totelcamp

Barcelona - Real Madrid 2-1

Katartikus győzelem, kétség sem férhet hozzá. Talán leginkább a mérkőzés összképe és alakulása miatt. A Real labdát birtokol a Camp Nouban, és rövid passzos kombinációkkal töri fel a védelmet, mi meg kínlódunk, de közben gólt fejelünk pontrúgásból, és egy sima hosszú indításból kilép a középcsatár (mert már olyan is van), hogy eldöntse. Out of charachter.

Luis Enrique azt nyilatkozta, hogy ő igazából nem akarja feladni a stílust, de amikor azt látja, hogy az ellenfél is a pályán van, és a labdatartás akadozik, akkor a kialakult helyzethez idomulni fogunk, mert idomulni kell - ez sokáig szentéstörésnek számított volna. Amíg a középpályánk bárki ellen képes volt minimum 65% hatékony labdabirtoklásra, addig tényleg butaságnak tűnt volna átadni a kezdeményezést. De most elég hamar világossá vált, hogy a Modric-Kroos duó zsebrevágja a pálya közepét, és ha nem igazodunk ehhez a tényhez, beleszaladhatunk egy csúnya verésbe.

Az érem másik oldala az utolsó fél óra történései. Tehát hogy mennyire szükségszerű egy 56. percben bekapott góltól egy bajnokaspiránsnak összeomlani - temérdek idejük lett volna akár fordítani is. Vagyis inkább így kérdezem: valóban Suárez találta törte-e meg a Realt? Mathieu fejese szerintem legalább annyira kellemetlen lehetett mentálisan, mégis viszonylag gyorsan egyenlítettek. Én mindenképp azt gondolom, hogy fizikálisan is föléjük nőttünk a végére, a saját maguk által diktált tempót nem bírták. És ebből a szempontból fals dolog azt vízionálni, hogy ha a szünetig lőttek volna még egy gólt - amire megvolt a lehetőségük-, akkor automatikusan meg is nyerték volna mérkőzést. (Amúgy sincs ha a sportban, ugyebár.)

Taktikailag egyik edző sem húzott váratlant, a Real védekezésben visszaállt két négyesláncra, de általában igyekezett inkább magasan letámadni. Nálunk Dani Alvés ismét a szokásosnál visszavontabban szerepelt, a támadók pedig próbáltak visszalépkedni a Real felfutó szélső védőivel (ez csak hellyel-közzel sikerült persze). Támadásban úgy tűnt, inkább Carvajal oldalát éreztük sebezhetőbbnek, többször igyekeztünk ott áttörni, és a látottak alapján is kijelenthető, hogy ez a Real valóban leginkább ott sebezhető (meg persze középen). Mindazonáltal nem hiszem, hogy ez a mérkőzés taktikailag különösebben érdekes lett volna, mindkét együttes igyekezett a saját játékát játszani, ez hol az egyiknek, hol a másiknak sikerült, de inkább az egyéni teljesítmények határozták meg az összképet.

Egy biztos, fizikálisan többé-kevésbé rendben vagyunk, a szezon ezen szakaszában ez fokozott jelentőségű, azt hiszem. A bajnokságból még sajnos nagyon sok van hátra, ráadásul a sorsolás kifejezetten nehéznek tűnik, még nagy szükség lesz az erőtartalékokra. Másrészről pedig - és ez még fontosabb - fejben is sebességbe kerülhet a csapat. Ahogy az Atléti leverése után elképesztő formába lendültünk, úgy most a City és a Real eltakarítása újabb lökést adhat az együttesnek, ami már remélhetőleg kitart egészen a szezon végéig.

Bravo (8) - Benzema megpattanó labdáját parádésan reagálta le, a többi védése szerintem "csak" szép volt. Érdekes módon ezúttal beívelésekre ritkán kellett kilépnie, mert jól takarított a védelem.

Alvés (8) - Kezdjük a negatívummal: ha egy tetszőleges, nem feltétlenül CR-szintű támadó rá tudja vezetni a labdát, akkor minden alkalommal megforgatják, egyszerűen lassan reagálja le a cseleket, és a robbanékonysága sem az igazi. Optimális esetben ezt azzal tudja kompenzálni, hogy közel marad az emberéhez, és így elkerüli ezeket a szituációkat - most ez többnyire sikerült neki, így csupán két-három alkalommal kerültünk komoly gondba az oldalán - beleszámítva egy elkönnyelműsködött labdát a tizenhatosunkon belül. A gólpassza viszont meghatározó jelentőségű volt, még ha a találat nagyobb részben Suárez érdeme is.

Piqué (8) - Bástya. A tizenhatoson belül ellentmondást nem tűrően takarított, több abszolút kulcsfontosággú szerelést mutatott be, sokszor a társak hibáit javítva ezzel. Neki a passzai is rendben voltak, nem csinált olcsó hibákat , nem engedett ki egy pillanatra sem, s kivételesen mintha az ólóm lábvértjeit is az öltözőben hagyta volna, kifejezetten gyorsnak tűnt a versenyfutásokban - igaz a lábait továbbra sem emeli három centinél feljebb, így talán kifejezőbb lenne a "versenyosonás". Jár Shakira feneke - meg egy kis bónusz a műkedvelőknek. [Nem akarja megenni a gifet a szerkesztő.]

