totelcamp

Barcelona - Real Madrid 1-2

Fájdalmas esténk volt. Fájt Cruyff, fájt a Suárez bénázása, fájt a vontatott, pontatlan játék, fájt a kulcsjátékosok zömének betlije, fájt Lucho tehetetlensége, fájt az eladott előny, fájt a vereség és fájt a derekam is. Kibírjuk persze, csak az a kérdés, hagy-e nyomot, jár-e következményekkel.

Még a fenti listához hozzácsaphatjuk, hogy utólag már benyilalt a lezárt veretlenségi széria is. De azért összességében valahogy egyelőre nincs világvége érzésem, mint egy-egy elvesztett klasszikus után volt pár évvel ezelőtt. Mindenesetre az biztos, hogy amennyire nem lett volna különösebb hozadéka egy győzelemek, annyira beüthet ez a vereség. Még amikor csak 30 körül volt a rekord írta talán Bendak (vagy ladlac), hogy a létező legrosszabbkor fog megszakadni a sorozat. Félig lett igaza, mert inkább most, mint a következőn, de az is tény, hogy ennél sokkal kellemetlenebbül nem lehet kikapni. Mégsem aggódom igazán, a helyzetünk továbbra is kiváló, egy kis öltözői mentális tuning pedig mindenképp ráfér a fiúkra - így most van is rá apropó, nem csak süketelésnek fog tűnni.

Luchónak igyekeznie is kell javítani, mert érzésem szerint ezt a gyufát leginkább neki köszönhetjük. Az első félidő összképre jónak tűnt, bár nagy helyzetünk viszonylag kevés volt, de mezőnyben saccperkábé kontrolláltuk az eseményeket. Sajnos már ekkor is voltak baljós jelek: egyrészt így is sok pontatlanság volt a játékunkban, másrészt azért azt nem mondhatnók, hogy a Real ne tudott volna megindulni soha. Időnként percekre beszögeltük ugyan őket a kapujuk elé, de nem nagyon volt sebessége a játékunknak, a labdabirtoklás meglehetősen meddőnek tűnt, tulajdonképpen csak a már-már szokás szerint teljes homályt produkáló Ramosnak köszönhetően volt momentumaink (illetve az a bírószidós kontra). Később ráadásul kiderült, hogy a Real jól tartalékolt az erejével (vagy csak be volt tojva), nálunk viszont a latin-amerikából ill. sérülésből éppen visszatérők csodálatos egyvelege egyre bágyadtabban mozgott.

És itt látom Lucho felelősségét: feltett egy fizikailag lestrapált kezdőt, akiket aztán kicsit ész nélkül ráeresztett a Realra. Nem reagált a (meglehetősen esetleges) vezető gólunkra sem, pedig az az ajándék Piquétől megmenthette volna a seggét, ott egy unortodox cserével (vagyis MSN-ből bárki le) szerintem képesek lehettünk volna lefuttatni az órát. Majd behozta Arda Turant... Mert jó drága volt, szóval valamennyit kell játszania, vagy mi? Ez nem a Real Madrid... Na mindegy. A további két cserénk meg beragadt. Mert mindenki vonszolta magát, és az úgy fasza. A középpálya ugyan egy átjáróházzá devalválódott, de még ez sem érte el Lucho ingerküszöbét. Na, szóval ne szépítsük, büdös módon elmeccselte magát; előnyből, emberfórból ez sikeredett.

Ez van, szeretni ezt nem lehet, hiszen egy lelkes, jól kitalált, de azért igencsak verhető Real nyomott le most minket. A jó hír, hogy csak keddig kell várni, és meglátjuk, valóban van-e gond, és mekkora, legalább addig tartsuk még magunkban a messzemenő bölcselkedéseket.

Bravo (7) - Érzésem szerint az első gól előtt a felpördülő labdára talán kiléphetett volna, helyette visszatáncolt, s így esélye sem maradt. De nehéz ezt persze kívülről megítélni, az mindenesetre tény, hogy peches meccse volt.

Alvés (7) - Sajnos a döntő találat előtt elszállt, mint a győzelmi lobogó, de még így is a jobbak között érdemel említést, kevés hibával, fegyelmezetten, pontosan játszott.

Piqué (8,5) - Ha a góljával nyerünk, istenbizony rácsűrtem volna a tizest. Így is magasan a csapat legjobbja volt, még ha Benzema gólja előtt totál ütemtelen volt is a mozgása, és így fel sem ugrott. Ha majd újra gyerek leszek, olyan akarok lenni, mint Piqué!

Mascherano (6,5) - Nehéz feladatot kaptak, a nem létező középpályás védekezés miatt rendre hátrálniuk kellett, ebben Masche nem olyan pöpec, ő inkább a párharcokban, labdaszerzésekben jeleskedik, semmint alakzattartásban, és pozíciófogásban. Nem rajta múlott.

Jordi Alba (5,5) - Támadásban gyakorlatilag értékelhetetlent nyújtott, és védekezésben is komoly gondjai akadtak, különösen a második félidőben. Seggdugó mivoltát egyre irritálobban kompenzálja túl az ostoba kakaskodásokkal. Talán nem korai kijelenteni, hogy ölég fos szezonja van.

Rakitic (7,5) - Jól látható volt, mit jelent ő a csapatnak. Sajnos nem mindig bírja végig, hogy kettő helyett gürizik (Marcelót valószínűleg neki kellett volna felvennie a gólt megeleőzően) így cseréje érthető - csak az nem, miért a léhűtő Turan érkezett, miért nem az őszi Clásico hőse, Sergi Roberto.

Busquets (5) - Kifejezetten jól szűrt. Ja, nem. Különösen úgy volt ez feltűnő, hogy közben amott meg Kázmérió mint a betonfal, úgy tornyosult Messiék előtt.

Iniesta (5,5) - Védekezésben alig lehetett észrevenni, támadásban jobbára a vonal mellett, jó távol a kaputól bóklászott. Nem derék.

Messi (6) - Kontraproduktív volt, sokszor elkérte a labdát, de szinte mindig elrontotta, rágörcsölt a nem ülő cselekre, és úgy általában csak lassította csapatot. Ráadásul azzal, hogy teljesen és vitathatatlanul középen játszott a jobb oldali védekezésbe még annyit sem segített, hogy Marcelo legalább elgondolkozzon, elindul-e... A nyesése parádés volt, bár érzésem szerint nem akadt volna be. A Clásicókon mostanában rendre besül sajnos.

Suárez (5,5) - Hát nem tudom, jó ez a testtel elzárom a védőt a labdától, de 90 perc alatt legalább még egy skillt villanthatott volna, mondjuk olyat, aminek valami köze van a focihoz, nem pedig egy full kontakt harcászati sport látványeleme. Meg hát az a luft az üres kapuval szemben... Arra nincsenek szavak. Viszont: nem volt lesen előtte, amikor Ramost elseggelte, ugyanis kapuskirúgás után nincs les. Szakértő kvartett (kiegészülve a két tévés fazonnal) csodásan megszakértette a szünetben - le is kapcsoltam a stúdiót, azzal a lendülettel.

Neymar (5) - Olyan volt, mint egy masszív fing: az elején úgy tűnt, lesz valami hozadéka, de végül nyom nélkül szertefoszlott.

Turan (-) - Nagyjából ennyit fog tudni hozzátenni nagy csapatok ellen, legalábbis én erre számítok tőle.