklóból: Munir jelenleg Pedro hatékonyságával, a feleségem fizikumával és Deulofeu magabiztosságával rendelkezik - nem jó kombináció egy 19 éves játékosnál.

Keresd a kakukktojást!

A maradék három esetén lehetnek érveink a szerepeltetésük mellett: Sandro mutatta a csapatban legjobb játékot az utóbbi időben közülük, Pedrónak van a legnagyobb tapasztala a Clásicókon, Suárez meg egyszerűen a legprímább játékos a választékból. Na most, aki próbált már dugni egy 90 éves bácsival, az tisztában lehet vele, önmagában mennyit ér a tapasztalat. Nekem még nem volt hozzá szerencsém (és nagyon bízom benne, hogy ezután sem lesz), de így is vannak sejtéseim a dologról. Sandróval pedig az a bajom, hogy rettentő gyenge mezőnyben volt a legjobb, és szinte minden más dolog ellene szól.

Nálam mindenképp Suárez a befutó. Fizikálisan olyan rettenetes állapotban azért nem lehet, és bár meccsritmusban biztosan nincs, de játszogatott itt-ott az eltiltás alatt is, a válogatottban nem is olyan régen, és nem is olyan keveset. Meg aztán van egy megérzésem is vele kapcsolatban... Sokszor megfigyelhető friss igazolásoknál, hogy az első néhány szereplésükön erőn felül játszanak, az új környezet feldobja őket, és rögtön remek dolgokat mutatnak. Később ez erősen visszájára fordul, majd a beilleszkedés előrehaladtával egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményt kezdenek nyújtani. (Hasonló a jelenség a sérülés utáni labdaéhséghez.) Suárez szerintem van akkora klasszis, hogy azonnal jó szinten szálljon be, de legalábbis többet nyújtson, mint bármelyik riválisa tenné.

Mindez feltéve persze, hogy ragaszkodunk a három csatárhoz... Teljesen világos, hogy Lucho alatt a támadóalakzat szerkezete alaposan megváltozott. A két szélső szűken, már-már csatárduóra emlékeztetően helyezkedik, Messi pedig általában még a korábbiaknál is hátrébbról indul, így sokszor észrevétlenül csúszunk át a 4-4-2 gyémánt változatába. A Madrid ellen nyilvánvalóan nem lesz magától értetődő a labdabirtoklási fölény kialakítása sem - bár klasszikus labdaszerzőjük alig akad, de sajnos igazi labdavesztőjük sincs már, így a centrum uralása, ami a Barcelona játékának alfája és omegája, kulcskérdés lehet. Ha valamikor, akkor most feltétlenül jól jöhet egy Xavi (legalább akkor, ha a mérkőzés számunkra kedvezően alakul), de még ennél is tovább megyek: a gyémánt csúcsába el tudok képzelni egy negyedik középpályást - leginkább Iniestát természetesen. Így Messi felhúzódna Neymar mellé, a maradék négy támadó közül pedig nem kellene a legkisebb rosszra bökni, de tán még a Busquets vagy Mascherano hitvitát is rövidre lehetne zárni. Igen, a legjobb játékosunkat kivenni a kedvenc pozíciójából talán dőreségnek tűnik, de azt persze senki nem tiltaná meg neki, hogy innen is rendre visszalépkedjen labdáért, ahogy azt Neymartól is gyakran látjuk.

Hetek óta úgyis csupán két dolgon múlik a támadójátékunk hatékonysága: Messin és Neymaron. A védekezésben most végképp létfontosságú lesz, hogy egyszerre legyünk gyorsak és magasak, ehhez pedig legalább hat inkább defenzív emberre van szükségünk, ráadásul Dani Alvés oldalán borítékolhatóan csupa félelem és rettegés jut majd nekünk osztályrészül, nem ártana oda is egy-két extra láb - akadna tehát helye a megspórolt támadónak. Tökös dolog lenne pont most meghúzni a Busi-Masche duót középen, de végülis Lucho eddig ha mást nem is, de azt mindenképp bizonyította, hogy nem megy a szomszédba egy kis kurázsiért. Egy kép mint száz, én így állnék fel:

Konkluzióként a fenti fantazmagóriák margójára annyit írnék, hogy tetszik vagy sem, nem mi vagyunk az esélyesek. A csúcsformát futó BL-címvédőhöz utazunk, míg nálunk azért az eredmények dacára sem minden fenékig tejfel. Így nem is érzem ördögtől valónak azt, hogy ezúttal (egyszer, végre valhára, de most tényleg ám) mi alkalmazkodjunk hozzájuk. Majd jövőre, a Camp Nouban, nekik megyünk, és leverjük őket, mint vak a poharat. Egyelőre elég lesz, ha csak több gólt rúgunk - ahogy tavasszal is tettük.

Ceterum censeo Pedro esse vendendum.