Mathieu (8,5) - Ma mindent hozott, amiért szerződtettük - Zubi biztos véreres szemgolyókkal merengett a borospohár felett, hogy miképp tanácsolhatták el, miközben az ő igazolásai döntik el javunkra a Klasszikust. A magassága, illetve az ebből (is) adódó gólja értelemszerűen alapvető fontosságúak voltak - nem csak a csapatnak, hanem Mathieunek is, aki óriási önbizalmat épített föl a találatból, és végig koncentráltan, jól játszott.

Alba (7) - A szokásos kerregése mellett most különösen hasznos volt a futósebessége, érdekes volt megfigyelni, hogy többnyire az ő oldalán próbálkoztak a Madrid villámléptű szélsői (Cé és Bale), holott Alvés nyilván sokkal könnyebben verhető lett volna. Mindazonáltal én behúztam neki egy gyufát, a kapott gól parádés kombináció volt, de kellett hozzá, hogy Jordi Alba teljes szereptévesztésben védekezzen. A visszarendeződés úgy jött ki, hogy helyett kellett cseréljen Mathieuvel, utána viszont azonnal kirontott a védelmi vonalból, így Piquének reménytelen feladatot hagyva.

Rakitic (6) - A mérkőzés látványosan két szakaszra tagolódott, az első hatvan percben a középpályánk semmilyen szinten nem funkcionált. Az általában védekezésben harcos, támadásban hasznos Rakitic totális ütemkésésben nyomozta a labdát. A támadásépítésben igyekezett megfutni a szokásos helycseréit Messivel, de ezeknek az akcióknak zéró hasznossága volt, hiszen arra a területre a legritkább esetben jutott el a labda. Talán helyesebb lett volna ha ő is rákoncentrál a labdakihozatalok megsegítésére.

Mascherano (6) - Előzetesen attól tartottunk, hogy Busquets kiválásával gondjaink lesznek az építkezéssel - nos ez a félelmünk abszolút beigazolódott. A legrosszabb a dologban, hogy a Kisfőnök tulajdonképpen ebben a tekintetben szerintem nem volt rossz, a passzai jobbára ültek, és jól mozgott az üres területekbe, hogy segítse a társakat. Ellenben az egyetlen sikeres szerelése és nulla szerzett labdája a legjobb bizonyíték rá, hogy a védekező feladatait mennyire gyengén látta el. Ráadásul a kapott gól előtt pár másodperccel vette fel Ronaldót a zsebben, hogy aztán bottal üsse a nyomát...

Iniesta (6) - Ha Mascherano szereptévesztésben volt egy kicsit, akkor ez hatványozottan igaz Don Andrésra. A védekezésbe igazi harci kakas módjára dobta bele magát, tőle teljesen szokatlanul durva szabálytalanságokat követett el, ütközött és harcolt, és ennek egyébként megvolt az eredménye is. Sajnos azonban a középpályás játék megszervezése, a csapat irányítása, ami vélhetően az ő elsődleges feladata lett volna, abszolút kicsúszott a kezéből. Nem csak számos könnyű passzot rontott el, de Modric és Kroos ellenében rendre bukta el a párharcokat, nem csak lábbal, hanem fejben is végtelenül lassúnak tűnt. Jellemző momentum volt, amikor egy szöglet után kifejelt labdát kellett volna begyűjtenie, de nem merte megkisérlni sem a lekezelését, hagyta lepattanni a játékszert, így Isco kikényszeríthetett egy ütközést, hogy végül a Real jöhessen bedobással.

Messi (7,5) - Ő sem tudta magára vállalni a labdakihozatalok gyötrelmes feladatát, látványosan sokszor szerelték könnyedén, passzai, háromszögelései sem voltak a megszokott szintűek. Talán túl sokat vett ki belőle a City elleni pusztítás, bár a végére most is rátalált Terminátor énjére, és a harmadik gólért már igen sokat tett - mindhiába.

Suárez (8) - Játszotta a klasszikus kilencest, méghozzá igen magas szinten, talán egy picit több fellőtt labdát megtarthatna, és a körömpasszokba még mindig bele-belebakizik. A gólja viszont abszolút mestermunka, a labdakezelés volt a kulcs, tökéletes ütemben tette maga elé, pedig technikailag igen nehéz szituáció volt.

Neymar (7) - Mezőnyben én javulgatni látom, talán neki voltak a legjobb egyéni megmozdulásai az első félidő ködös időszakaiban. Iszonyú munkát tett ebbe a mérkőzésbe, a három támadóból ő védekezett a legtöbbet, aktívan részt vett az akciók felépítésében, és emelett néhány egyéni megindulásra, kiugrásra is maradt energiája. Mindazonáltal a kapu előtt görcsös, önző és pontatlan, pedig az egymás elleni eredmény miatt fontos lett volna legalább még egyet rúgni, különösen az első félidőben Casillas kezébe kotort labdája volt érthetetlen hiba (meg mondjuk szerintem les is).

Busquets, Xavi, Rafinha (-) - A középpálya küzdelmeire reagált Lucho - jól, de véleményem szerint már kissé későn.